Japán történelmi krimi, a 11. században játszódik, tehát kb egy időben nálunk Szent István, Orseolo Péter és Bajnok Béla korában. A vidékről, Honsu egy északi tartományából kezdenek hiányozni az adók, amiket a fővárosba küldenek, ezért egy középrangú hivatalnok, Szugavara Akitada egy inasával elindul északra, hogy nyomozza ki az adók eltűnését. Amint az lenni szokott, a fővárosi nemesembert a vidéki kisvárosban tartózkodóan fogadják. Önmagában a krimi-szála nem annyira összetett, egy Sherlock Holmes vagy Miss Marple napok alatt rájött volna, ki áll a háttérben, viszont ami miatt kiváló regény, az a hiteles társadalomábrázolás és jellemfejlődés. Nagyon érdekes, hogy Japán már a 11. században is mennyire bürökratikus volt, nagyon elterjedt írásbeliséggel. Ugyanakkor azt is érdekes látni, hogy egy átlag japán paraszt egy korabeli magyarhoz, vagy akármilyen európaihoz képest emnnyire koldusszegény volt. A kedvenc szereplőm HIgekuró, egy derékig lebénult harcművész, aki az őt meglátogató nemesnek rizset ad, de ő és a családja így csak kölest tudnak enni, viszont megjegyzi, hogy szerencsére azt is szereti. Akitada meg rádöbben, hogy milyen kicsiségeknek is mennyire tudnak örülni az egyszerű tisztaszívű emberek, egyáltalán annak, hogy mindennap ehetnek valamit. Ez még nem a szamurájok kora, az majd csak 15. de inkább 16. század, viszont harcművészetek már bőségesen vannak, kendzsucu, íjászat, botvívás, iaidzsucu és pusztakezesek is, nyomokban pedig már láthatóak a majdani sinobik elődei. A harcos szerzetesek is megjelennek, valamint látható egy általában békés együttélés a buddhisták és a sintoisták között. A regény teljesen lefedi a japán társadalom keresztmetszetét, a császártól kezdve el egészen az utolsó utcai prostituáltig és zsebmetszőig. Ügyesen bánik a különböző társadalmi osztályok közti feszültséggel, a három főszereplő a nemes, a magas rangú inas és a szökött katona. A fő büncselekmény mellett van egy annál sokkal sötétebb, misztikus gyilkosság is, amiben viszonylaf reálisan felhasználja a szerző a korabeli japán mondavilágot. Mindezek mellett pedig finom, és még éppen az elfogadhatóság keretei között maradó erotika is forrósítja a hangulatot. Az nekem meg mindig plusz pont egy könyvben, mikor a pedofilok elnyerik méltó büntetésüket, jelen esetben az egyik bántalmazott kisfiú édesanyja, ráadásul karddal. Aki a kortárs japán társadalomképre kíváncsi, vagy csak egyszerűen szereti a történelmi krimiket, mindenképpen javaslom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése