Gróf Széchenyi Zsigmond, a legnagyobb magyar ükunokájának mai napig legnépszerűbb könyve az 1928 októberétől 1929 áprilisáig tartó vadászatáról szóló könyv. Természetesen akaratlanul is egy másik nagy magyar vadász, Kittenberger Kálmán által írt, általam decemberben olvasott könyvvel hasonlítottam össze olvasás közben (szinte kizárólag tömegközlekedésen a sok telefonját bújó zombi között) az ugyanis mindössze pár évvel korábban játszódik, de szintén Kelet-Afrikában. Széchenyi könyve nem könyv a szó olyan értelmében, mint Kittyé, hanem igazából a terepen vezetett napló kiadása. Ez meg is magyaráz már sok sajátosságot. Széchenyi könyve sokkal könnyebben olvasható, mivel nem sok mindent részletez különösebben, sokkal inkább a napi történések, illetve az azokhoz fűződő érzelmek állnak a középpontban. Nincs olyan részletes leírások sorozata egyes állatokról, vadászati módokról, politikai, gazdasági helyzetekről, mint Kittenberger Kálmán könyvében. Továbbá ez még a két világháború között jelent meg, tehát semmit nem kellett kicenzúrázni belőle, ellentétben a kommunizmus alatt megjelenő Kittenberger könyvvel, aki a vele együtt tartó Horthy Jenőről csak mint 'a társam" ír. Széchenyi sokkal fiatalabb vadász (maga is tesz egy esetben utalást Kittenberger Kálmánra) tehát ezzel párhuzamosan tapasztalatlanabb is, rengetegszer lő mellé Kittenbergerhez képest, meg egyáltalában véve az afrikai viszonyok (ekkor még) sokkal inkább megviselték. Igaz, "cserében" ő sose forgott közvetlen életveszélyben, mint Kitty, akit két alkalommal is hajszál híján megölt egy elefánt, illetve 1906-ban széttépett egy oroszlán. Mindez végett Széchenyivel én sokkalta inkább együtt tudtam érezni, végig drukkoltam neki, hogy találják már meg az elefántokat. Máskülönben az adott tábori körülmények közti viszonyokhoz képest ő is kimerítően ír az afrikai sajátosságokról, ő csak angol gyarmatokon vadászott, kevesebb helyen is, viszont sokkalta több nehézséggel, mint az afrikai egészséghez addigra már hozzászokott, szuahéliül kiválóan beszélő honfitársa. Számomra külön öröm volt, hogy felbukkan Almássy László is egy rövid ideig a naplóban, Nairobiban összefutottak vele. Külön plusz pont volt számomra egyrészt a fanyar humor, és ami ennél többet is jelent, illetve erős önbizalomra mutat, az a lépten-nyomon előtörő önirónia, illetve a nagyon mély vallásos, lelki tartalommal bíró, természetre és ősi életmódra rácsodálkozó részletek. Aki az szafarik, Afrika állatvilága, társadalmai vagy egyáltalában a gróf életrajza iránt érdeklődik, azok számára kikerülhetetlen alapmunka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése