Ötödikes koromban ennek a könyvnek a recenziójából tartottam első tudománynépszerűsítőnek vehető előadásomat, mihez ekkor már prezentáció és dolgozat is társult. Teleki Sámuel gróf 1887-ben vezetett egy expedíciót Észak Kenyába, ő fedezte fel és nevezte el a Rudolf- és Stefánia tavat, több afrikai törzsről első leírásokat ő adta Európának, a maszáj és kikuju törzseket pedig nagyon részletesen leírta. A könyv az eredeti útinaplót, illetve kortárs forrásokat és későbbi utazások ismereteit használja fel, és eléggé olvasmányosan, de mégis alapvetően tudományos igényességgel követi végig az utat. Az olvasmányélményen nagyban növelnek az eredeti fotók, 19. század végén ez még nagy szónak számított. Egyedül a szerző néhol túlzásba vitt jóemberkedése nem tetszett, a "kikuju és rinocérosz egyforma volt" mondatrészt próbálja mentegetni erősen, mondjuk legalább azt korrekten leírja, hogy a helyi kalauz, Dzsumbe Kimemeta többször tanácsolta Telekinek, hogy ha ő is nem fog rabolni, gyújtogatni és gyilkolni, akkor a helyiek szemében gyengének tűnik majd, és nem fogják továbbengedni. Több más afrikai felfedezővel ellentétben gróf úr nem igazán szükségeltetik mentegetőzésre, főleg nem az utókor részéről. Ezt leszámítva különben egy egyszerre komoly tudásanyagot és olvasmányélményt átadó igényes összefoglaló munka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése