Egy elég gyorsan kiolvasott könyv, mivel számomra nagyon szép emlékeket idézett fel, ezért szinte faltam. Csáji László Koppány néprajzos, ügyvéd, költő 1999-es expedíciója Nepálban, Belső-Magariába, ahol első európaiakként jártak a magar nép törzsterületén. Dokumentarista útleírás, versekkel és néprajzi adatokkal vegyesen. Elsősorban az útleírós részeket szerettem, együtt izgultam az expedíció tagjaival, hiszen egy olyan vidékre hatoltak be, ahol jó okkal nem járt (pontosabban járt, csak élve nem került ki) előttük fehér ember. A hegyomlások és földcsuszamlások miatt életveszélyes hegyi utak, a kolera, lepra, tífusz, malária és sárgaláz minden vízforrásban jelenlevő halálos kórokozói, a magashegyi betegségek, az esetenként nem csak állatokra vadászó párducok, és a mindennél veszedelmesebb emberi fenyegetés, a Moubadi kommunista gerillák országában igen hogy szükség volt bátorságra. Minden áldozat megérte azonban, tekintve, hogy 1842-ben Kőrösi Csoma Sándor is ide akart eljutni a magyarság őshazája keresése közben, az eggyel keletebbi tartományban, Szikkimben találkozván végzetével. Már csak a nagy orientológus emléke előtt tisztelegve is illő volt tehát, hogy először magyar felfedezők járjanak ebbe a különben nepáli állami hatóságok részére is jórészt ismeretlen országrészben. Az útleírások mellett, amelyek Koppány egyedi irodalmi stílusában különösen ízesek, nagyon hasznosak és szintén érdekesek voltak a néprajzi betoldások is, a magar nép mondavilágáról, történelméről hétköznapjairól, gasztronómiájáról, életmódjáról és feltételezhető sorsukról. Számomra külön öröm volt látni a globalizmussal szembeni erős ellenszenvet, pedig 1999-ben járunk, egy negyed évszázaddal korábban, tehát most már minden bizonnyal teljesen más állapotok uralják ezt a vidéket is, Nepál lefeküdt a Nyugatnak. A versek pedig kiválóan kiegészítették a prózai részeket, és a mellékelt fényképek is segítenek elképzelni az ottani életet. A könyv csúcspontja pedig természetesen a Kőrösi Csoma Sándorról elnevezett hegycsúcs meghódításának a leírása volt. Ami számomra inkább gondot okozott, az az útleírás és a néprajzi részek váratlan és rendszertelen váltokozása, nagyon hirtelen kellett mindig váltani. Akit érdekel egy viszonylag érintetlen, kereket, agyagedényt, vasat nem ismerő himalájai nép élete, annak nagy szeretettel ajánlom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése