John Griffith Chaney, ismertebb szerzői álnevén Jack London 1897-1898 között járt Alaszkában, az aranyláz csúcsán. Ez az időszak és utazásai motiválták, illetve adtak alapot irodalmi alkotásai többségének, az általánosan ismert Fehér Agyar és Vadon szava mellett rengeteg novellának. A címadó Barna farkas mellett több más, de egy őskori történet kivételével mind azonos időben és térben játszódó novella kerül bemutatásra. A fő motívum, ami minden írásában megjelenik az ember harca a természettel, a vadon elemeivel, illetve a történelem legelső szövetsége, amit az ember és a kutya kötött egymással. A fagyos, és ezekben a történetekben cseppet sem vadregényes Északon csak az erős marad életben, a gyenge elpusztul, behódol vagy elmenekül, és itt nincsenek olyan törvények, mint a délebbi, elpuhult világban, hogy az erősnek szégyellnie, vagy korlátoznia kellene az erejét, hogy ne bántsa meg a gyengébbet. Emellett az őslakosok és a betelepedő aranyásók konfliktusa is megjelenik, de csepet sem a Karl May, James Fenimore Cooper által bevezetett "nemes vadember" idea mentén. Az igazi hősök azonban minden történetben a szánhúzó kutyák, ezek a "fájós lábú ördögök" akik részt vállalnak az embernek a természettel vívott harcában. A legtöbb novella különben nem ér szép véget, sőt van, amelyik kifejezetten tragikus. A Tüzet rakni c. novella például kifejezetten ijesztő, főleg annak második, ebben a könyvben is leírt változata. Az egyetlen nem-ebben a korban játszódó történet, Az erősek ereje pedig kiváló társadalomkritika, 1984 stílusú, komly figyelmeztetéssel bír napjaink politikai-gazdasági berendezkedésére és emberi kapcsolataira is vonatkozólag. Mindenkinek javaslom, akit érdekel a századfordulós Alaszka életképe, a természetjárás szerelme, vagy aki egyszerűen csak szereti a kutyákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése