A legismertebb kirgiz mondai hős, és egyáltalában a belső-ázsiai eposzirodalom egyik kiemelkedő alakja. Ez igazából a trilógia első kötete, még további kettő van, amelyek Manasz fiáról, illetve unokájáról szólnak. Nekem elég Zrínyi hangulatom jött olvasás közben, ugye azonos műfaj végül is. Manasz életrajzát kíséri végig a munka, mesélő, olvasóhoz beszélő narrátor-hangon. Viszonylag sok szereplős történet, viszont nem annyira összetett, hogy ne lehetne nyomon követni az egyes hősöket. Teljesen férfiközpontú sztori, több lónév van benne, mint női név, mindazonáltal az a kevés női szereplőnek nagy súlya van az események alakításában, illetve ketten közülük félelmetesen jó harcosok is. Ázsiai lovasnomád életszemlélet, nagyon jellemző, hogy szinte az összes hősnek, minden egyes alkalommal közli, hogy milyen lovon indul hadba, illetve a végső, legnagyobb összecsapás kirobbantó pontja is egy ló tulajdonjoga. Mindemellett Manasznak a fegyverei is külön-külön meg vannak nevezve. A fordítás kiváló, a ciril neveket szépen átírta magyar ejtés szerint, és könnyed, lendületes stílusban van megírva, jól követhető. Nagy örömemre szolgált immáron hat éve személyesen a fordítótól átvenni, külön dedikálva is egy könyvbemutatón. Ami egyedül idegesített a műben az a történelmi kronológiai behatárolhatatlanság volt. Tudom, hogy ennek nincs központi szerepe egy eposz esetében, de én azért mégis szívesen tudtam volna, hogy Krisztus után mégis hányadik évszázadban játszódik a történet. Ezt leszámítva korszakalkotó mű, az egyetemes világörökség részének nyilvánították pár évvel ezelőtt. Elsősorban a keleti kultúrák, a kirgiz, kalmük, kínai, mandzsu, ojrát népek iránt érdeklődőknek ajánlom, de az általános eposzirodalom kedvelői sem fognak csalódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése