Jó, nekem eddig ez a kedvenc könyvem a nagy vadászírótól, tegnap vettem, ma ki is olvastam, ez betudható más visszaemlékezéseihez képest szerény, kétszázötven oldalas terjedelmének, valamint megkapó érdekességének egyaránt. 1935 augusztusa-októbere között játszódó vadászat nagyon élvezetes, ugyanakkora információdús, és szokásos humorával végig díszített leírása. Havasikosra, kodiak-medvére, karibura és jávorszarvasra mentek. Nekem értelemszerűen azért tetszett jobban a szafarivadászatokat taglaló könyveinél, mivel Alaszkát sokkal közelebb érzem magamhoz, sima földrajzi okokból is inkább otthonosabb, a vadvilága elég hasonló a mienkhez, viszont ott a keményebb hideg és az egyes állatok rendelkezésére álló terület nagyságának fejében minden nagyvad testre nagyobb a mienknél. Például a kisebb kodiak, amit ott lőtt, alaszkai viszonyok között kicsinek számít, itt nálunk Erdélyben viszont már óriás lenne. Nagyon örültem az alaszkai határvidéki társadalom leírásának is, ismét eléggé emlékeztetnek a mi kortárs hegyi népeinkre, vadászokra, erdészekre, vadőrökre, erdőpásztorokra, szénégetőkre, favágókra, majdhogynem Ábel a rengetegben és Uz Bence világa köszönt vissza belőlük. A szerző számára a rengeteg sok, alapvetően földrajzi eredetű eltérés mellett az is újdonság volt Alaszkában Afrikához képest, hogy az itteni alkalmazottai teljesen egyenrangú partnernek, kalandtársnak, túratársnak fogták fel, és annak ellenére, hogy természetesen mindenben segítették, illetve az életét is többször megmentették, mégsem alázkodtak meg előtte, meg nem nagyon lehetett parancsolgatni nekik. Ez itt nem az általában gyáva, alattomos és lusta bantunégerek világa, akik földig hajbókolnak az európai vadász előtt, ezek a bátor, (feketékhez hasonlóan) vicces, igénytelen, aranyszívű, nagyhangú, nagyétkű és végletekig találékony - hozzá vannak szokva ahhoz, hogy a vadonban minden felmerülő gondot sajátkezűleg kell megoldaniuk, mert semmi külső segítségre sem számíthatnak - és teljesen önérzetes, többségében skandináv származású prémvadászok birodalma. Afrikába is ugyan, de ide Alaszkába nagyon szívesen elkísértem volna a humorát, bátorságát, természetszeretetét, humanizmusát rendre megcsilogtató grófot, de bár képzeletben a könyv lapjain végig vele voltam. Ami hiányosság volt ebben a könyvben, az az eredeti kiadásban a térkép hiánya, a lőtt vadak listájának hiánya (habár ez némileg kiküszöbölhető, itt nem olyan ipari mértékben ölt állatokat, mint Afrikában) illetve a mindössze kezdőbetűkkel jelölt társakról szóló információk sekélyes volta. A Világjárók sorozatbéli kiadás hiányai pedig a kommunista felvezetés (felszabadulás utáni kiadás) illetve a szükségtelen alcímekkel való tagolás. Figyelem, a könyvnek sok kiadása, érdemes ezt az illusztrált változatot beszerezni, ami a szerző eredeti fényképeivel van kiegészítve. Aki szereti a magyar vadászirodalmat, az semmiképpen ne hagyja ki, de igazából annyira érdekes munka, hogy egy amatőr is szívesen olvashatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése