2024. augusztus 15., csütörtök

Könyvek XXVII - Szilágyi István: Agancsbozót

Egy tábortűz melletti beszélgetésen hallottam először erről a regényről, dr Hidán Csaba vímesterem mesélt róla, elég olvasmányosan előadva, sajnos részben a végét is érintve. Mondjuk olyan szempontból nem sajnos, hogy legalább ez adott erőt aztán ahhoz nemrégiben, hogy kitartsak a hétszázadik oldal végéig. Nagyon-nagyon nehéz olvasmány, annak ellenére, hogy szépirodalom, szinte egy szakirodalomhoz illő figyelem és türelem szükséges hozzá. Egy meg nem nevezett fiatalemberről szól a történet, aki irodai munkájából kilépve megundorodik a fogyasztói társadalomtól és ki akar lépni belőle. Ennek belső indítása az, hogy kapja vissza valamikori önmagát, belső énjét. Ebből fakadóan útnak indul, és fokozatosan kivonul a társadalomból, felköltözik egyedül a hegyekbe, mikor étele elfogy, akkor már turisták maradékain, illetve elejtett állatokon él. Egyszer egy sziklaomlás révén aztán elájul, és egy barlangban tér magához, ahol három férfi kardokat (igazából nem is teljes értékú pengéket, hanem történelmi kardok alakját felvevő utánzatokat) gyárt minden nap. Soha nem derül ki, hogy ki és milyen erő zárta őket ide, az se, hogy miért, Velünk Rendelkező Akaratnak nevezik. És itt jön be az értelmezések tárháza. Magam a legtöbb olvasóval egyetemben arra gondolok, hogy ez az akkori szocialista rendszer metaforája (1990-ben jött ki a regény) ahol szintén teljesen értelmetlen munkát végeztettek emberekkel, viszonylagos jólétben tartva, és amazok teljesen elégedettek is voltak a helyzetükkel, lázadás parazsa nélkül. Lehet persze általánosan véve egész Közép Európára is vonatkoztatni, fő motívum a kitörés lehetetlensége, illetve az erre való szándék fel nem tűnése. Aki nagyon agnosztikus, az a regénybeli Velünk Rendelkező Akaratot Istennel is azonosíthatja. A kanyar aztán ott történik, hogy mihelyt egyre értelmesebb és sokkalta nagyobb kreativitást igénylő munkákat kapnak, azzal párhuzamosan kezdenek egyre öntudatosabbakká válni. A fő kitörési pont pedig akkor történik, mikor egymást rabszolgaként azonosítják. Többet nem árulok el, de érdemes végigolvasni, mert a regény utolsó, kb. húsz oldala pozitív a többihez képest. Legtöbb könyvet, amiről eddig írtam, elég széles olvasóközönségnek javasoltam, ezt nem fogom. Csak nagyon-nagyon türelmes, filozofikus alkatú, esetleg maximum a kovácsolás szakmai oldala iránt érdeklődők (a különböző edzések, illetve a metalurgia általános szabályai, elsősorban pedig a japán kardok, valamint a damaszkolás szakmai részletei nagyon bőségesen vannak bemutatva) számára merem javasolni. És nekik is csak felelősséggel.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése