Videók VIII - Fejsze 1945 július - kobiz jelenet

 

Videók VII - Becstelen brigantik jelenet - Olasz kiejtés

Aldo Raine hadnagy Tennesse-kiejtése a legjobb.

 

Filmek VII – Uwe Boll: Citizen Vigilante

 

    Egyelőre tudtommal nincs magyar címe ennek a filmnek, értelemszerűen ezáltal se szinkron, se felirat nem készült hozzá, szóval eredeti címén fog szerepelni beláthatatlan ideig itt a blogon. A kanadai Uwe Boll rendezése, ő írta és rendezte egyaránt. Június 19-én jött ki mozikba, óriási felháborodás kísérte a témaválasztás miatt. A liberalista, progresszív, muszlimvédő és minden egyéb fehérellenes, pro-Kalergi média egymás sarkát taposva esett neki, teljes kritikus-hadseregüket harcba vetve. Németországban be is tiltották. Elon Musk állt ki mellette, jelenleg tudtommal online csak az ok.ru orosz portálon érhető el orosz szinkronnal és eredeti nyelven egyaránt. A végén csatolom a linkjét, javaslom mindenkinek, hogy olyan gyorsan töltse le, ahogy csak lehet, amíg onnan is le nem szedetik toleránsék.

    A film címe magyar tükörfordításban önbíráskodó állampolgár. A vigilante mozgalom ilyen formában amerikai eredetű, magyarul önbíráskodót jelent, de nem teljesen fordítja le. A 16-18. században, de sok helyen még a 19. században sem volt semmi forma intézményesült rendfenntartás az Újvilágba kitelepülők körében. Ily módon az emberek maguk között kellett megoldják a felmerülő vitás kérdéseket, mert nem volt rendőr, akihez lehessen fordulni. Ezáltal ilyen modern formában a vigilante mozgalom ott alakult ki, és ilyen formában, ezzel a névvel onnan is terjedt el. Rengeteg sok film készül ebben a témakörben, a hatóságokkal elégedetlen emberek körében nagyon népszerű zsáner, jórészt országtól függetlenül.

    A Citizen Vigilante egy önbíráskodó állampolgárt követ, aki bűnöző illegális migránsokat és az őket védő korrupt/agymosott hivatalnokokra, bírókra vadászik. Egy ingatlanhálózatot üzemeltető, volt katona amerikai üzletembert választottak erre a szerepre, akit Arnie Hammer alakít. Egyáltalán nem ismerős ez a színész, de amint lentebb részletesebben kifejtem, nagyon tetszett az alakítása. Costay Mandylor, akit viszont ismerek a gyermekkorom nagy kedvencének számító Samo Hungos Harc törvénye sorozatból, valamint William Kauffmann több filmjéből, az őt üldöző Interpol ügynököt alakítja. A továbbiakban erős spoilerek következnek, tehát aki még nem látta a filmet, de meg szeretné nézni, annak itt van a fentebb említett link az ok-ru-ról és kellemes filmnézést kívánok.

https://ok.ru/video/14775272475214

+ A témaválasztás. Első és egyetlen film, ami a 2015 óta hangsúlyosan eldurvuló európai migránsbűnözést dolgozza fel úgy, hogy nem mentegeti a bűnözőket. Illetve az egyetlen film, ami kiáll az áldozatok mellett.

+ A fehérellenes média tombolása ellene. Ez már önmagában is jót jelent számomra, itt a témaválasztás miatt aztán hangsúlyosan így van. Ha nem csaptak volna ekkora patáliát ellene, minden bizonnyal jóval kevesebb emberhez jutott volna el.

+ A főszereplő. Nagyon örülök, hogy egy kevéssé ismert, jórészt ismeretlen színészt választottak, így az ő személyével kapcsolatos akár pozitív, akár negatív előérzetek nem viszik el a figyelmet a fő témától. Külön örülök, hogy egy kissé talán még túl archetipikus európai embert is választottak. A színészi alakítás nem igényelt sokat, egy nagyrészt folyamatos pókerarc tartása végig, de a szerepnek szerintem teljesen megfelelt.

+ Valós eseményeket dolgoz fel. A film nyitójelenetében látható brutális támadás, valamint a központi konfliktusszál, a 14 éves Elsa csoportos nemi erőszakja is megtörtént bűncselekményeket rekonstruál, utóbbi 2014-ben történt Hamburg környékén, és a bűnözők csakugyan nevetséges tételeket kaptak.

+ A kegyetlenség. Uwe Boll filmjeire eddig is jellemző volt, de ez esetben kivételesen tetszik, itt ugyanis nem öncélű, hanem közösségi, ön- és személyvédelmi, voltaképpen kultúra- és civilizációvédelmi céllal van alkalmazva, és nagyon is hideg fejjel, számító ésszel.

+ Teljesen hiánypótló. Egyetlen más játékfilm sem készült az európai migránsbűnözésről ilyen feldolgozásban.

+ Nem jelöltek országot, népet se, hanem általánosan Európát, ez az Oderától nyugatra akármelyik országban történhetett volna. A németek annyira magukra vették, hogy ők be is tiltották.

– Amerikai főszereplő Európában, aki megmenti a magukat megvédeni képtelen európaiakat. Dunát lehetne rekeszteni az olyan filmekkel – mindenféle zsánerben, történelmi, kaland, horror, vígjáték, akció, stb – amiben külföldre látogatók amerikaiak mentenek meg ártatlan nem-amerikaiakat gonosz nem-amerikaiaktól. Nyilván ennek annyi minimális alapja van, hogy jelen felállásban az USA az az ország, aminek legnagyobb kortárs hatása van minden más országra, és ebből kifolyólag valóban sok olyan történelmi eset van, hogy amerikai beavatkozás egy országot élhetőbbé tett, de sokkal kevesebb, mint a köztudatban. És az, hogy a köztudatban USA egyenlő a világ csendőrével, nagymértékben hozzájárul a hollywoodi filmipar, ahol teljesen nyíltan és burkoltan is (mint például ebben a filmben) nyomják a saját narratívájukat a felsőbbrendűségükről és erkölcsiségükről.

– Teljesen fölösleges szexjelenet. Erről tervezek hosszabban írni, hogy mi a fő gondom a filmek és irodalom túlszexualizálásával, ezért itt nem fejteném ki részletesebben, röviden csak annyit, hogy semmit nem tett hozzá a cselekményhez, de sikeresen mutatta be fölöslegesen rossz fényben a másképp felvállalható főszereplőt.

– A SWAT elleni harcjelenet annyira gyenge volt, hogy még egy kora-kilencvenes évekbeli Steven Seagal filmben is nevetséges lenne, nem hogy 2026-ban.

– A kronológia nehezen követhető volt, nem is lineáris, de nem is fordított sorrendű, mint A miskolci Bonnie és Clyde, vagy a Visszafordíthatatlan esetében.

    Összességében nekem eddig 2026 legjobb filmje, nagyon örülök neki, hogy van. Az imdb-n jelenleg 6.8-on áll (az egy alapvetően balos felület, tehát ez meglepően magas értékelés szerintem) én 9-est adok rá, 10-es a fentebb ábrázolt pár ostoba, de könnyebben javítható hiba híján lenne.

https://videa.hu/videok/film-animacio/citizen-vigilante-onbiraskodo-polgar-2026-hunique-n8ZVgtZOjWCsn5KA

Videók VI - Citizen Vigilante jelenet - A nemi erőszaktevő családja

 

A teljes filmet innen tölthetitek le:

https://ok.ru/video/14775272475214

GONDOLATOK I – a Magyar Nemzeti Múzeum Attila tárlatáról

    

    Végre sikerült eljutnom a Magyar Nemzeti Múzeum Attila-tárlatjára, ráadásul egy más területen szakértő barátommal néztük meg viszonylag részletesen. A tárlat előnyei és hátrányai (természetesen teljesen szubjektív szemszögből, más nevében értelemszerűen nem tudok beszélni):

+ Egyáltalán, hogy létezik. A hun nagykirály igazán megérdemelt már egy ilyen színvonalas tárlatot a legnagyobb magyar múzeumban.
+ A legfőbb előny, hogy rengeteg régészeti lelet megtekinthető, többségük eredetiben, mások igényes másolatban. A legtöbbet ismertem már persze, de például az orlati lemezek nekem is nagy meglepetésnek számítottak, nem is tudtam addig, hogy (a szkítákhoz hasonlóan) a hunok is viseltek kettős íj- és nyíltegezt.

+ Örültem, hogy viszonylag jól körbejárták az “Isten kardja” kérdést.

+ A történelmi életmód rekonstrukcióval foglalkozó részek mind látványosra sikerültek, ott jól látható, hogy ebbe komoly munkát fektettek, főleg a Turánosok, de a Spearhead Armoury is.
+ Az Attila-sírral foglalkozó kisfilm nagyon tetszett.
+ Nagyon sok képzőművészeti alkotás látható, szépen végigkövetik az Attila-kép alakulását.

- Kifejezetten nyugati vendégek számára készült tárlat. Az Attila-kultusz alakulása a keleti hun tudatú népeknél egyáltalán nem jelenik meg.
- Nincs egy áttekinthető kronológiai tábla a hun történelemről vagy Attila életéről.
- A hsziungnuk még csak említés szintjén se jelennek meg, egy hun történelemről előzetes ismeretekkel nem rendelkező látogató azt hiheti, hogy a hunok a fűből nőttek ki, és Attila halála után megszűntek létezni.
- A késő- 12. századi Anonymus, Kézai Simon valamint 14. századi krónikakompozíció Attila-ábrázolásai, a hunokról szóló részek alig jelennek meg, az ehhez képest jelentőségében minimális Gerard Butler- és antifa-Attila képek kihangsúlyozásával ellentétben.
- Egyetlen egy eldugott tárló mellett jelenik meg, hogy a Turul-ház Attilától származtatta magát, és ugyanott azonnal a mondák világába is erőszakolják ezt.
- Nem jelennek meg az archeogenetikai eredmények.
- Egyetlen egy régészeti leletszóródási térkép mutatja egész Eurázsiát. Előzetes ismeretek nélkül nem jön rá senki a tárlatból, hogy cirka egy századig a hunok uralták a Föld azóta is három legfolytonosabb országát, Kínát, Indiát és Perzsiát.
- A pannonhalmi kardok rosszul vannak kiállítva, a keresztvasakat megcserélték a kettő között.
- A fentebb méltatott kisfilmet leszámítva nem ismerhettük meg a hunokat kutató, legalább magyar és külföldi legjelentősebb történészek, régészek, genetikusok neveit.
- Az Attila-kép irodalmi megjelenését egy sarokban elintézték, a teljes egészében gagyi, jobb esetben pontatlan, rosszabb esetben kifejezetten karikaturizáló/démonizáló nyugati filmek tömegével ellentétben.

 

    Összességében egyszer megérte megnézni, csak a régészeti leletekért is tényleg, a nagyszentmiklósi kincs másolatai, a kenézlői 10. századi magyar vezéri szablyák, a pannonhalmi áldozati hun kardok stb. Általánosságban viszont nekem, a hunokat szerető és átlagembernél jobban ismerő, muzeológusként, régészként is dolgozó személynek inkább csalódás volt. Szerintem sokkal értelemesebb lett volna egy jól áttekinthető, teljes képbe helyezni Attilát és a Hun Birodalmat, semmint szajkózni, hogy a nyugati mélyen kultúrrasszista történelmi emlékezetben milyen hamis kép maradt meg a hun nagykirályról. Nagyon jellemző példája annak, mikor “csinálunk valamit, hogy ne lehessen azt mondani, hogy nem csináltunk semmit”, illetve “ha nem tudsz legyőzni egy mozgalmat (ez esetben a magyar néplélek vonzódását, érdeklődését a hun-magyar kontinuitás felé), akkor állj az élére, és vezesd te”. 

A tárlat még július 12-ig látogatható! 

Könyvek CLIII – Pető Zoltán: Aranyjogar

 

Misztikus történelmi regény, Morningstar kiadó, 334 oldal, 2025

 

    Pető Zoltán barátom már elég rég mesélt nekem erről a könyvéről. Nem emlékszem ugyan, milyen facebook-fórumon “találkoztunk” volt, de valami avarokkal kapcsolatos témában. Szóval chat-en már tavaly, vagy inkább tavalyelőtt mondta, hogy van egy avarok korában játszódó történelmi fantasyja, de csak most nemrég, két hónapja jutott el hozzám maga a kötet. Atilla hun nagykirályról és Baján kagánról szóló könyveiről mind írtam recenziókat már, itt és itt.

    Az Aranyjogar a Kárpát-medencében játszódik, a késő avar korban, a 8. században. Az Avar Kaganátus ekkor lép lassan történelme utolsó, lefelé hanyatló korszakába. A kagán mellett ekkor a jugurrus és a tudun vezeti a Birodalmat, a hatalmi ágak megoszlása pedig nagyon véres polgárháborúba torkollott, ami megalapozta a majdani sikeres frank hadjáratokat. Végül a 9. század elején a két ellenség, a bolgárok és a frankok közül behódoltak a kevésbbé veszélyes frankoknak, de még a 828-as birodalmi gyűlésre külön követeket küldtek, ami azt feltételezi, hogy vazallusokká váltak ugyan, de volt egy saját vezetésük. A korábbi történelmi feltételezésekkel ellentétben nem irtották ki őket – a kor technikai feltételei mellett ez sima gyakorlati okokból sem lett volna lehetséges, még ha esetleg lett is volna ilyen szándék akárkiben – hanem nagy valószínűséggel megérték a 890-es években történő magyar államalapítást. Az Alföldön van olyan település is, ami a 8. századtól 1241-ig folyamatosan lakott. A belső-ázsiai társadalmi formákhoz, államrendhez, gazdasági működéshez, hadügyhöz és nem utolsósorban valláshoz való merev ragaszkodás, illetve az európai szomszédokhoz való bármilyen hasonulás hiánya pecsételte meg voltaképpen az Avar Kaganátus, mint állam sorsát.

    Zoltán regénye ezen érdekes, történelmi forrásokkal viszonylag kevésbbé lefedett kor – leginkább a 6. század eleje a 626-os konstantinápolyi ostromig, illetve a 8. század legvége adatolt történelmi írott forrásokkal az avar kornak, a 8. századból szinte semmi írásos forrás nincs róluk – hangulatába, történelmi, társadalmi, katonai és nem utolsósorban lelki, vallási viszonyai közé illeszt egy misztikus cselekményt. Ő eszmetörténész a civil életben, ennek oktatásával is foglalkozik, és ezen előképzettsége ahogy a belsőázsiai avarokról, a hunokról írt könyveiben, úgy itt is nagyon erősen tetten érhető. Különben ez egy általános jelenség, minden írónak a civil szakmája erősen nyomon követhető a regényei stílusában, Bán Mór például újságíró, ezért ő a minél nagyobb szenzációt, látványt, botrányt emeli ki, én régészként meg a tárgyi kultúrát, kinézetet, fegyvereket részletezem hol nagyon pontosan, hol nagyon pontosan, csak túl fölöslegesen.

    A Morningstar kiadó kiadásában megjelenő kötet kartonizált, 334 oldal törzszsöveget tartalmaz, a könyv végén a kiadó által megjelentett pár másik regényt ajánlójával. A borítón egy táltos rajzát láthatjuk, ahogy tűz előterében dobol. A nyugtató színű, sötétkék kötet hátsó oldalán olvashatunk pedig egy rövid összegzést a könyv tartalmáról.

    A cselekmény fő szálát egy bűvös hatalmi tárgy, a címben is megjelenő aranyjogar váratlan felbukkanása okozza. Egy halász hálójába kerül, aki ezt elviszi a kagáni udvarba, aminek megérkezése után nem várt események láncolata kezdődik. Egy fiatal kagánőr és egy szintén fiatal táltos a két főszereplő, az egyik a világi, fizikai síkon, a másik a szellemi, földöntúli síkon küzd azért, hogy a különböző méltóságok között ne robbanjon ki belső harc, ami a Kaganátus végét jelentené.

+ A regény számomra legnagyobb előnye, hogy szépen bemutatja, hogy a vallásosság, mai szóhasználattal élve, abban a korban nem vált el szervesen a mindennapi élettől. Mai materializálódott életünkben, ahol minden steril, és ahol az időjárástól, éghajlattól, természettől minden korábbi korhoz viszonyítva csak minimálisan függünk, másképp nehezen tudjuk elképzelni, hogy ez régen mennyire mindennapos gyakorlat lehetett. Az avarok meg úgy egyáltalában a sztyeppei népek esetében mai értelemben vell vallásról nem is annyira, mint inkább egy világnézetről, világfelfogásról lehetett beszélni, amelynek nyilván voltak szertartásai, tudói, ezeknek társadalmi rendje, de mai értelemben vett intézményesült formája nem. A természettel, és ezáltal a szellemvilággal való nagyon erős kapcsolódás révén egyrészt nagyon sok olyasmitől féltek, amitől mi már egyáltalán nem, ellenben a halált, fájdalmat, erőszakot, gyászt, ami ma minket nagyon és hovatovább egyre inkább megráz, azt minden bizonnyal sokkal természetesebben, egészségesebben élték meg. Zoltán minden regénye szépen átadja ezt az akkori világfelfogást. Ez számomra azért ad külön nagy pluszt hozzá, mert rengeteg, sőt a történelmi regények nagy része sajnos a mai gondolkodásmódot, materialista világfelfogást vetíti vissza történelmi korokba.

+ Önmagában a cselekmény érdekes volt, a két főszereplő útján keresztül bemutatni azt a sokszínű, esetenként gyorsan változó társadalmi, hatalmi viszonyrendszert, ami jellemezhette a fénykorán túli Avar Kaganátust.

+ A szereplők nem egysíkúak. Misztikus regény révén az önmagában nem lenne hátrány, de itt különösen hozzáad a hangulathoz, hogy minden szereplőnek megvannak a saját árnyoldalai és erényei egyaránt. Természetesen ez nem csap át nihilizmusba, tehát ettől azért még a legtöbb szereplőről egyértelműen meg lehet állapítani, hogy jó, vagy rossz szereplő-e, de nincsen az olvasó sájába rágva.

+ A feszültséget végig erősen fenntartotta, mindig volt újabb és újabb izgalom, sok szereplő való indítékai végig szépen rejtve maradtak, sok meglepetést okozva, mikor kiderültek.

+ Annak ellenére, hogy alapvetően misztikus, lelki, szellemi megközelítés a fontosabb benne, érezhető az a gondos előmunka, ami az adott történelmi kort kutatását illeti, egy pár, lentebb említett hiba kivételével, így történelmi regény mentén elfogadható a materiális világ leírása is.

+ Amint fentebb is említettem, a modern történelmi regényekben rendszeresen előforduló, nagyon hatásvadász jelenetek, testi szerelmet, szélsőséges erőszakot részletező szövegrészek nincsenek benne.

+ Az avarok hitének valamennyire rekonstruálható részei elég jól benne vannak, a fennmaradó részek kitöltésében sem láttam feltűnő anakronizmust.

+ Nagyon örültem, hogy bemutatta az avarok vallási szinkretizmusát, valamint, hogy akkoriban is már mennyire sokszínű volt a Kárpát-medence lakossága, megjelentek a más nomád-, és nem nomád népek is, bár egy olyan kellemes arányban, hogy végig az avarokon maradt a hangsúly.

+ Hasznosak voltak a magyarázó lábjegyzetek, sok mindent tanultam belőlük még én is.

+ Van ugyan egy enyhe misztikus rész, ami a központi cselekmény része, mint a bonyodalom kifejtője, de azt leszámítva teljesen olvasható volt tisztán történelmi regényként is.

– A handzsár szó az avar tőrökre, rövidkardokra nekem anakronisztikus volt.

– A béggel és agával sem voltam kibékülve, azt gondolom, hogy a későbbi nomád népekhez hasonlóan már az avaroknak is tízes hadrendszerük lehetett, tehát a tizedes, százados, ezredes szerintem helyénvalóbb lett volna. Létezett különben ez a két fogalom is, de érdemes lesz egy következő esetleges újrakiadásban ezt egy lábjegyzetben megmagyarázni, hogy nem a kora-újkori török értelemben kell venni.

– A szerelmi háromszöget kicsit fölöslegesnek éreztem, bár annyira központi szerepet nem kapott, hogy a figyelmet elterelte volna. Nagyon kevés olyan szerelmi történetet ismerek, ami nem egy szerelmi háromszögről szólna.

– Ez valószínűleg nem a szerző, hanem a kiadó hibája, de egy tartalomjegyzék nagyon hiányzott, anélkül nehéz egyes jeleneteket utólag visszakeresni, valamint szívesen olvastam volna egy történelmi áttekintést azon olvasók részére, akik ennyire nincsenek otthon az avar világban. Egy térkép úgyszintén nagyban segítené az események áttekintését. 

    Összességében nekem egy kellemes olvasmányélményt adott, akit érdekel az Avar Kaganátus, a sztyeppei népek hitvilágának enyhén misztikus bemutatása, annak nagyon szívesen ajánlom!

Filmek VI – Kevin Costner: Horizon. Egy amerikai eposz – 1. rész

 Filmek VI – Kevin Costner: Horizon. Egy amerikai eposz – 1. rész

Amerikai western, 3 óra 1 perc, 2024

 

Kevin Costner önálló rendezése, amire a nyolcvanas évek óta készül. A nemrégiben bemutatott, hatalmas sikert felmutató Yellowstone sorozat, majd még korábban a maga korában még sikeresebb Farkasokkal táncoló és a Fegyvertársak filmekből neki igen erős renoméja van western műfajban.

Magáról a filmről már elég régóta hallottam, viszonylag komoly előkészítése ment a médiában, magyar filmekkel foglalkozó oldalak is bőven lehozták. Mindennek ellenére végül csak nemrég néztem meg, és alapvetően elégedett voltam vele. A film az amerikai polgárháború korában kezdődő, tizenöt évet felölelő négy filmből álló sorozat első része. Horizon egy, a mostani amerikai-mexikói határ közelében levő majdani városka, ami a továbbiakban feltehetően összefogó pontként fog szolgálni, jelenleg a három cselekményszál közül kettő kapcsolódik ide.

+ Nagyon szép a film látványvilága, világítása, tájképek.

+ A bemutatott fegyverek egy pár kivételével korhűek.

+ Az apacsokat apacsok alakítják és apacsul is (nem angolul) beszélnek egymás között.

+ Nincs fajkeveredés.

+ Nincs girl-boss jelenség, egy negyven kilós nő se győz le sorban egymás után több, komoly kiképzéssel és harci tapasztalattal bíró fegyveres férfit.

+ Ennek ellenére vagy talán épp ezért szépen hihető példákat láthatunk női bátorságra a saját szerepkörön belül.

+ A nyitó Horizon-jelenet hátborzongatóan realisztikus.

+ A legtöbb szereplővel könnyen lehet azonosulni.

+ A pozitív és negatív szereplők is nagyon meggyőzően alakítanak.

+ Nem idealizálja a prostitúciót.

– Fekete emberek éltek ekkoriában már a határvidéken is, de nem tartom valószínűnek, hogy az 1850-es évek végén, 1860-as évek végén ilyen szintű szimbiózisban éltek volna a fehérekkel.

– Pár szerelmi kapcsolat teljesen fölösleges, nincs megalapozva és nem is valószerű.

– Ez később még változhat, de az egyik cselekményszál teljesen kontextuson kívüli.

– Nem tartom valószínűnek, hogy az amerikai hadsereg akármikor is tartott volna az őslakosoktól.

Összességében nekem tetszett, kíváncsi vagyok a folytatásra. Természetesen önmagában az első részről nem lehet általános következtetéseket levonni, minden bizonnyal a későbbi részekben fény fog derülni pár mostani rejtélyre. Imdb-n jelenleg 6.6-on áll, az én értékelésemben ezt felkerekítem 7-re.