Misztikus történelmi regény, 408 oldal, Morning Star kiadó, 2024
A Rouran-göktürk háborúról szóló misztikus történelmi regény. Krisztus után a hatodik századba repít minket a regény, amikor a mai Mongólia területén a Rouran dinasztia uralkodott. Ez a nomád birodalmat döntötte meg az úgynevezett égi türkök lázadása, amivel a türk népek elkezdtek jelentősebben megjelenni a világtörténelemben. Az utolsó Rouran uralkodó, Amalgui kagán vereségét követő öngyilkosságával indít a történet. A türk és szasszanida perzsa szövetség győzelme a megmaradt Rouran és a velük szövetkezett fehérhunok ellen valóban megtörtént. A főszereplő a majdani Baján kagán, fiatalabb éveiben, ő önmaga valós történelmi szereplő, ellenben a regénybeli családja teljesen kitalált. Mivel a kortárs források semilyen adatot nem tartalmaznak a családját illetően, így ezen a téren bőven elfér az írói fantázia.
Nagyon tetszett a rendkívül sokszínű (a szó jó értelmében) szereplőgárda, var, hun, türk, kínai szemszöget is láthattunk, valamint ezen kívül megjelennek kitánok, kirgizek, ujgurok, perzsák, szogdok, kasmíriak, gaocsék és általában a kor ezen négy nagyhatalma, a Véj Császárság (különben ők maguk is egy elkínaiasodott hun dinasztia) a Heftalita dinasztia által uralt Fehérhun Birodalom, a Szasszanida Perzsa és persze az Első Türk Kaganátus népei. A hangsúly természetesen a var-türk ellentétre lett helyezve, de ezen belül is több érdek ütközik egymásnak, valamint vannak ügynökök és kettős ügynökök is. Modern szóval úgy is mondhatnám, hogy a Tűz és Jég dalának (kevésbbé vájtfülű olvasóim részére: a Trónok harca sorozat alapjául szolgáló regények címe) a belső-ázsiai változatát láthatjuk. Ez a többféle érdek ütközése, valamint az egyes népeken belül a nemzetségek másfélesége valós volt történelmileg is. Baján mellett így aztán több más szereplőt is láthatunk, nézőpontokból is. Persze ő marad erősen főhősnek. A női szereplők viszonylag másodlagosak, viszont nagyon erősen ott vannak, erős otthoni alapot biztosítva a harcosoknak, uralkodóknak. Örültem, hogy a szexualitás finoman lett bemutatva, annak eltúlzott volta rengeteg történelmi regényt tett már gallyra. Külön tetszett a lovak bemutatása, ők is igen aktív szereplők.
A konkrét cselekményt erősen árnyalja és végig áthatja a misztikum. Ekkoriban a buddhizmus, a sztyeppei Tengri kultusz, valamint a még tajga övezetben élő erdei népek sámánizmusa megfért egymással, bár a Rouranok birodalmában az addigi táltosokat a buddhisták kiszorították a hatalomból. A szellemvilágnak a nagyon erős jelenléte adja igazából a regény misztikus részét, de ez nagyon pontosan belesimul az akkori hitéletről való történelmi tudásunkba, tehát egyáltalán nem ad fantasy-jelleget a műnek. A szerző filozófus, így a világnézetek bemutatása, ütköztetése, a transzcendens elem hangsúlyos jelenléte nagy fontosságot kapott a műben, viszont mégis meg tudta úgy oldani, hogy igazából nem lassítja le a cselekményt.
Hibák között elsősorban pár tárgyi dificet tudok említeni, szablya egyáltalán nem volt még ebben a korban, a csókolózást szintén nem ismerték még, a fürdőért nem kellett kínaiakhoz fordulni, volt az a sztyeppei nomádoknak is, és ilyen ezekhez hasonló, kisebb apróságok, habár a teljes összkép az általánosan rendben volt. Saját igény, ezt nem hibának rovom fel, de én nagyon utálom, mikor a sztyeppei nomádok felsőruháját dolmány, köntös, kabát vagy kurtak helyett kaftánnak nevezik, viszont ez sajnos nem csak irodalmi, hanem tudományos téren is általános. Egy, a korban általam kevésbbé járatos olvasó számára nagy kihívás lehet a rengeteg szereplő nemének és főleg etnikumjának a megjegyzése, valamint ezek egymáshoz viszonyított szerepe. Nagyon hasznos lett volna a regény végén egy szereplő-tár, ahol ezeket át lehet látni, akár egy családfát is el tudtam volna képzelni, egy térképet pedig főleg. Egy történelmi jegyzet ugyan megjelent a végén, de ez az átadott információhalmazhoz képest elég foghíjas lett, bőven belefért volna hosszasabb magyarázat. A kiadás, bár külsőre igen látványos, és nagyon jók a kiadó által megjelentetett többi könyv ajánlói, de azért elég hibás. A betűméret elég gyakran váltakozik, a lábjegyzetek és hivatkozások pedig sok alkalommal teljesen félrementek. Egy második kiadást mindenképp megérne, ezúttal egy dolgát igazán értő szerkesztővel és vágóval.
Összességében számomra egy meglepően jó olvasmányélményt adott, egy nap alatt kivégeztem a művet. Ezt elsősorban önmagában a témaválasztásnak köszönheti, nagyon bátor lépés a szerző részéről egy magyar oldalról eleddig eléggé hiányosan kutatott korban ilyen részletes történelmi regény írásába belevágni. Másodsorban meg a nagyon jó történetvezetésnek, mindig a legérdekesebb pontokon hagyta abba egy-egy karakter szemszögét, ezáltal valósággal kényszerítve az olvasót, hogy folytassa. A szereplők szinte mindegyikével sikerült együttérezni, ezt is jó pontnak lehet betudni, hogy nem volt abszolút gonosz és abszolút jóságos karakter, hanem emberszerűen voltak megalkotva. Aki érdeklődik az avar történelem, vagy a hatodik századi Belső Ázsia iránt, annak számára elég hiánypótló alkotás, de aki csak általánosan egy érdekes történelmi regényt szeretne olvasni, azoknak is igen szívesen ajánlom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése