Víg fecskeszó bolond viharban III – Férfiasság

1919 január 27, Magyar Népköztársaság, Balassagyarmat

A vasútállomás kocsmácskája bizony tömve volt így estefelé, az emberek ide gyűltek össze meghányni-vetni a teendőiket. Éppen ezért jó páran megbámulták Sebes Kardost, ahogy csukaszürke huszáregyenruhában, karabéllyal a vállán, szablyával az oldalán belépett.

– Jó estét kívánok! Egy pohár vöröset kérek – lépett a söntéshez. A kocsmáros futva ránézett, majd folytatta a beszélgetést egy polgárral.

– Elnézést, egy pohár vörös bort kérek szépen – értetlenkedett Kardos, de most sem kapott semmi választ. Errefel fogta a pulton álló söröskorsót, s teljes erővel végiglökte a pulton, hogy nagy reccsenéssel ütközött a pultra hajoló kocsmáros fejéhez. Az iparos véres fejjel bukott le.

– Kétszer udvariasan kértem. Harmadszor tudom keményebben is – vont vállat a főhadnagy. A kocsmáros felpattant, s a pult alá nyúlt.

– Kérem, ne csináljon semmi hülyeséget - ijedt meg a huszár. A kocsmáros egy kétcsövű, lefűrészelt sörétes puskát húzott elő, de mielőtt Kardosra irányozhatta volna a torkolatot, ő egy határozott, szemmel alig követhető gyorsaságú mozdulattal elvette tőle, s a pult fölött egy szabályos jobbegyenessel ismét leterítette.

– Ez hülyeség volt – magyarázta jóindulatúan a huszár, ahogy megtörte és ürítette a fegyvert. A sörétes töltények hangos koppanással értek földet a kocsma szennyes padlóján a hirtelen beállt, feszült csöndben.

– Ugyan, Milos, én jól ismerem ezt az urat, az édesapja állandó üzleti partnerem. Adjál akkor nekem egy üveg bort – ugrott fel a vendégek közül egy korosabb magyar kereskedő.

– Én nem bánom, ha maga az Atyaúristen is lenne az üzleti partnere, akkor sem szolgálhatom ki. A zsupán biztos bezáratja a helyet, ha meghallja, hogy magyar huszárok itt isznak – dühöngött a törött orrú kocsmáros, aki egy fehér zsebkendővel itatta fel a vért az arcáról.

– Kardos fiam. Hát te mit keresel emerre? Felejtsd el kérlek ezt a kis közjátékot, vendégem vagy egy körre – fogott kezet a tiszttel a beavatkozó vendég.

– Losonczy uram. Éppen erre járék kérem, oszt kicsit megszomjaztam. Köszönettel veszem –magyarázta a huszár.

– Gyere hát, mutassalak be nekem jó barátomnak, Páskándi Gézának. Ő itt a sarkon a fűszeres – jött erre oda még három ember, egy idősebb és két fiatalabb.

– Tiszteletem, főhadnagy úr. Páskándi Géza, szolgálatjára. Érezze otthon magát városunkban. Ők az én legényfiaim, János és Károly – mutatkozott be az idősebb úr, ahogy mind a hárman kezet ráztak Kardossal.

– Régen nem láttam édesapádat. Hogy szolgál a nemzetes úr egészsége? – kérdezte Losonczy úr.

– Meghalt. Három napja, mikor a Cseh Légió el akarta venni a kúriánkat – mondta a tiszt rezzenéstelen arccal. A gyarmatiak viszont nem fogadták ezt ennyire rezzenéstelenül.

– Fogadja őszinte részvétünket, főhadnagy úr, kérem azonnal szóljon, amiben segíteni tudunk. A jó Isten pofozza fel a csehákokat – halkította le utolsó mondatot Páskándi úr.

– Szégyen, hogy hová jutott ez a város – sóhajtott nagyot a kereskedő.

– Tehetnének róla – nézett rá Kardos, s önkéntelenül is megszorította a szablyája markolatját.

– Hogyan? Én és a fiaim fűszeresek vagyunk. Jóska pedig gabonakereskedő – kérdezte kétségbeesetten a fűszeres.

– Csak férfiak, nem? 

( Fénykép forrása)

Filmek IV – Aku Louhimies: Konflikti

Finn háborús sorozat, egy évad, hat epizód

 

    Egészen egyszerűen youtube-on tallózva találtam rá egy ajánlóra, onnan kezdtem el nézni, eredeti nyelven, román felirattal. Három nap alatt végeztem ki a hat epizódot, igazából egy napba is belefért volna, mert nagyon nézette magát.

    A film előzményeihez tudni kell, hogy az orosz különleges hadművelet megindításakor 2022-ben Finnország (ami addig a harmadik világ része volt, de szinte teljes egészében orosz, pontosabban szovjet, vagy szovjet eredetű fegyvereket használt) kérelmezte a felvételétél a NATO-ba. A saját történelmi előzmények, a finn függetlenségi háború, majd a második világháború tükrében ez egy érthető lépés volt, habár azt már nem tudom, az amerikai körök vajon mennyit fizettek ezért a finn vezetésnek. Nyilvánvalóan fel is vették a finneket, a film propagandisztikus jelentősége ezen politikai, katonai, ideológiai lépéshez kapcsolható. A finnekről különben fontos tudni, hogy az állampolgáraik a legmagasabb százalékban, hatvan és valami százalékban készek arra, hogy harcoljanak a Hazájukért, egy, 2022 előtti felmérés szerint – azóta valószínűleg növekedett ez az arány (nálunk negyven valami százalék, egész Európában meg a legalacsonyabb a németeknél, ott mindössze tizennyolc százalék). Tehát a megfelelő befogadó közeg adva volt a film számára. Mindezt kiegészíti az is, hogy Finnországban nem csak hogy sorkatonaság, hanem egy jól kiépített civil tartalékos-hadsereg van, illetve a rendező maga is tartalékos főhadnagy, ez szépen meg is látszik a végeredményen.

    A cselekmény röviden az, hogy ismeretlen zsoldosok elfoglalnak egy finn félszigeten levő kisvárost, túszul ejtik a lakosságot, és utána a hadsereg a politikai vergődés után felszabadítja, visszafoglalja a területet. Tehát egy elég egyszerű forgatókönyvvel állunk szemben. Két fő vonal mentén fut a cselekmény, sajnos szinte azonos képernyő-idővel, az egyik a megszállt területen levő finn tartalékosokat és hivatásos kiképzőiket, valamint a civil ellenállást mutatja, a másik pedig a finn politikai vezetést ábrázolja, ahogy reagálnak az eseményekre.

    Ami a legjobban tetszett számomra, az a modern finn hadsereg bemutatása. Az amerikai és orosz hadseregen kívül ugyanis elég kevés modern hadsereget láthatunk filmvásznon: kínaiakat, malájokat, indonézeket, indiaiakat, mexikóiakat, Európán belül pedig lengyeleket, most finneket, hála Istennek nemrég magyarokat is, illetve előkészületben van idén egy modern holland hadsereget bemutató játékfilm. A finn hadfelszerelés nekem alapból nagyon tetszik, hatalmas élményt jelentett ezt egy háborús filmben viszontlátni. Nagyon érdekes és üdvözlendő volt, hogy bár az egyik, velük való párbeszéd és az esetlegesen Szentpétervárt érő false-flag támadással félreérthetetlenül jelezték az ellenség etnikumát, de közvetlenül sosem, nem hangzott el az, hogy orosz zsoldosok. Ilyen szempontból ezt mindenképpen pozitívumnak tekintem egy hasonló témájű amerikai filmhez képest, például a Vörös hajnal 2011-es idióta újrakiadásához viszonyítva, ahol az észak-koreai (!) hadsereg szállja meg az Amerikai Egyesült Államok területét. A hadsereg működése során egyaránt láthattuk a gyalogsági felszerelést, fegyverzetet, páncélosokat, haditengerészetet, légierőt, illetve a civil ellenállás bemutatása is szépen illeszkedett a témába, erre utaltam az előbb, hogy látszik, hogy a rendező maga is katona. Illetve ebben nyilván segített a magas költségvetés is. Alapból nem kéne pozitívum, hanem normalitás legyen, de modern nyugati filmről lévén szó, mindenképpen jó pontnak írom, hogy egyetlen homoszexuális, nemváltó, akármilyen más deviáns elemet nem láthattunk a hat epizód során. Illetve ami szintén pozitívum, hogy Finnország területét, honvédő háborút mutatott be, nem afganisztáni vagy akármi más missziót – igaz ugyan, hogy adott propagandába ez csatolható be leginkább, de ezen felülemelkedve is jó pont.

    Ez az egy elemet leszámítva, tehát a hadsereg és haditechnika bemutatását kivéve azonban inkább negatívumokkal tudok jönni. Mindjárt az elején, hogy nyugati filmek elsöprő többségéhez képest teljesen egyoldalú ábrázolásmód. Egész végig csak a finn szempontot láthatjuk, a zsoldosok szemszögéből semmit, motivációjukról, céljaikról, érzéseikről egyáltalán semmit nem tudunk meg. Nyilván a propagandisztikus cél egyik része volt a potenciális ellenség dehumanizálása is, ehhez az is tartozik, hogy egyetlen egy zsoldosnak láthatjuk az arcát, azt is egy elég véres jelenetben. Emellett elég bugyuták is voltak, egy kivételével az összes tűzharcot elvesztették, a végén pedig körülbelül hasonló ütemben hullottak el, mint az oroszok és észak-vietnamiak Rambo kezeitől a második filmben. A második fő elem, a logikai következetlenségek. Mi is volt ennek a támadásnak a célja, ki indította, mit akart elérni, hogyan képzelte? Teljesen előre látható volt nem-katonai szemmel is, hogy Európa, arányaihoz képest egyik legerősebb hadserege ellen száznál kevesebb ember pár napnál tovább nem bírja kihúzni. Az ukrán szálat semmiképpen nem lehetett kihagyni, a központi főhős (aki legalább egy fehér, szőke full-finn férfi, ezt is értékelni kell egy ilyen közegben) egy Dicsőség Ukrajnának! szlogennel zárta a filmet. Az amerikai vonalat is okvetlenül be kellett csatolni, lásd visszautalásként, hogy vajon milyen igazi okok vezettek a NATO-ba való felvételhez, megjelentek úgy ártatlan túszokként, mint harcoló katonákként, mindkét esetben a finnek mentették meg őket: a propaganda tehát mutatta, hogy lehet az új szövetségekre számítani. A tartalékosok közül a két legtovább kitartó egy afrikai férfi, valószínűleg szomáli, és egy fehér kis lány volt. A valóságban valószínűleg ők adnák meg magukat elsőnek, vagy esnének el, de hát woke-világban ez magától értetődő, hogy muszáj ők legyenek a legtovább kitartó példaképeknek beállítva. Egy hasonló helyzetben, akik valószínűleg legtovább ellenállnának (vagyis az első- második világháborús példák alapján) a helyi fehér lakosok, na az őket mintázó szereplő egyből a második epizódban fogságba esik, egy értelmetlen tűzharc nyomán. A finn Donáth Anna-jelenség valódi miniszterelnököt mintázó karakter szinte végig nagyon idegesítő volt, a propaganda miatt természetesen fontos mutatni, hogy felelős vezetők vigyáznak az állampolgárok biztonságára, de filmélmény tekintetében erősen lehúzó volt, legszívesebben az összes róla szóló jelenetet átpörgettem volna. A szexjeleneteknek semmi cselekményformáló szerepük nem volt itt sem – mint általában a legtöbb történelmi- vagy háborús filmben – ilyenkor mindig arra gyanakszom, hogy vajon a rendező, színészek próbálják így kiélni magukat, vagy pedig ezzel a női nézőket akarják megszólítani?

    Összességében a kiindulópont tetszett, a finn hadsereg bemutatása is, a vezérelvet a propagandában szintén megértem (bár nem értek vele egyet, szerintem az oroszoknak eszük ágában sincs megtámadni a finneket) ellenben a kivitelezés sokkal jobban is sikerülhetett volna. Az én szájam ízének legjobban egy kis, ellenséges vonalak mögött rekedt tartalékos-raj felelt volna meg, akik próbálnak túlélni, az összes többi szálat kihagytam volna. Persze, mondom, a proapganda miatt muszáj volt teljes képet mutatni, de az adott költségvetéssel ezt szerintem jobbra is ki lehetett volna hozni. Mindazonáltal így egyszeri megtekintésre, fenntartásokkal azért ajánlom a haditechnika szerelmeseinek, mert érdekesség, azért mindezen hibák ellenére jól nézhető kis sorozat volt. Imdb-n 7 pontot kapott, én a finn hadsereg bemutatása miatt a szememben woke filmeknek járó legmagasabb, 5 pontot adok neki. 

Filmek III – Ilja Vjacseszlav Kulikov: Gyatlov-hágó

Orosz misztikus történelmi-thriller sorozat, egy évad, nyolc epizód

 

    A Horror filmek facebook-csoportban egy posztban találkoztam ezzel a címmel, és aztán utánaolvastam. A divxfilm portálon orosz eredetiben, román feliratozással néztem meg, összesen három délután alatt, átlagban negyvenöt-ötvenöt perc között változik egy-egy epizód. Jelenleg egy magyar csapat magyarul is feliratozza, tudtommal most tartanak a harmadik epizódnál, a videáról majd ingyenesen letölthetővé válik pár napon belül.

    A Gyatlov incidenst a lehetőségekhez képest elég jól ismertem, már előzőleg is, és nagyon érdekesnek találtam. Korábban láttam a szintén erről az esetről készült Halálhegy című amerikai filmet, ami körülbelül az első kétharmadáig tetszett, aztán teljesen elvesztett. Nagyon kíváncsi voltam, hogy az oroszok vajon ugyanezt a történetet hogyan adják vissza.

    A nyolc epizódból négy (a páratlan sorszámúak) a katasztrófa utáni nyomozást mutatja be, egy Oleg nevű világháborús veterán KGB tiszt főszereplésével, a másik négy (a páros számúak, tehát a legutolsó epizód is) pedig a Gyatlov csoport útját ábrázolja. A nyomozás filmkockái színesek, a túrázókét fekete-fehérben ábrázolja.

    A figyelmem egész végig fennmaradt, a két szál egyformán érdekes. Mindjárt az első két epizódban nagyon hamar megkedveltem mindkét vonalon a szereplőket, teljesen tudtam velük szolidarizálni, és bár a második esetben a történelmi valóságot nyilván ismertem, de az ügynöknek egész végig erősen szurkoltam, hogy tudja megoldani a rejtélyt. Fontos tudni, hogy a jelenlegi orosz hivatalos álláspont, és külföldi szerzők szakértői véleményei alapján egyaránt lavina, vagy más természetes okok vezettek a túrázók halálához. A film bemutatja a természeti okok mellett az összes többi lehetséges változatot is, földönkívüliek támadása, bűnözők, szökött Gulag-rabok gyilkosságai, Szpecnaz-akció, mansik támadása, szellemek, stb. Minden egyes változatot szép fokozatosan épít fel, hogy az ember már-már reménykedni kezd, hogy na végre, itt van a megoldás, ez vezetett a kilenc ember halálához, aztán mégse. A feszültséget szépen meg tudták tartani. Vannak visszautalások, flashbackek a második világháborúra, úgy Oleg, mint a történelmi KGB ügynök szemszögéből is. A második szál szintén nagyon érdekes, itt meg azért nő fokozatosan a feszültség, mert a vele párhuzamosan játszódó szálból mindig kiviláglik, hogy mi NEM ölte meg őket, így aztán egyre inkább tűnődünk azon, hogy akkor vajon mégis mi lehetett. Legyetek nyugodtan, egészen a nyolcadik epizódig nem derül ki.

    A feszültség és az érdekes történet mellett a legjobban, ami tetszett a filmben, hogy a bajtársiasságot, az összetartást, a gerincesség mindkét vonalon nagyon erősen, nem szájbarágósan, hanem hatásosan átadja. A történelmi valóságban is ez a kilenc ember – akármi is végzett velük, nézzétek meg a filmet, hogy hogyan magyarázza, az én véleményem erről most nem központi jellegű – az utolsó pillanatokig összetartott és harcoltak egymásért. A sebesülteket kézben vitték több kilométeren keresztül, ketten feláldozták egyes ruhadarabjaikat, hogy a tüzet szállítani tudják. A nyomozás szálon pedig a háborús bajtársiasság szép visszaköszönése, utóélete látszik, a történelmi vonal nyilván nagyon szomorú véget ér, ellenben a kitalált események nem. Mindkét cselekményszálban tetszettek a női szereplők is, a szeretetetben testet öltött női erő, nőiesség kiváló ábrázolásai. Nagyon erős ellentét a modern ynugati filmek nagy részéhez képest, ahol a nőket úgy akarják erősnek mutatni, hogy férfi szerepkörökbe kényszerítik, és a Superwoman, Wonder Woman jelenség ennek csak a csúcsa, a GI Jane-től kezdődően rengeteg sok példát lehet erre felhozni. Az oroszok hálistennek nem estek ebbe a csapdába. Az orosz filmekhez szokásos módon a nemzetiségi, ez esetben mansi szereplőket tényleg mansi színészek játszották, akik mansiul is beszéltek. Fölösleges megemlíteni, hogy a Dontól keletre készült filmekben nem fogunk indokolatlan rassz-cserékkel találkozni, tehát nem hogy bizonyíthatóan fehér történelmi szereplőt nem fog fekete színész játszani, hanem a fekete karakter nem okvetlenül szükséges. A harcjelenetek rövidek, brutálisak és realisztikusak voltak, szépen eltalálták. A hitelességre is eléggé figyeltek, minden díszlet, viselet, fegyver, felszerelés pontos történelmileg, de még arra is gondot fordítottak, hogy a történelmi karakterek utolsó fotóin látható ruhákat is rekonstruálják. A harmadik dolog, pedig ami nekem leginkább tetszett, az a természetfölötti erők érzékletes bemutatása volt, nem ment át sci-fi vonalba, ellenben azért mutatta, hogy a civilzáció sokszor mennyire alaptalanul és gőgösen nézi le a természeti népek évezredes “babonáit”.

    Ami nem tetszett, hogy még ebbe a történetbe is sikerült beleszőni egy gonosz emberkísérletező nátszi okkult vonalat. Nem volt nagyon arcba tolva, meg aránytalanul sem eltúlozva, de ennyi propagandát azért mégis meg kellett mutatni. Ez a vonal – annak ellenére, hogy tisztán látszott, mi a szerepe a cselekmény alakításában és a jellemformálásban – mindemellett nem is volt annyira jól kidolgozva, mint a többi elem.

    Összességében számomra egy nagyon maradandó filmélményt nyújtott, fogok még rá gondolni, idézni és visszautalni. Iskolapéldája annak, hogyan lehet pozitív üzenetet átadni egy amúgy gyászos kimenetelű történelmi eseményből is. Mindenkinek ajánlom, aki nyitottan képes hozzáállni ezen katasztrófához – ruszofóbiások hagyják ki, számukra már az megrázó lehet, hogyan lehet a Gulag rendszert és a KGB-t pozitív színben feltüntetni – nagyon javaslom. Imdb pontszáma 7,6, ami meglehetősen jó egy orosz filmnek egy többségében nyugati értékelésben, én 9-est adok rá. 

Videók IV - Susa

 

Versek II – Reményik Sándor: Én még szabad vagyok

Megüzentem a porkolábnak éjjel,
Mikor nyögtek az álmatlan rabok
S halk éji nesszel csikordult a zár:
Vigyázz, lator, én még szabad vagyok!


Én még szabad vagyok,
És a lelkemben vihar tombol, vágtat,
Olyan vihar, hogyha majd elbocsátom.
Gyökerestől csavarja ki a fákat!


Én még szabad vagyok
És a rabokra nézek közbe-közbe
S a tarsolyomban villámokat őrzök
És orkánokat tartok lekötözve.


Én még szabad vagyok
És forr a lelkem, mint az Aetna mélye,
S egyszer még láva-szemfödélt borítok
Erre az úgyis veszendő vidékre.

Általános - témakörök leírásai

 

Baján

 

1922-ben egy képzeletbeli kis zalai határmenti falut a korrupt jugoszláv hatóságok elnézése mellett egy osztrák fakitermelő cég le akarta dózerolni, hogy a helyére egy környékbeli erdőket feldolgozó deszkagyár épülhessen. A cég által felbérelt zsoldosok több ellenálló falusit megöltek, mire pár elszántabb ember továbbgondolta az esetet. Csonka-Magyarországon toboroztak tíz hadviselt önkéntest, akik igyekeztek megvédeni Bajánt az osztrák fafeldolgozó cég komitácsikból toborzott csapatától. Ezen készülő kalandregényből – amelyből négy szereplő azonos a Vad Kelet és Víg fecskeszó bolond viharban írásaim főszereplőivel – osztok meg kisebb részleteket.

 

Énekek

 

Alapvetően olyan énekek, dalok szövegét osztom meg, amelyek üzenetével valamilyen szintig (nem minden esetben teljesen) azonosulni tudok. Főleg magyar előadókra igyekszek koncentrálni, de külföldieket is megosztok. Külön figyelmet szentelek a (főleg magyar) közvéleményben annyira nem ismert műalkotásokra. Ahol elérhető, ott youtube, vagy más zenemegosztó portálról hallgatási lehetőséget, linket is csatolok. Fő célom ezen dalokkal elsősorban a hangulatépítés, zenei aláfestés, motiválás, másodsorban pedig esetenként a játszva tanítás.

 

Fegyverek

 

Fegyvertípusok általános leírása. Először igyekszek azon fegyverekre koncetrálni, amelyek megjelennek az írásaimban. Időbeli eloszlás terén főleg XIX-XXI. századi koncentráció lesz, térbeli eloszlás mentén pedig próbálok inkább magyar fegyverekről írni, utána pedig főleg keletiekről. A jelenkori (tehát 1789-től effelé) lőfegyverek esetén egy egységes leírási mintát követek: fegyver neve, típusa, gyártója, tervezője, gyártási évszáma, méretei, egyéb anyagi tulajdonságsai, működési leírása, használata, alváltozatai, használói, háborús alkalmazásai és források. Természetesen nem minden fegyver esetén van ugyanannyi elérhető információ, de arra törekszem, hogy egységes képet tudjak mutatnu.

 

Filmek

 

Minden film, amit megnézek, attól függetlenül, hogy szeretem-e, vagy sem. Itt is igyekszem egy egységes formula alapján leírni őket. Először a személyes kapcsolatról számolok be, honnan tudok róla, miért akartam megnézni, mire számítottam előzetesen, mit tudtam róla anélkül, hogy megnéztem volna, illetve, hogy hogyan jutottam hozzá. Utána nagyon röviden a film tartalmát írom le, mindig igyekezek elkerülni a spoilereket, ettől csak olyan esetben teszek kivételt, mikor nem ajánlom adott film megtekintését. A lényegi rész ezután következik, először a film előnyeit, erőnyeit írom le, utána a hátrányait, gyarlóságait, esetleg, hogy mivel lehetett volna jobb. Ritka esetben előfordulhat, hogy csak pozitívat, vagy csak negatívat írok adott alkotásról, de ez nem gyakori eset. Mondanom sem kell, hogy mint minden értékelés, teljesen szubjektív, tehát nem kötelező egyetérteni velem. Minden alkalommal vizsgálom a propagandisztikus értéket is, tehát, hogy az alkotók valószínűleg milyen üzenetet akartak közvetíteni adott alkotással, ezen üzenethez személyesen hogyan viszonyulok, illetve hogy szerintem adott üzenetet mennyire sikerült átadni a nézőnek. Itt egy aprócska szünetet iktatnék be. Fontos beszélni a propaganda szerepéről. Ez latin eredetű szó, a propagare-ból ered, terjeszteni-t jelent. Minden olyan üzenet ideértendő, amit egy politikai érdekcsoport – legyen ez egy ország vezetése, egy párt, egy cég, akármi – át akar adni. Önmagában ez semleges értelmű szó. Később aztán a háborús hazugság, vagy kizárólag a hazugság értelmében használták, használják, napjainkban tehát általában ez egy igen negatív töltetű szót. Ami pofátlan módon elképesztően kettős mércével alkalmaznak. Elsősorban a modernisták, globalisták (azért nem szélsőbaloldalt mondok, mert azon belül is több fokozat van, és egyesekre ez a kijelentés nem igaz) használják elterjedten a “jobboldali propagandista” és hasonló kifejezéseket. Filmek terén főleg a nem-euroatlantista, elsősorban az orosz, de nem csak háborús filmekre szokták azonnal ráhúzni, hogy ez propaganda. Igazából a propaganda megjelenése országtól független, minden országban, minden ország mozijában jelen van. Háborús filmeknél magától értetődő, mindegyik háborús film vagy pro- vagy anti-háborús. Propaganda terjesztéséhez nem szükséges csak a háborús film kategória, hanem más filmkategóriákban is jelen van, akciófilmek, családi filmek, horrorfilmek és persze a történelmi filmek. Mindezekre sok-sok példát hozok. Én szinten alapból semlegesen viszonyulok a propaganda jelenségéhez így kontextus nélkül, mindig attól fúggően, hogy milyen jellegű üzenetet kívánnak átadni. Befejezésként meg röviden leírom, hogy kiknek ajánlom, vagy kiknek nem ajánlom adott alkotást. Azon filmeket, amelyek online ingyenesen megtekinthetőek, linkben csatolom is.

 

Harcászat

 

Mike Jones, leszerelt amerikai különleges alakulatos felcsapott ún. guntubber (értsd: a youtube-on fegyverekkel foglalkozó csatornát vezető személy) a jelenleg legnépszerűbb az Államokban. Az ő videói közül a számunkra relevánsakat fordítom le, tehát amikben olyasmit tanít, amire esetleg nekünk is szükségünk lehet, illetve a fegyveres videói közül azokat, amelyeket a Kárpát-medencében használnak. Nem szó szerinti fordítás, hanem a lényeget kiszűrve. Mint más kategóriáknál, itt is mindig pontosan jelölöm a forrást.

 

Hősök

 

Baján, Vad Kelet és Víg fecskeszó bolond viharban írásaimban résztvevő valós és kitalált szereplők rövid életrajza. Ahol valós szereplőről van szó, ott jelölök forrásirodalmat is.

 

Könyvek

 

Minden könyv, amit olvastam, nem csak a jók. 2025-től kicsivel részletesebben leírom mindegyiket, mint előző években, akkor egy tömörebb változatot olvashattok. A filmekhez hasonlóan először itt is azzal kezdem, hogyan találkoztam adott könyvvel, ki ajánlotta, hol találtam – feltéve, ha emlékszem rá. A személyes kapcsolat további része, hogy mire számítottam, mit vártam előzetesen adott munkától, és persze, hogy hogyan szereztem be. Írok a formáról, oldalszámról, borítóról, valamint a szerzőről is röviden. Utána következik a tartalom rövid összegzése. Ezután értelemszerűen először a könyv előnyeiről, minden pozitívumáról lesz szó, utána pedig arról írok, ami tetszett az olvasmányból. Egy összegzés után arról írok, kiknek ajánlom/nem ajánlom a munkát, végül pedig, ha pdf formátumban elérhető, azt csatolom, annak híján pedig linkkel mutatok rá, hol lehet kapni.

 

Mémek

 

Nem mind humoros, pár motiváló tartalmú is lehet.

 

Osprey

 

Az Osprey folyóirat tablóinak fordításai.

 

Vad Kelet

1922-23-ban játszódó történelmi kalandregény. Négy magyar régész – egy felvidéki, egy délvidéki, egy kárpátaljai és egy erdélyi, két férfi, két nő – indult el Budapestről Kelet Szibériába feltárni egy szkíta kurgánt egy amerikai régész magáncég megbízására. Adott regényből rövidebb – hosszabb részleteket osztok meg.

 

Versek

 

Általam kedvelt versek, főleg magyar-, de világirodalomból is, elsősorban igyekszem nem-annyira ismert műveket megosztani. A külföldi verseket is általában magyar fordításban közlöm.

 

Videók

 

Általában rövidebb, tréfás, vagy komoly értelmű videók. A forrást általában jelölöm, amennyiben egy feldolgozott, átdolgozott munkáról van szó

 

Víg fecskeszó bolond viharban

 

A Vad Kelet regényem hősei részvételével történő anekdoták, általában általános vicc-toposzokat felhasználva, ritkábban enyhébb átírásokkal.

 

(A 2025 előtti tartalmak minden kategóriában valamennyivel elnagyoltabbak lehetnek egyes esetekben)