Orosz misztikus történelmi-thriller sorozat, egy évad, nyolc epizód
A Horror filmek facebook-csoportban egy posztban találkoztam ezzel a címmel, és aztán utánaolvastam. A divxfilm portálon orosz eredetiben, román feliratozással néztem meg, összesen három délután alatt, átlagban negyvenöt-ötvenöt perc között változik egy-egy epizód. Jelenleg egy magyar csapat magyarul is feliratozza, tudtommal most tartanak a harmadik epizódnál, a videáról majd ingyenesen letölthetővé válik pár napon belül.
A Gyatlov incidenst a lehetőségekhez képest elég jól ismertem, már előzőleg is, és nagyon érdekesnek találtam. Korábban láttam a szintén erről az esetről készült Halálhegy című amerikai filmet, ami körülbelül az első kétharmadáig tetszett, aztán teljesen elvesztett. Nagyon kíváncsi voltam, hogy az oroszok vajon ugyanezt a történetet hogyan adják vissza.
A nyolc epizódból négy (a páratlan sorszámúak) a katasztrófa utáni nyomozást mutatja be, egy Oleg nevű világháborús veterán KGB tiszt főszereplésével, a másik négy (a páros számúak, tehát a legutolsó epizód is) pedig a Gyatlov csoport útját ábrázolja. A nyomozás filmkockái színesek, a túrázókét fekete-fehérben ábrázolja.
A figyelmem egész végig fennmaradt, a két szál egyformán érdekes. Mindjárt az első két epizódban nagyon hamar megkedveltem mindkét vonalon a szereplőket, teljesen tudtam velük szolidarizálni, és bár a második esetben a történelmi valóságot nyilván ismertem, de az ügynöknek egész végig erősen szurkoltam, hogy tudja megoldani a rejtélyt. Fontos tudni, hogy a jelenlegi orosz hivatalos álláspont, és külföldi szerzők szakértői véleményei alapján egyaránt lavina, vagy más természetes okok vezettek a túrázók halálához. A film bemutatja a természeti okok mellett az összes többi lehetséges változatot is, földönkívüliek támadása, bűnözők, szökött Gulag-rabok gyilkosságai, Szpecnaz-akció, mansik támadása, szellemek, stb. Minden egyes változatot szép fokozatosan épít fel, hogy az ember már-már reménykedni kezd, hogy na végre, itt van a megoldás, ez vezetett a kilenc ember halálához, aztán mégse. A feszültséget szépen meg tudták tartani. Vannak visszautalások, flashbackek a második világháborúra, úgy Oleg, mint a történelmi KGB ügynök szemszögéből is. A második szál szintén nagyon érdekes, itt meg azért nő fokozatosan a feszültség, mert a vele párhuzamosan játszódó szálból mindig kiviláglik, hogy mi NEM ölte meg őket, így aztán egyre inkább tűnődünk azon, hogy akkor vajon mégis mi lehetett. Legyetek nyugodtan, egészen a nyolcadik epizódig nem derül ki.
A feszültség és az érdekes történet mellett a legjobban, ami tetszett a filmben, hogy a bajtársiasságot, az összetartást, a gerincesség mindkét vonalon nagyon erősen, nem szájbarágósan, hanem hatásosan átadja. A történelmi valóságban is ez a kilenc ember – akármi is végzett velük, nézzétek meg a filmet, hogy hogyan magyarázza, az én véleményem erről most nem központi jellegű – az utolsó pillanatokig összetartott és harcoltak egymásért. A sebesülteket kézben vitték több kilométeren keresztül, ketten feláldozták egyes ruhadarabjaikat, hogy a tüzet szállítani tudják. A nyomozás szálon pedig a háborús bajtársiasság szép visszaköszönése, utóélete látszik, a történelmi vonal nyilván nagyon szomorú véget ér, ellenben a kitalált események nem. Mindkét cselekményszálban tetszettek a női szereplők is, a szeretetetben testet öltött női erő, nőiesség kiváló ábrázolásai. Nagyon erős ellentét a modern ynugati filmek nagy részéhez képest, ahol a nőket úgy akarják erősnek mutatni, hogy férfi szerepkörökbe kényszerítik, és a Superwoman, Wonder Woman jelenség ennek csak a csúcsa, a GI Jane-től kezdődően rengeteg sok példát lehet erre felhozni. Az oroszok hálistennek nem estek ebbe a csapdába. Az orosz filmekhez szokásos módon a nemzetiségi, ez esetben mansi szereplőket tényleg mansi színészek játszották, akik mansiul is beszéltek. Fölösleges megemlíteni, hogy a Dontól keletre készült filmekben nem fogunk indokolatlan rassz-cserékkel találkozni, tehát nem hogy bizonyíthatóan fehér történelmi szereplőt nem fog fekete színész játszani, hanem a fekete karakter nem okvetlenül szükséges. A harcjelenetek rövidek, brutálisak és realisztikusak voltak, szépen eltalálták. A hitelességre is eléggé figyeltek, minden díszlet, viselet, fegyver, felszerelés pontos történelmileg, de még arra is gondot fordítottak, hogy a történelmi karakterek utolsó fotóin látható ruhákat is rekonstruálják. A harmadik dolog, pedig ami nekem leginkább tetszett, az a természetfölötti erők érzékletes bemutatása volt, nem ment át sci-fi vonalba, ellenben azért mutatta, hogy a civilzáció sokszor mennyire alaptalanul és gőgösen nézi le a természeti népek évezredes “babonáit”.
Ami nem tetszett, hogy még ebbe a történetbe is sikerült beleszőni egy gonosz emberkísérletező nátszi okkult vonalat. Nem volt nagyon arcba tolva, meg aránytalanul sem eltúlozva, de ennyi propagandát azért mégis meg kellett mutatni. Ez a vonal – annak ellenére, hogy tisztán látszott, mi a szerepe a cselekmény alakításában és a jellemformálásban – mindemellett nem is volt annyira jól kidolgozva, mint a többi elem.
Összességében számomra egy nagyon maradandó filmélményt nyújtott, fogok még rá gondolni, idézni és visszautalni. Iskolapéldája annak, hogyan lehet pozitív üzenetet átadni egy amúgy gyászos kimenetelű történelmi eseményből is. Mindenkinek ajánlom, aki nyitottan képes hozzáállni ezen katasztrófához – ruszofóbiások hagyják ki, számukra már az megrázó lehet, hogyan lehet a Gulag rendszert és a KGB-t pozitív színben feltüntetni – nagyon javaslom. Imdb pontszáma 7,6, ami meglehetősen jó egy orosz filmnek egy többségében nyugati értékelésben, én 9-est adok rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése