Filmek II – Johaness Ferdinand Van Zyl: The Recce

 

    A Recce az angol reconnaissance szóból rövidítve származik, felderítőt jelent, ilyen kontextusban pedig a dél-afrikai mélységi felderítőket, meg általában minden dél-afrikai katonai különleges egységet neveztek így. Már viszonylag rég meg akartam nézni ezt a filmet, mivel régóta szolidarizálok a dél-afrikai fehérekkel, akik már a hetvenes évektől kezdve éreztek azt, amit fokozatosan mi is érzünk, és pár évtized múlva hangsúlyosa(bba)n fogunk érezni. A rendezőről egyáltalán nem hallottam semmit, az imdb szerint ez az egyetlen filmje. Nem számítottam arra, hogy pozitív fényben fogják bemutatni az 1994 előtti dél-afrikai rendszert, de arra gondoltam, hogy legalább a főszereplőt pozitív fényben fogják feltüntetni. A Harmadik Birodalomról szóló filmek mind ilyenek, hogy a főhős az emberséges, a rendszer az gonosz. A CIA-ról készült filmek meg fordítva, van egy gonosz áruló, korrupt tisztviselő benne, de maga a rendszer az mindig pozitívnak van bemutatva. Ilyen elvárásokkal mentem neki az egy óra ötven perces filmnek, amit az Ok.ru portálról töltöttem le, s angol felirattal, orosz rámondással néztem.

    Három szálon fut a cselekmény, amelyek néha egymásra fednek. A film főszereplője Henk Viljoen, egy Recce kapitány, akit missziót vállal Angolában, 1980-ban a dél-afrikai bozótháborúban. Egy orosz ezredest kell likvidáljon. Természetesen, ahogy előre látható, még az előzetes megnézése nélkül is, a küldetés túléléssé változik. A másik szálon a százados szüleit és várandós feleségét láthatjuk, akik erősen ellenzik a háborúban való részvételét, majd a vesztéség tudatával igyekeznek megbirkózni. A harmadik szálon meg egy afrikai ellenállót követhetünk nyomon, aki viszont igazából a dél-afrikai belső elhárításnak dolgozik.

    A film előnyei között mindenekelőtt egyetlen harcjelenetet hoznék fel, ami elég rövid ugyan, de szépen végre lett hajtva. Emellett a Recce-felszerelés is elég szépen látszódik benne, azt leszámítva, hogy túl tiszta a ruhája. A dél-afrikai vidéki gazdaságok világa szintén szépen átjön belőle. Ami ilyen filmtől meglepően jó volt, hogy bemutatta az MPLA, az angolai kommunisták kegyetlenkedését a helyi fekete lakossággal.

    Amint mondtam, alapból arra számítottam, hogy az 1994 előtti rendszert negatív fényben fogja bemutatni. Ezt még magában le is nyelném, ha jó film lenne, de nagyon-nagyon kínos, ahogy minden egyes képkocka azt sulykolja a néző fejébe, hogy az apartheid rossz, értem? Be lehetett volna ezt mutatni történelmileg hiteles és élvezhető módon is, de egyik sem történt meg. A film első, és egyik legnagyobb hülyesége, hogy sosem küldenek egyetlen egy embert nem hogy mélységi felderítésre, hanem ellenséges területre, de simán járőrözni se. A reccék a kor legelitebb különleges egységei közé tartoztak, ma is körülbelül az amerikai Delta Force, Navy SEAL, MARSOC, angol SBS és SAS, német KSK, orosz Alfa, Vimpel stb. Alakulatok szintjén állanak. Pusztakezes harcban egy csóri zulu megveri, na ne már, ennél azért ennyi pénzből lehetne erőteljesebben is próbálkozni. Olyanról meg szó nem volt, hogy ellenséges vonalak mögött rekedt különleges alakulatosokat a hadvezetés nem hogy tudatosan cserbenhagy, hanem még meg is ölet. Ez a SANDF, az 1994 előtti dél-afrikai erők olyan szintű démonizálása, ami már elég kínos. Az valós ugyan, hogy az angolai kommunistákat segítették Varsói Szerződésből is tisztek, így oroszok is, akik azonban a családjukat jellemzően nem hozták magukkal, és az a jelenet is külön a recce démonizálására szolgált, hogy kifejezetten családi ebéd közben lövi le a tisztet. Minden katonai jelenet arra utalt, hogy ez milyen hiábavaló háború, ennek semmi értelme, a vezetés magasról tesz a katonákra, a családi beszélgetések éle ugyanerre ment ki, csak civil formából, semmi értelme egy ilyen rezsimért harcolni, inkább otthon kéne maradni. Ellenben a fekete ellenálló felvezetése úgy kezdődött, hogy még mennyit kell harcoljunk, mennyit kell szenvedjünk, tehát ott épp ellenkezőleg, a harc értelmére mutatott rá. Mindemellett simán csak unalmas is volt, nagyon lassan történtek az események, egyik rész a másik után vánszorgott, pont mikor már épp kezdtem volna érdeklődni egy jelenet iránt, azonnal váltott egy másik cselekményszálba. Látni kell ugyanis, hogy nem ez az egyetlen, 1994 előtti rendszert közvetlenül, vagy közvetetten lejárató dél-afrikai film, de azok közül, amelyeket eddig láttam, ez a messze legrosszabb.

    Összegezve: senkinek nem ajánlom ezt a filmet. Még azoknak se, akik szimpatizálnak a kommunizmussal, vagy a Black Lives Matter mozgalom hívei, mert ők valószínűleg az átadott üzenettel egyetértenek ugyan, de feltételezem a nagyon unalmas cselekményvezetés számukra is kiábrándító lesz. Én még az alap- alacsonyra feltett várakozásaim ellenére is hatalmasat csalódtam.

 

Könyvek XC – Kovács Olivér: A kard regénye

 

    Azon nagyon kevés könyv egyike, amivel facebook-hirdetésben találkoztam. Utána aztán az írójával is pár facebook-csoport hozzászólásai között “találkoztam” s ez a két együttes tapasztalat felkeltette érdeklődésemet a munka iránt. Végül 2024 decemberében vásároltam meg a Libri könyvesüzletben, egyike azon négy könyvnek, amit 2024-ben új állapotban vásároltam. Kerekítve nyolcezer forintba került, ami nekem ugyan fájt, hiszen ennyi pénzből szinte húsz könyvet vásárolhattam volna a könyves talicskákon, ahonnan általában beszerzem az újdonságokat, de igazából korrekt árnak tartom általánosságban, ha leszámítom a saját büdzsét.

    Hivatalosan édesapámnak vettem karácsonyra, de hazafelé vonaton magam is kiolvastam. A szerzőről előzetesen semmit nem tudtam, így semilyen irányban nem befolyásolta előzetes hozzáállásomat, habár közösségi médiában olvasott megnyilvánulásai inkább pozitívként csapódtak le bennem. Tudtam előre, hogy tudománynépszerűsítő munka, így aztán arra számítottam, hogy végig fog vezetni ezen első, kifejezetten emberek ellen tervezett fegyver had- és kultúrtörténelmén.

    Egy igen látványos, de nem hivalkodó megjelenésű kiadásról van szó, a Martin Opitz kiadó munkásságát dicsérendő. Kartonizált, 352 számozott oldalt tartalmaz. A borítón a magyar történelem két legismertebb szúró-vágó fegyvere, a Prágában őrzött, Szent Istvánnak tulajdonított normann stílusú kard, valamint a hátlapon a Bécsben őrzött X. századi magyar fejedelmi szablya látható. Vörös-fekete alapszínekre van kiemelve, szemnek kifejezetten tetszetős, illetve nagyon jó választásnak tartom a két fegyvert. Nagyon innovatív, hogy mindkét borító belső oldalán is vannak további illusztrációk, elöl az első ismert kardleletek európai térképe, hátul az unos-untalan ismételt Kard-Bibliána számító Oaekshott-féle tipológia.

    Egy tartalommal nyit a könyv, ez általában már egyre elterjedtebb választás, szerintem is jobb tudomány-népszerűsítő, tudományos könyvek esetén a tartalomjegyzéket elől kitenni, mint a teljes szöveg után, mivel így előrejelzi, mire lehet készülni – szépirodalom esetén persze fordítva, ott hátul a jobb, mivel tartalmazhat ún. Spoilereket, ami rontaná majd az olvasási élményt.

    Köszönet és ajánlás az első, egyoldalnyi tartalmi egység, ez egy személyes élményt ad át, amit nagyon kedvesnek tartok, egyből kialakít egy kapcsolódási pontot a szerző és az olvasó között. Illetve már itt megjelenik az apa minta, ez aztán a későbbiekben többször visszatér. Erősen kedvelem ezt a mintázatot, példamutatást egy olyan korban, ahol nálunk még csak kezdetleges módon, de Nyugatról felénk terjedően egyre inkább törölni akarják a hagyományos családi képet, eszmét, az apai szerepkört.

    A Miért éppen a kard? című tartalmi felvezetésben a szerző részletesen elmagyarázza, hogy milyen okok miatt esett választásra erre a fegyverre. Emellett a felmerülő terminológiát is tisztázza – még ha ez elég egyszerűsítő is, rengeteg tőrt, harci kést illetve az összes szablyát idesorolja – ami a továbbiakban mintegy viszonyítási pontként szolgálhat. Többszörös átolvasás után találtam rá arra a két mondatra, amiben előre jelzi, hogy az afrikai és amerikai kardokról nem lesz szó, mivel bevallottan Európa-központú gondolkodásra épít, és ezek a fegyverek az európai kultúrkör kardoktól formált véleményét vagy egyáltalán nem, vagy csak minimálisan befolyásolták, befolyásolják. Illetve azt is igen korrekten előre jelzi, hogy a teljesség igényét nem tudta tartani már csak kiadási keretek végett sem, noha, mint majd a továbbiakban látni fogjuk, némely jelentős kardot átugrott, némelyeket meg aránytalanul túlrészletezett, sőt, nem-kardokról is hosszú oldalakon át értekezik.

    Az Első kardok könyve tartalmazott számomra legtöbb újdonságot, ez abból fakad, hogy engem a vaskor előtti történelmi korszakok vajmi kevéssé érdekelnek. Emiatt nagyon tudtam értékelni azt az igényességet, ahogy körbeírja az első kardok kialakulásának történelmét. Ahogy a következő fejezetben is, már itt is Szabó Gábor tanár úr, az ELTE fő bronz- és vaskoros régészének a segítségét vette igénybe, ami igen poziítv hatással járt a tartalomra.

    A Bronzkardok könyvében a cím magáért beszél. Elsősorban európai, azon belül is főleg a proto-hellén kultúrához kapcsolódó kardokat veszi tüzetesebben górcső alá, viszont India és Kína bronzkardjai is megjelennek rövidebben, de az adott terjedelmi keretek között teljesen. Számomra ez a fejezet is szinte teljesen új volt, legtöbb közlést ámulva olvastam. A Szent argit protoszablya lepett meg leginkább, erről aztán végképp semmit nem hallottam, pedig elég érdekesnek tűnik. Külön örvendtem, hogy már itt is összefüggésekben vezette le az egyes kardokról szóló, voltaképpen tudományos novellákat, tehát meg lehetett találni mindig a kapcsolódási pontokat, hogy egyik jelenség hogy hatott a másikra.

    A Vaskardok első könyve hatalmas áttekintés, a vas elterjedésétől egészen a népvándorláskor végéig tart. Itt is folyamatokat mutat be, két délkelet-ázsiai és távol-keleti kitekintést leszámítva ismét teljesen az európai kultúrkörzetben. Most már sokkal kevesebb újdonságot találtam, de természetesen itt is tudott újakat mondani. Az általános értékelésben bővebben erről a részről.

    A Képzelt kardok első könyve nagyon érdekes fejezet, olyan mitikus erővel bíró kardokat – Attila hun nagykirály kardja, Excalibur, Durandal, Zulfikár stb – mutat be, amelyek ilyen formában ugyan nem léteztek a történelem folyamán, ellenben forgatóik valós történelmi személyiségek. Ez a rész ügyesen ötvözi a néprajzot, szociológiát a történelemtudománnyal, történetírással és persze a régészettel. Az Excaliburt beismerten túltárgyalja, mivel a kortárs európai kultúrkörben, így nálunk is az a legismertebb mitikus kard.

    A Vaskardok második könyve a kora középkortól napjainkig tart. Mivel a formai, használói változatosság még nagyobb, mint korábbi történelmi időszakokban, ezért kénytelen volt még kegyetlenebbül szelektálni, ami azért általában szerintem, vagyis ízlésemhez képest alapvetően jól sikerült. A kardok egymásra hatását is leírja, valamint elég sok oldalt kapnak itt már egyéb fegyverek is, még ha általában a kardhoz viszonyítva is történik a bemutatásuk.

    A Képzelt kardok második könyvében ismét vannak az elsőhöz hasonló valós személyekhez köthető, de mitológiai jelentőséggel bíró kardok, viszont itt főleg a teljesen kitalált kardok és a szórakoztatóipar jelenségei a meghatározóak. A lezárás szintén elég frappánsra, ütősre sikerült. Tudomány-népszerűsítő, ismeretterjesztő könyv ugyan (és jó is ez a műfajválasztás, ugyanis így összehasonlíthatatlanul többen olvassák el, mint egy tudományos munkát) tehát szövegközi lábjegyzetek nincsenek benne, a végén megjelenő irodalomjegyzék viszont eléggé jól használható.

    Először beszéljünk hát a könyv előnyeiről. A fentieket kívül – igényes kötés, illusztrációk, külalak, tagolás, arányok, nagyon informatív őskori rész, folyamatok térbeni és időbeni korrekt elhelyezése, kölcsönhatások bemutatása – mellett kiemelném a képi anyagot. Külön örvendtem, hogy a szablya megjelenését részletesen tárgyalta. Nagyon örültem, hogy egyik történelmi újrajátszó csapatom, az Altin Elma alapítóját is felfedeztem a fotókon, sok más magyar történelmi újrajátszó mellett. Sok tévhitet nem csak megcáfolt, hanem például a kardok súlyossága esetén szépen bemutatta a folyamatot is, hogy ez a tévhit mikor és hogy alakult ki, mikor és ki tett sokat ennek rombolásáért. Ugyanilyen volt a vívójelenetek részletes kitárgyalása, és mozivásznon időbeni levezetése. Egyáltalában is, az utolsó fejezet nagyon szépen áttekintette a kardokról kialakított nézeteink változását. És ismét hangsúlyoznám, hogy milyen jólesett látni, olvasni az apáknak dedikált könyvet.

    Lássuk a hiányosságokat. A terjedelmi korlátok miatt ide be nem fért kardokat, szablyákat most nem mondom, ellenben rengeteg olyan történelmi jelenség, leletcsoport, folyamat van, ami kimaradt, pedig elég jelentős. Van viszont olyan tartalmi rész, mint a pajzsok, páncélok részletezése, amit bőven ki lehetett volna hagyni. Én nem tudom határozottan megcáfolni se, ezért nem tudom hátránynak írni, de engem nagyon meglepett, mikor arról olvastam, hogy a 11. században gyalog indultak harcba lovasok. Lehet, hogy volt olyan csata, ahol ez előfordult, de általánosságban kizártnak tartom, arról egész biztos tudnék. A fantáziakardoknál nagyon hiányoltam, hogy nem jelenik meg a japán kard legyőzhetetlen mítosza, amit az idióta nyolcvanas évekbeli amerikai filmek nagyon mélyen belesulykoltak még a magyar közvéleménybe is. Nem jelenik meg a szkíta kardoknál, hogy ők használtak először széles, jól védő keresztvasat. Keresztvas nélküli pengékkel ütni, szúrni, akár vágni is lehet, de mostani, modern értelemben vett vívás nagyon bajos, mert elég hamar sérülnek az ujjak és a kézfej. Emellett nem ír arról, hogy az akinakészek mellett a szkítáknak voltak hosszúkardjaik is. Összesen négy darab ugyan, tehát nem jelentős mennyiség, de léteztek. És még azt sem tudom elfogadni, hogy ne tudott volna róluk, hiszen Hidán Csaba Fegyverek magyar kézben c. 2015-ös könyvében ír róluk. Aki ezt a könyvet olvassa, az nem fogja megtudni, hogy először a hunoknál jelent meg a szúró-vágó fegyverek három hosszbeli fajtája, hosszúkard, rövidkard és tőr, belső- és közép-ázsiai sírokban. Csaba mellett ezt Bóna István is leírja, igaz, az ő könyvét ajánlja a szövegben. Nem jelenik meg benne, hogy a germán kardokon, tehát közvetetten az összes európai középkori kardon, a hunok hatására jelenik meg a keresztvas, azelőtt nem volt. A csodálatos kidolgozású, a korban egyértelműen a haditechnika csúcsát jelentő hun kardokról valami két mondat van összesen, hogy Bóna István foglalta össze, ezzel le is lett tudva. A rajta kívül rengeteg más munkában is megjelenő “szablya nem hatékony vaspáncél ellen” topic itt is felbukkan. Szemérmesen elhallgatva, hogy olyan vaspáncél nem létezik, amit egy karddal át lehet vágni, de egy azonos tömegű és pengehosszú szablyával nem lehetne. Emiatt aztán olyan hülyeséget von le következtetésül, hogy a szablya inkább portyázásra volt jó, nem szemtől szembeni harcra. Ez egy körülbelül negyvenes években megjelenő tudományos vallási tétel, amit kritika nélkül vesznek át egymástól az íróasztal-történészek – noha ennek valótlanságának a beismeréséhez még közvetlen gyakorlati tapasztalat sem lenne szükséges.

    Folyamatok terén nem jelenik meg, hogy a szablya a 7. századtól 1941-ig (utolsó harcbani alkalmazás, tehát abszolút dátum, de gyalogság esetén 17., lovasság esetén 19. századig mindenképp fontos) túlélt. A penge íveltségének mértéke, tömege, hossza, a markolat, keresztvas kialakítása, díszítési módja ugyan az adott kultúrkörnek és ellenségnek, annak páncélzatának függvényében változott ugyan, de az alapvető használati formája azonos maradt. Ez egyik kardról sem mondható el. A mükénéi kultúra nagyon hosszú bronzkardjai kivesztek a vas elterjedésével. A hellének kardja átalakult majd a rómaiakévá (akik ugyan közvetlenül a hispánoktól vették át, de használati módja nagyjából azonos volt), de ez az ókori nehézgyalogsági rövidkard használata végérvényesen eltűnt a kengyel európai elterjedésével – ami az avarokhoz köthető, ez megjelenik ugyan, hogy Európában ők használtak először, az viszont kimarad, hogy a keletrómai hadsereg tőlük vette át. A középkori egyenes, “lovagi” kard a tűzfegyverek elterjedésével bealkonyuló nehézlovassággal együtt tűnik el. Az ezt felváltó tőrkard az utolsó, nyugat-európai, harctéren még elterjedten használt kardfajta, ez átalakul aztán a 18. század folyamán a könnyebb, rövidebb spádévá, ami végül teljesen kiszorul a harctérről, akkor, amikor szablyát még bőven használnak. Egy másik, ide kapcsolódó jelenség, hogy a szablyát mindig és mindenütt két felkötőszíjon hordták, egy rövidebb- és hátul egy hosszabb. Ellenben a kardoknál nem volt olyan viselési mód, amelyik ennyi időn át változatlan maradt volna. A hellén hoplitészek máshogy viselték a kardjukat, mint a római legionáriusok, azok másképp, mint a vikingek, vagy a középkori lovagok, esetleg aztán a reneszánsz zsoldosok, muskétások. A 19. század végén, mikor a szablyákat és a kardokat is egységesítették, kardok esetében is sokszor a szablyák viselési módját rendszeresítették. Azt se tudjuk meg a könyvből, hogy a szablya szót az összes európai nyelv tőlünk vette át, de már azt jónak vettem legalább, hogy a szláv eredeztetése ennek a szónak legalább kérdőjelesen maradt meg. Továbbá nekem furcsa volt olvasni úgy A kard regényét, hogy az egyik legrosszabb történelmi film, a 300 megjelent benne egy izmos bekezdés erejéig, ellenben a világ legnagyobb párbajhősei, Thury György, Bezerédy Imre vagy Mijamoto Muszasi még egy árva említést sem kaptak. A “szablya a középkorban kiveszett magyar használatból”, “a huszárság kizárólagos délszláv átvétel”, “a szablyával nem lehet eredményesen szúrni” tudományos vallási tételek felbukkanása ezek után már egyáltalán nem lepett meg.

    Összegzés. Nyolcezer forintért egy tartalmas, érdekes, nagyon sok újdonságot tartalmazó, látványos könyvet kap az olvasó. Ha fiúgyermekem lesz, egy bizonyos kor után teljesen biztos, hogy együtt fogjuk majd olvasni. Amint fentiekből kiderül, bőven vannak hiányosságok és erős féligazságok, tévedések is, de ezek abszolút aránya azért nekem volt annyira erős, hogy teljesen elvigye az olvasási élményt. Aki érdeklődik a kardok iránt, azoknak így kiinduló olvasmánynak mindenképpen ajánlanám, aki pedig részletesebben utána akar olvasni egy-egy darabnak, jelenségnek, azok számára még mindig ott van a kötet végén található részletes irodalomjegyzék. 

HARCÁSZAT VI – VÁROSI TÚLÉLÉS 2, VÁROSI KÖZELHARC ÉS ÉPÜLETHARC

A VÁROSI KÖZELHARC ÉS ÉPÜLETHARC ALAPJAI

– A városi közelharcról azért kell beszélni, mert ha vissza akarsz foglalni egy területet, a településeket sem hagyhatod ki, nem elég kint a természetben győzni – A városi közelharc a legveszélyesebb típusa a harcnak, amivel csak találkozni fogsz, főleg épületek megtisztása – Nagyon fontos, hogy ha esetleg odakerülsz, hogy megtisztíts egy épületet, az ne az első alkalom legyen, mikor megtisztítasz egy épületet – Edzés nélkül meg fogsz halni

ORION KIKÉPZŐ CSOPORT

Mike-nak nem a városi közelharc volt a specialitása a seregben (előző videókban beszél is erről, ő a hegyi túlélésre szakosodott) ezért őt segíti Jared, az Orion csapat parancsnoka – A csapata jelenlevő tagjai Jason, Will és Mitchell – Jared is megerősíti, hogy ez a lehető legrosszabb harchelyzet, amivel szembenézhetsz – Egy ilyen közelharcra specializálódott egység kiképzése évekig tart, itt hangsúlyosan fontos a csapatmunka, egymás ismerete – Ez a harminc perc meghallgatása után nem leszel szakértő, még pár ilyen teljes tanfolyam elvégzése után sem leszel szakértő, ezt tényleg évekig kell tanulni és gyakorolni – Közelharc egyedül: öngyilkosság – Mindig csapatban kell tanulni és majd harcolni

AJTÓNYÍLÁS MEGKÖZELÍTÉSE

Csak nagyon indokolt esetben kell bemenni egy épületbe, kizárólag csak akkor, ha az onnan jövő fenyegetést kintről nem lehet megoldani – Pásztázás nevű lábmunka, egy olyan technika, ami lehetővé teszi egy célterület óvatos és gyors megközelítését, a lényege, hogy a csípő a menetirányba fordul és a lábak keresztezik egymást – Nem kell semmi látványos technika, csak a csípő és a felsőtest helyes forgatása a várható fenyegetés irányába – Wallmart (egy nagy amerikai bevásárlóközpont-láncolat) effektusnak nevezik, ha beméssz, minél kevesebb időt akarsz ott tölteni, csak megveszed, amire szükséged van és jössz is ki – Pásztázás vagy szeletelés: mikor megközelítesz egy nyitott ajtót, a benti mély sarokból kinyerhető információkat már begyűjtöttetted és mozogsz körívesen, pásztázva, hogy az eddig be nem látható területekről is kinyerd az információkat – A lényeg, hogy a tényleges behatolás előtt minden, kintről begyűjthető információ meg kell legyen – Nagyon fontos, hogy pásztázásnál a fegyver nem szabad kibukjon az ajtókeret mögül bentről nézve, mert az elárulja a helyzetünket és megtöri a meglepetés erejét – Ilyenkor egy közvetlenül ajtókeret mögött álló ellenség lát már téged, mielőtt te meglátnád őt

KÉT FŐS CSOPORT

Amint arról már szó esett, ez csapatmunka – A második embernek is nagy a felelőssége, kell fedeznie az elöl haladó bajtársát, illetve arra is kell figyeljen, merre szegezi a fegyverét – Ilyenkor a második ember általában a mennyezet felé fordítja a fegyver torkolatát – Miután az első ember elindul a pásztázás során, a második ember marad, és fedezi a szobának azt a részét, ahonnan már ki lettek nyerve az infók – Így két ember esetén a szoba nyolcvan százaléka már belátható, csak a közvetlenül bejárat mellett, kétoldalt a falak takarásában álló részek ismeretlenek – Általában úgy döntik el, hogy a két ember közül ki megy be elsőnek, hogy a másik ismét a mennyezet felé emeli a fegyverét – Mindig az megy be elsőként, akinek több dolga van, több veszélyt azonosított – Veszélyt jelenthet nyilván az egyértelműen fegyveres ember (de a látszólag fegyvertelen is, amíg meg nem bizonyosodnak róla, hogy tényleg nem veszélyes), a nyitott ajtó, zárt ajtó egyaránt, valamint a holtzónák, amiket a pásztázás során kívülről nem sikerült felderíteni – Behatolásnál mindig az ajtósaroktól messzebb levő láb lép be először, a felsőtest fordul is utána, hogy oldalról legkisebb célfelületet nyújtson és egyben utat nyisson a második embernek – Egyből az egyik olyan terület felé indul meg, amit kintről nem tudtak felderíteni – A másik ilyen terület, tehát a másik mély sarok, most a háta mögött van, de azt biztosítja a második ember – Mikor mindkét ember behatolt a szobába, amilyen gyorsan csak lehet, egyesítik a tüzelési szektorjaikat, de a fegyverüket sosem szegezik egymásra – Van olyan is, mikor három ember hatol be, olyankor a harmadik középen marad, de nem az ajtónyílásban

FEGYVERKEZELÉS

A legtöbb általánosan rendszeresített lőfegyver, gépkarabély hosszabb, mint egy ajtó szélessége – Behatolás során sokszor a válltámasz kissé a váll fölé emelkedhet – A régi filmekkel ellentétben sosem szabad a padló felé fordítani a fegyvert behatolás során, mindig többé-kevésbbé vízszintesen, előrefelé kell mutasson – Amint átér az ajtónyíláson, a fegyver válltámasza visszakerül a váll elé

SAROKAJTÓS SZOBA

Sok épületben az ajtó egyből a helyiség egyik sarkában áll – Az eljárás alapvetően ugyanaz, csak egyik irányba – Itt is hangsúlyosan igaz, hogy sosem szabad megállni az ajtónyílásban

ÉJJELI HARC ÉS FEHÉR FÉNY

Rengeteg épületharc még nappal is sötétben fog lezajlani – Sötétben akár éjjellátóval, akár lámpával még fontosabb tudni egymás tüzelési szektoráról, és ilyen esetben akár hárman is lehet egy problémára figyelni – Nem az optikán keresztül kell nézni, hanem a fénysugár vagy infravörös világítás körét, mindig térben kell látni, nagyon el kell kerülni a csőlátást – Beszéd nélkül úgy lehet tudatni a másik emberrel, hogy be van fejezve a szoba átvizsgálása, hogy rövid időre a mennyezetre mutat a fegyver – Ha van éjjellátód és infravörös irányzékkal elláttott fegyvered, nagyon fontos tudni, hogy az ellenségnek van-e – Az IR céljelölőt szabad szemmel nem lehet látni, csak egy másik éjjellátóval, ezért ha feltételezed, hogy az ellenségnek is van éjjellátója, akkor ódzkodni kell az IR céljelölő használatától – Más technika különben nem változik, azonos a pásztázás módszere – Az éjjellátó működéséhez viszont mindig kell valami fény, ami egy teljesen zárt épületben, csatornában nem mindig lesz, ilyenkor jobb az infravörös

Ez a videó persze még a felszínt sem karcolja, ismét, ami a bevezetőben is volt: rengeteg edzés. 

Teljes videó

HARCÁSZAT V – VÁROSI TÚLÉLÉS 1, A FELSZERELÉS ALAPJAI

 

ELŐZETES

Mike kapott SERE (Survival-Evasion-Resistance-Escape, Túlélés-Elkerülés-Ellenállás-Szökés) kiképzést városi környezetben is, illetve gyakorlás során és élesben is találkozott ilyen helyzettel – Ezt a sorozatot tíz részesre tervezi, a Hogyan légy halálos a hegyekben? testvéreként – alapvetően olyan kiinduló pontból kezd, hogy az országodat elfoglalta egy erősebb hadsereg, saját vagy ellenséges – Senki nem fog majd azzal törődni, hogy fel vagy-e erre készülve, vagy sem – Jelenleg viccesnek tűnhet erre készülni, de gondolj bele, a harci képességeid szintje egy sorkatonához képest határozhatja meg az eltérést a rabszolgalét és a között, hogy képes vagy megvédeni magadat, a családodat, a közösségedet, a vallásodat, a szabadságodat, a nézeteidet

KÖRNYEZET

Tehát az a kiindulópont, hogy jössz le a hegyekből és vissza kell foglald a városokat egy erősebb hadsereg ellenében – A városi harcot nem lehet kihagyni egy ország felszabadításához – Egy alapból nagyon rombolt környezetet feltételezünk, és ez meghatározza, hogy milyen felszerelésre és fegyverzetre lesz szükséged

ÁLCÁZÁS

Az álcázás lerombolt városi környezetben is működik, vitális jelentőségű – Multicamet, ATACS-et hozza fel példának, a Multicam nálunk is széles körűen használt, az ATACS szintén rendelhető, bár eléggé drága és Európában csak az oroszok és kismértékben a lengyelek használják – A bonyolultabb kérdés, hogy az ellenséged mit visel? – A lényeg az, hogy nem mindig hasznos ugyanazt az álcaruhát viselni, mint az ellenség – Sokan úgy tartják, hogy ilyenkor (civilként) teljesen hétköznapi viseletet kell hordani, de ne becsüljük alá az ellenséget! – Az ellenség valószínűleg meg fogja szerezni a biometrikus adataidat, így aztán katonai álcaruha híján is fog tudni azonosítani ujjlenyomat, retina, vércsoport, stb. alapján – Nem annyira számít, hogy bele tudsz-e olvadni a (nem-harcoló) civil lakosságba – Nyilván lehetnek olyan helyzetek, mikor érdemes civil ruhát hordani, de most csak a szimmetrikus harcászatról beszélünk

HÁTIZSÁK

Mike hangsúlyozza, hogy nem szükséges őt utánozni, rengeteg jó megoldás van, ő csak egy lehetséges mintát tud adni – Egy Mystery Ranch Tricep hátizsákot mutat be – A hátizsák ne legyen szélesebb a viselőjénél, vagy a harci felszerelést viselőjénél – Ez elsősorban a könnyebb manőverezés miatt fontos, ne akadj fel szűk ajtókban, folyosókban, csatornákban – A hátizsák ne magasodjon a nyak alsó vonala fölé – Ez azért kell, hogy ha lehasalsz, még tudjál felnézni, a hátizsák ne blokkolja a látószögedet – Négy-öt napos felszerelés kell benne legyen – Ennyi felszerelés elég egy küldetésbe be a városba és vissza, ha pedig magában a városban laksz, hát akkor elég sok problémával kell szembenézz

HELYZETFELISMERÉS

A felszerelésed legfontosabb alapja a helyzetfelismerés kell legyen, ezt nem lehet megtanítani – Gyakorlással lehet és kell megjöjjön ez a része a felszerelésnek – Emeld fel a képed a telefonból/laptopból (persze tudom, hogy legtöbbeteknek most ott van az arca, de általánosságban) és légy tudatában annak, hogy mi történik körülötted – A recce videóban már szó volt az SLLS-ről (Stop-Look-Listen-Smell, állj meg, figyelj, hallgatózz, szaglássz), ez városban is ugyanannyira igaz – Mint mindig, mindenütt, itt is a csapatmunka a kulcs – Ha egyedül méssz, a halál valószínűsége nagyon-nagyon magas – A csapatod állhat szomszédokból, barátokból, vagy olyan emberekből, akikkel azelőtt nem sokkal találkoztál, de sose egyedül menj – Rengeteg ember van, aki azt mondja, hogy ha gyakorolsz civilként a katonai (jellegű) felszereléseddel, az LARP (Live-Action-Role-Playing, Élő Szerepjáték): ne törődj velük – Rengeteg alkalom volt a világtörténelem folyamán, mikor civilek katonákkal szemben megvédték a szabadságukat

ÁLLJ – FIGYELJ – HALLGATÓZZ – SZAGLÁSSZ

Járőrözés közben rendszeresen meg kell állni, hogy egy jobb összképünk legyen arról, mi történik körülöttünk – Természetben Mike raja általában addig áll meg, amíg minden zaj el nem halkul körülöttük – Városban persze ez körülményesebb – Figyelj: mire is? – Mindenféle jelenségre körülötted, tűzhely, itt ki és mit főzött, lábnyomok, milyen lábbelitől, katonai vagy civil, töltényhüvelyek a földön, helikopterek a levegőben – Mindezt el kell raktározd az elmédben, hogy teljesebb képet kapj, mi történik körülötted – Hallgatózz: mit is? – Miután mind elhallgattok, hallgasd, hogy van egy fegyverzaj a közelben, távolban, robbanások, lövések – Nagyon jó, ha már a fegyverek zajai alapján meg tudod különböztetni a baráti és ellenséges erőket – Szaglássz: mit is? – Ha például hosszú ideig az erdőben élsz, egy elég más szaglásod fog kialakulni – Ha más országba, vagy saját országodon belül más földrajzi térségbe méssz, akkor is megváltozik a szaglásod – Higiénia, ételek, italok miatt van ez – Elég nagy eséllyel az ellenséges erők szaga más lesz, mint a tied, már onnan fel lehet őket ismerni és fedezni – Ha egy olyan csapattal mozogsz, aminek már nincsenek gázüzemű járművei és üzemanyag szagát érzed a levegőben, az arra utalhat, hogy ellenséges járművek vannak a közelben – Mike a SERE kiképzés elkerülés részében tapasztalt ilyent, mikor járművet hallottak, mindenki lehasalt, dörömbölt a szíve, ahogy hallotta közeledni a járművet, majd megnyugodott, ha hallotta távolodni – Ilyenkor igyekezz megőrizni a nyugalmadat és fekve maradni

VÍZ

Három nap, ez a max amit kibírsz egy katonai jellegű küldetésben víz nélkül, mielőtt meghalnál – Gyakorlatilag már az első nap után használhatatlan leszel víz nélkül – Meg kell érteni, hogy egy városban általában mennyire szennyezett a víz, még egy működő városban is – Sok esetben a városba érkezés előtt be kell gyűjteni a vizet és magaddal vinni – Jó párhuzam a dzsungel, ott sem iszod meg alapból a levelekről, indákról lecsöpögő vizet, mivel abban fel van oldva állati ürülék is – Városban sem szabad ezt tenni, esővizet akárhonnan meginni, mert szélsőséges esetben bele is halhatsz – Tehát mindig meg kell szűrni a városban nyert vizet tisztító tablettákkal – Különleges vízzsákokkal akár 20 l vizet is lehet tárolni, ezek a tárolóanyagok aztán könnyen eldobhatóak, ha már nem kell, és üresen könnyű szállítani őket – A vizet felderítésre is lehet használni, ha valahol iható a víz, akkor feltételezhetőleg a közelben vannak emberek is, akár olyan emberek is, akiket inkább elkerülnél – Minimalizálni kell az időt, amit egy jó víznyerő hely közelében eltöltesz – Legyen külön tárolóhely a tiszítatlan és a tisztított, iható víznek, sose a víznyerő hely közelében kezdd el tisztítani, hanem mikor már biztonságban vagy

ÉLELEM

Rengeteg ember túlreagálja ezt a kérdést – Annyi étel kell, hogy harcképes maradj, de nem szükséges egy háromfogásos étkezés – Olyasmi kell, amit hidegen meg tudsz enni, és ami sok-sok kalóriát biztosít – Amit Mike visz: gumicukor a málhamellényben, tortilla, mogyoróvaj, hideg zöldségpor és egy kisebb csomag MRE (Meal Ready to Eat, Evésre kész fogás)

BEHATOLÁST SEGÍTŐ ESZKÖZÖK

Ez az egyik legérdekesebb jellemzője a városi környezetnek, hogy egy csomó helyen meg tudsz szorulni – Lesznek ablakok, lesznek falak, és át kell hatolj ezeken – Sokan ezt simán ajtónyitó töltetként képzelik el, ami a kérdés leegyszerűsítése – Valahonnan kijutni éppen annyira fontos lehet, mint valahová bejutni, mindig több menekülési útvonalat kell fenntartani – Ezek az eszközök az eltérést jelenthetik a megmenekülés és a fogság vagy halál között – A legminimálisabb, ami mindig legyen nálad, egy álkulcs-készlet vagy valami zárnyitó készség – Pöröly, nagyméretű csípőfogó, fejsze, tűzoltóbalta, ezek is hasznosak, ha a csapat legalább egy tagjánál vannak, persze mindez annak függvényében, hogy körülbelül milyen potenciális akadályokkal kell szembenézni – A csapszegvágó a legfontosabb ezek közül – Hasznos az ajtónyitó puska is, elég a kisméretű, válltamasz nélküli, hátizsákban hordva, vagy a málhamellény oldalán – A sörétek és a gyöngygolyók is működhetnek, de nagyon vigyázni kell ezeknél a gurulatot kapott lövedékekre – A legbiztosabb valami ajtónyitásra kitalált töltény, például cinkpor

MENEDÉKEK

Városban erről rövidebben lehet beszélni, mint erdőben, hegyekben, ugyanis a terep városban több menedéket kínál – Viszont itt is fontos, hogy a menedék, ahol pihensz, itt is olvadjon bele a környezetbe – Itt is figyelembe kell venni, hogy szemmagasság alatt legyen a menedék – Nem szabad sem túl magasan, sem túl mélyen lenni, ahonnan nincs menekülési útvonal – A hangok is fontosak, minél inkább csendben kell maradni, a nyilvánvaló beszélgetésen kívül alvás közbeni zajokra, horkolás, forgolódás, is oda kell figyelni és minimalizálni – Nagyon fontos, hogy ne fázz fel, kell szigetelő réteg alul és felül egyaránt – Emellett minimalizálni kell az érzékelhető hőkibocsátást is, thermális-álcával, hogy hőkamerával nehezebben legyél észlelhető alvás közben

ÖLTÖZET

Egyetlen szupermeleg kabát helyett jobb a több réteg – Nyilvánvaló az egészséghez tartozik az esővédő, magadnak és felszerelésnek egyaránt, ez pedig legyen terepszínű – Fontosak a plusz-zoknik – Ha a lábad elromlik, nem tudsz elég gyorsan futni, ha gangréna alakul ki, akkor meghalsz – Egy tartalék pokróc is megmenthet legrosszabb esetben

ELSŐSEGÉLY

A klasszik, málhamellényen viselt eü. készlet mellett jó ha van civil elsősegély-készleted is a hátizsákban, például sima ragtapasz – Antibiotikumok és egyéb, békeidőben releváns gyógyszerek ilyen válsághelyzetben aranyat érhetnek – Egy sima vágás is okozhat súlyos, akár halálos fertőzést is, ha nincs amivel időben és szakszerűen ellátni – Hintőpor, fogkefe, fogkrém szintén fontos, ilyen körülmények között az alapvető higiéniára erősen oda kell figyelni – Nem akarod, hogy a lábszag eláruljon, vagy a fogaid fájni kezdjenek – Nedves tőrlőkendő (fenék kitörlésére, az nagyon súlyos gondokat tud okozni, ha nem tiszta) plusz kanál, cukora a hátizsák alján – Valamilyen töltő is kell, az elektromos készülékekhez – Egy színes kendő ellenség-barát felismerő rendszerként

 EGYÉB

Természetesen a lőszer, a hátizsákban legkönnyebben elérhető helyen legyen, ne tárakban, hanem töltőlécekben tárolva, kevesebb tömeg – Akkumulátorok a rádiók számára és az egyéb érzékelő rendszerekhez, optikákhoz például – Jó ha van hőkamera, éjjellátó éjszakára – Ezek sajnos elég drágák, de életmentőek lehetnek, és most már szinte minden reguláris hadsereg elterjedten használja – Legyenek ezek külön, biztonságosan elcsomagolva – Természetesen kell fegyvertisztító készlet – Legyen egy plusz zsák is, amit lehet sok mindenre használni, például egy harcképtelen bajtárs felszerelésének elcsomagolására – Mindig adott küldetés típusához, időtartamához kell igazítani a felszerelést

Nem kell Mikeot másolni, tengernyi egyéb változat van, ellenben a felsorolt eszközök, felszerelések mintaként szolgálhatnak. Ami viszont fontos, hogy ténylegesen állítsd össze ezt a felszerelést még most békeidőben, és gyakorolj vele, viseld, túrázz vele, próbáld ki.

 

Teljes videó