A Recce az angol reconnaissance szóból rövidítve származik, felderítőt jelent, ilyen kontextusban pedig a dél-afrikai mélységi felderítőket, meg általában minden dél-afrikai katonai különleges egységet neveztek így. Már viszonylag rég meg akartam nézni ezt a filmet, mivel régóta szolidarizálok a dél-afrikai fehérekkel, akik már a hetvenes évektől kezdve éreztek azt, amit fokozatosan mi is érzünk, és pár évtized múlva hangsúlyosa(bba)n fogunk érezni. A rendezőről egyáltalán nem hallottam semmit, az imdb szerint ez az egyetlen filmje. Nem számítottam arra, hogy pozitív fényben fogják bemutatni az 1994 előtti dél-afrikai rendszert, de arra gondoltam, hogy legalább a főszereplőt pozitív fényben fogják feltüntetni. A Harmadik Birodalomról szóló filmek mind ilyenek, hogy a főhős az emberséges, a rendszer az gonosz. A CIA-ról készült filmek meg fordítva, van egy gonosz áruló, korrupt tisztviselő benne, de maga a rendszer az mindig pozitívnak van bemutatva. Ilyen elvárásokkal mentem neki az egy óra ötven perces filmnek, amit az Ok.ru portálról töltöttem le, s angol felirattal, orosz rámondással néztem.
Három szálon fut a cselekmény, amelyek néha egymásra fednek. A film főszereplője Henk Viljoen, egy Recce kapitány, akit missziót vállal Angolában, 1980-ban a dél-afrikai bozótháborúban. Egy orosz ezredest kell likvidáljon. Természetesen, ahogy előre látható, még az előzetes megnézése nélkül is, a küldetés túléléssé változik. A másik szálon a százados szüleit és várandós feleségét láthatjuk, akik erősen ellenzik a háborúban való részvételét, majd a vesztéség tudatával igyekeznek megbirkózni. A harmadik szálon meg egy afrikai ellenállót követhetünk nyomon, aki viszont igazából a dél-afrikai belső elhárításnak dolgozik.
A film előnyei között mindenekelőtt egyetlen harcjelenetet hoznék fel, ami elég rövid ugyan, de szépen végre lett hajtva. Emellett a Recce-felszerelés is elég szépen látszódik benne, azt leszámítva, hogy túl tiszta a ruhája. A dél-afrikai vidéki gazdaságok világa szintén szépen átjön belőle. Ami ilyen filmtől meglepően jó volt, hogy bemutatta az MPLA, az angolai kommunisták kegyetlenkedését a helyi fekete lakossággal.
Amint mondtam, alapból arra számítottam, hogy az 1994 előtti rendszert negatív fényben fogja bemutatni. Ezt még magában le is nyelném, ha jó film lenne, de nagyon-nagyon kínos, ahogy minden egyes képkocka azt sulykolja a néző fejébe, hogy az apartheid rossz, értem? Be lehetett volna ezt mutatni történelmileg hiteles és élvezhető módon is, de egyik sem történt meg. A film első, és egyik legnagyobb hülyesége, hogy sosem küldenek egyetlen egy embert nem hogy mélységi felderítésre, hanem ellenséges területre, de simán járőrözni se. A reccék a kor legelitebb különleges egységei közé tartoztak, ma is körülbelül az amerikai Delta Force, Navy SEAL, MARSOC, angol SBS és SAS, német KSK, orosz Alfa, Vimpel stb. Alakulatok szintjén állanak. Pusztakezes harcban egy csóri zulu megveri, na ne már, ennél azért ennyi pénzből lehetne erőteljesebben is próbálkozni. Olyanról meg szó nem volt, hogy ellenséges vonalak mögött rekedt különleges alakulatosokat a hadvezetés nem hogy tudatosan cserbenhagy, hanem még meg is ölet. Ez a SANDF, az 1994 előtti dél-afrikai erők olyan szintű démonizálása, ami már elég kínos. Az valós ugyan, hogy az angolai kommunistákat segítették Varsói Szerződésből is tisztek, így oroszok is, akik azonban a családjukat jellemzően nem hozták magukkal, és az a jelenet is külön a recce démonizálására szolgált, hogy kifejezetten családi ebéd közben lövi le a tisztet. Minden katonai jelenet arra utalt, hogy ez milyen hiábavaló háború, ennek semmi értelme, a vezetés magasról tesz a katonákra, a családi beszélgetések éle ugyanerre ment ki, csak civil formából, semmi értelme egy ilyen rezsimért harcolni, inkább otthon kéne maradni. Ellenben a fekete ellenálló felvezetése úgy kezdődött, hogy még mennyit kell harcoljunk, mennyit kell szenvedjünk, tehát ott épp ellenkezőleg, a harc értelmére mutatott rá. Mindemellett simán csak unalmas is volt, nagyon lassan történtek az események, egyik rész a másik után vánszorgott, pont mikor már épp kezdtem volna érdeklődni egy jelenet iránt, azonnal váltott egy másik cselekményszálba. Látni kell ugyanis, hogy nem ez az egyetlen, 1994 előtti rendszert közvetlenül, vagy közvetetten lejárató dél-afrikai film, de azok közül, amelyeket eddig láttam, ez a messze legrosszabb.
Összegezve: senkinek nem ajánlom ezt a filmet. Még azoknak se, akik szimpatizálnak a kommunizmussal, vagy a Black Lives Matter mozgalom hívei, mert ők valószínűleg az átadott üzenettel egyetértenek ugyan, de feltételezem a nagyon unalmas cselekményvezetés számukra is kiábrándító lesz. Én még az alap- alacsonyra feltett várakozásaim ellenére is hatalmasat csalódtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése