Finn háborús sorozat, egy évad, hat epizód
Egészen egyszerűen youtube-on tallózva találtam rá egy ajánlóra, onnan kezdtem el nézni, eredeti nyelven, román felirattal. Három nap alatt végeztem ki a hat epizódot, igazából egy napba is belefért volna, mert nagyon nézette magát.
A film előzményeihez tudni kell, hogy az orosz különleges hadművelet megindításakor 2022-ben Finnország (ami addig a harmadik világ része volt, de szinte teljes egészében orosz, pontosabban szovjet, vagy szovjet eredetű fegyvereket használt) kérelmezte a felvételétél a NATO-ba. A saját történelmi előzmények, a finn függetlenségi háború, majd a második világháború tükrében ez egy érthető lépés volt, habár azt már nem tudom, az amerikai körök vajon mennyit fizettek ezért a finn vezetésnek. Nyilvánvalóan fel is vették a finneket, a film propagandisztikus jelentősége ezen politikai, katonai, ideológiai lépéshez kapcsolható. A finnekről különben fontos tudni, hogy az állampolgáraik a legmagasabb százalékban, hatvan és valami százalékban készek arra, hogy harcoljanak a Hazájukért, egy, 2022 előtti felmérés szerint – azóta valószínűleg növekedett ez az arány (nálunk negyven valami százalék, egész Európában meg a legalacsonyabb a németeknél, ott mindössze tizennyolc százalék). Tehát a megfelelő befogadó közeg adva volt a film számára. Mindezt kiegészíti az is, hogy Finnországban nem csak hogy sorkatonaság, hanem egy jól kiépített civil tartalékos-hadsereg van, illetve a rendező maga is tartalékos főhadnagy, ez szépen meg is látszik a végeredményen.
A cselekmény röviden az, hogy ismeretlen zsoldosok elfoglalnak egy finn félszigeten levő kisvárost, túszul ejtik a lakosságot, és utána a hadsereg a politikai vergődés után felszabadítja, visszafoglalja a területet. Tehát egy elég egyszerű forgatókönyvvel állunk szemben. Két fő vonal mentén fut a cselekmény, sajnos szinte azonos képernyő-idővel, az egyik a megszállt területen levő finn tartalékosokat és hivatásos kiképzőiket, valamint a civil ellenállást mutatja, a másik pedig a finn politikai vezetést ábrázolja, ahogy reagálnak az eseményekre.
Ami a legjobban tetszett számomra, az a modern finn hadsereg bemutatása. Az amerikai és orosz hadseregen kívül ugyanis elég kevés modern hadsereget láthatunk filmvásznon: kínaiakat, malájokat, indonézeket, indiaiakat, mexikóiakat, Európán belül pedig lengyeleket, most finneket, hála Istennek nemrég magyarokat is, illetve előkészületben van idén egy modern holland hadsereget bemutató játékfilm. A finn hadfelszerelés nekem alapból nagyon tetszik, hatalmas élményt jelentett ezt egy háborús filmben viszontlátni. Nagyon érdekes és üdvözlendő volt, hogy bár az egyik, velük való párbeszéd és az esetlegesen Szentpétervárt érő false-flag támadással félreérthetetlenül jelezték az ellenség etnikumát, de közvetlenül sosem, nem hangzott el az, hogy orosz zsoldosok. Ilyen szempontból ezt mindenképpen pozitívumnak tekintem egy hasonló témájű amerikai filmhez képest, például a Vörös hajnal 2011-es idióta újrakiadásához viszonyítva, ahol az észak-koreai (!) hadsereg szállja meg az Amerikai Egyesült Államok területét. A hadsereg működése során egyaránt láthattuk a gyalogsági felszerelést, fegyverzetet, páncélosokat, haditengerészetet, légierőt, illetve a civil ellenállás bemutatása is szépen illeszkedett a témába, erre utaltam az előbb, hogy látszik, hogy a rendező maga is katona. Illetve ebben nyilván segített a magas költségvetés is. Alapból nem kéne pozitívum, hanem normalitás legyen, de modern nyugati filmről lévén szó, mindenképpen jó pontnak írom, hogy egyetlen homoszexuális, nemváltó, akármilyen más deviáns elemet nem láthattunk a hat epizód során. Illetve ami szintén pozitívum, hogy Finnország területét, honvédő háborút mutatott be, nem afganisztáni vagy akármi más missziót – igaz ugyan, hogy adott propagandába ez csatolható be leginkább, de ezen felülemelkedve is jó pont.
Ez az egy elemet leszámítva, tehát a hadsereg és haditechnika bemutatását kivéve azonban inkább negatívumokkal tudok jönni. Mindjárt az elején, hogy nyugati filmek elsöprő többségéhez képest teljesen egyoldalú ábrázolásmód. Egész végig csak a finn szempontot láthatjuk, a zsoldosok szemszögéből semmit, motivációjukról, céljaikról, érzéseikről egyáltalán semmit nem tudunk meg. Nyilván a propagandisztikus cél egyik része volt a potenciális ellenség dehumanizálása is, ehhez az is tartozik, hogy egyetlen egy zsoldosnak láthatjuk az arcát, azt is egy elég véres jelenetben. Emellett elég bugyuták is voltak, egy kivételével az összes tűzharcot elvesztették, a végén pedig körülbelül hasonló ütemben hullottak el, mint az oroszok és észak-vietnamiak Rambo kezeitől a második filmben. A második fő elem, a logikai következetlenségek. Mi is volt ennek a támadásnak a célja, ki indította, mit akart elérni, hogyan képzelte? Teljesen előre látható volt nem-katonai szemmel is, hogy Európa, arányaihoz képest egyik legerősebb hadserege ellen száznál kevesebb ember pár napnál tovább nem bírja kihúzni. Az ukrán szálat semmiképpen nem lehetett kihagyni, a központi főhős (aki legalább egy fehér, szőke full-finn férfi, ezt is értékelni kell egy ilyen közegben) egy Dicsőség Ukrajnának! szlogennel zárta a filmet. Az amerikai vonalat is okvetlenül be kellett csatolni, lásd visszautalásként, hogy vajon milyen igazi okok vezettek a NATO-ba való felvételhez, megjelentek úgy ártatlan túszokként, mint harcoló katonákként, mindkét esetben a finnek mentették meg őket: a propaganda tehát mutatta, hogy lehet az új szövetségekre számítani. A tartalékosok közül a két legtovább kitartó egy afrikai férfi, valószínűleg szomáli, és egy fehér kis lány volt. A valóságban valószínűleg ők adnák meg magukat elsőnek, vagy esnének el, de hát woke-világban ez magától értetődő, hogy muszáj ők legyenek a legtovább kitartó példaképeknek beállítva. Egy hasonló helyzetben, akik valószínűleg legtovább ellenállnának (vagyis az első- második világháborús példák alapján) a helyi fehér lakosok, na az őket mintázó szereplő egyből a második epizódban fogságba esik, egy értelmetlen tűzharc nyomán. A finn Donáth Anna-jelenség valódi miniszterelnököt mintázó karakter szinte végig nagyon idegesítő volt, a propaganda miatt természetesen fontos mutatni, hogy felelős vezetők vigyáznak az állampolgárok biztonságára, de filmélmény tekintetében erősen lehúzó volt, legszívesebben az összes róla szóló jelenetet átpörgettem volna. A szexjeleneteknek semmi cselekményformáló szerepük nem volt itt sem – mint általában a legtöbb történelmi- vagy háborús filmben – ilyenkor mindig arra gyanakszom, hogy vajon a rendező, színészek próbálják így kiélni magukat, vagy pedig ezzel a női nézőket akarják megszólítani?
Összességében a kiindulópont tetszett, a finn hadsereg bemutatása is, a vezérelvet a propagandában szintén megértem (bár nem értek vele egyet, szerintem az oroszoknak eszük ágában sincs megtámadni a finneket) ellenben a kivitelezés sokkal jobban is sikerülhetett volna. Az én szájam ízének legjobban egy kis, ellenséges vonalak mögött rekedt tartalékos-raj felelt volna meg, akik próbálnak túlélni, az összes többi szálat kihagytam volna. Persze, mondom, a proapganda miatt muszáj volt teljes képet mutatni, de az adott költségvetéssel ezt szerintem jobbra is ki lehetett volna hozni. Mindazonáltal így egyszeri megtekintésre, fenntartásokkal azért ajánlom a haditechnika szerelmeseinek, mert érdekesség, azért mindezen hibák ellenére jól nézhető kis sorozat volt. Imdb-n 7 pontot kapott, én a finn hadsereg bemutatása miatt a szememben woke filmeknek járó legmagasabb, 5 pontot adok neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése