A méltatlanul feledésbe merült háromszéki székely orientológus, turanista 1930-ban íródott könyve. Alapvetően két fő tartalmi egységre tagolható. Az első részben nem napról-napra, azon belül óráról órára ugyan, de azért a fennálló, sajnos szűkös keretek között mégis részletesen ír Mongóliába tett egyik utazásáról, aminek az volt a célja, hogy Kül-tegin, a második Türk Birodalom alapítójának az emlékére állított kőoszlopokat felfedezze, és lehetőség szerint elszállítsa Magyarországra. Igen érdekes utazás, kis pénzből, sok kapcsolatot felhasználva, legkevesebb kihívást keresve, kizárólag a célra törve. Célhoz érvén belátja, hogy mennyire meddő vállalkozást tett magáévá, a monumentális kőoszlopok mozgatásához fél Mongólia férfierejére lenne szükség, még megfelelő állami támogatás mellett is. Mindezek ellenére mégis eredményes és értékes utazás, útleírás, a harmincas évek Belső-Ázsiájának korrekt és hiteles korképe. A könyv második része pedig több különböző forrást, elsősorban középkoriakat szólaltat meg a mongolokról, Plano Carpini pápai követ beszámolóját, valamint a magyarorzsági 1241-1242-es hadjáratról szóló kínai krónikát. Mindkettő igen jelentős forrásértékkel bíró kortárs tudósítás. A végén pedig saját sanyarű, kiadói sorsát jellemzi, a turáni könyvek viszonylatában, mely helyzet sajnos azóta se igen változott jó irányba. Én jobban örültem volna, ha teljes egészében marad az útleírásnál, de igazából így még viszonyítási alapot is szolgáltatott a középkori állapotokhoz képest. Igen alkalmas első olvasmánynak ezen korról, népről, mivel eléggé az alapoktól kezdi az ismertetést, nem sok előzetes tudást feltételezve. Tudományos műként persze alaptalan olvasni, de megfelelően elindíthatja az embert ez a hangulat tudományosabb írások irányába. Aki szereti a mongolokat, Belső Ázsiát, vagy érdeklődik a turanizmus iránt, ne hagyja ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése