Végre sikerült eljutnom a Magyar Nemzeti Múzeum Attila-tárlatjára, ráadásul egy más területen szakértő barátommal néztük meg viszonylag részletesen. A tárlat előnyei és hátrányai (természetesen teljesen szubjektív szemszögből, más nevében értelemszerűen nem tudok beszélni):
+ Egyáltalán, hogy létezik. A hun nagykirály igazán megérdemelt már egy ilyen színvonalas tárlatot a legnagyobb magyar
múzeumban.
+ A legfőbb előny, hogy rengeteg régészeti lelet megtekinthető, többségük eredetiben, mások igényes másolatban. A legtöbbet ismertem
már persze, de például az orlati lemezek nekem is nagy meglepetésnek számítottak, nem is tudtam addig, hogy (a szkítákhoz hasonlóan) a hunok is viseltek kettős
íj- és nyíltegezt.
+ Örültem, hogy viszonylag jól körbejárták az “Isten kardja” kérdést.
+ A történelmi életmód rekonstrukcióval
foglalkozó részek mind látványosra sikerültek, ott jól látható, hogy ebbe komoly munkát fektettek, főleg a Turánosok, de a Spearhead Armoury is.
+
Az Attila-sírral foglalkozó kisfilm nagyon tetszett.
+ Nagyon sok képzőművészeti alkotás látható, szépen végigkövetik az Attila-kép
alakulását.
- Kifejezetten nyugati vendégek számára készült tárlat. Az Attila-kultusz alakulása a keleti hun tudatú népeknél egyáltalán
nem jelenik meg.
- Nincs egy áttekinthető kronológiai tábla a hun történelemről vagy Attila életéről.
- A hsziungnuk még csak említés
szintjén se jelennek meg, egy hun történelemről előzetes ismeretekkel nem rendelkező látogató azt hiheti, hogy a hunok a fűből nőttek ki, és Attila halála
után megszűntek létezni.
- A késő- 12. századi Anonymus, Kézai Simon valamint 14. századi krónikakompozíció Attila-ábrázolásai,
a hunokról szóló részek alig jelennek meg, az ehhez képest jelentőségében minimális Gerard Butler- és antifa-Attila képek kihangsúlyozásával
ellentétben.
- Egyetlen egy eldugott tárló mellett jelenik meg, hogy a Turul-ház Attilától származtatta magát, és ugyanott azonnal a mondák világába
is erőszakolják ezt.
- Nem jelennek meg az archeogenetikai eredmények.
- Egyetlen egy régészeti leletszóródási térkép mutatja egész Eurázsiát.
Előzetes ismeretek nélkül nem jön rá senki a tárlatból, hogy cirka egy századig a hunok uralták a Föld azóta is három legfolytonosabb országát,
Kínát, Indiát és Perzsiát.
- A pannonhalmi kardok rosszul vannak kiállítva, a keresztvasakat megcserélték a kettő között.
- A fentebb
méltatott kisfilmet leszámítva nem ismerhettük meg a hunokat kutató, legalább magyar és külföldi legjelentősebb történészek, régészek,
genetikusok neveit.
- Az Attila-kép irodalmi megjelenését egy sarokban elintézték, a teljes egészében gagyi, jobb esetben pontatlan, rosszabb esetben kifejezetten karikaturizáló/démonizáló
nyugati filmek tömegével ellentétben.
Összességében egyszer megérte megnézni, csak a régészeti leletekért is tényleg, a nagyszentmiklósi kincs másolatai, a kenézlői 10. századi magyar vezéri szablyák, a pannonhalmi áldozati hun kardok stb. Általánosságban viszont nekem, a hunokat szerető és átlagembernél jobban ismerő, muzeológusként, régészként is dolgozó személynek inkább csalódás volt. Szerintem sokkal értelemesebb lett volna egy jól áttekinthető, teljes képbe helyezni Attilát és a Hun Birodalmat, semmint szajkózni, hogy a nyugati mélyen kultúrrasszista történelmi emlékezetben milyen hamis kép maradt meg a hun nagykirályról. Nagyon jellemző példája annak, mikor “csinálunk valamit, hogy ne lehessen azt mondani, hogy nem csináltunk semmit”, illetve “ha nem tudsz legyőzni egy mozgalmat (ez esetben a magyar néplélek vonzódását, érdeklődését a hun-magyar kontinuitás felé), akkor állj az élére, és vezesd te”.
A tárlat még július 12-ig látogatható!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése