Könyvek CLIII – Pető Zoltán: Aranyjogar

 

Misztikus történelmi regény, Morningstar kiadó, 334 oldal, 2025

 

    Pető Zoltán barátom már elég rég mesélt nekem erről a könyvéről. Nem emlékszem ugyan, milyen facebook-fórumon “találkoztunk” volt, de valami avarokkal kapcsolatos témában. Szóval chat-en már tavaly, vagy inkább tavalyelőtt mondta, hogy van egy avarok korában játszódó történelmi fantasyja, de csak most nemrég, két hónapja jutott el hozzám maga a kötet. Atilla hun nagykirályról és Baján kagánról szóló könyveiről mind írtam recenziókat már, itt és itt.

    Az Aranyjogar a Kárpát-medencében játszódik, a késő avar korban, a 8. században. Az Avar Kaganátus ekkor lép lassan történelme utolsó, lefelé hanyatló korszakába. A kagán mellett ekkor a jugurrus és a tudun vezeti a Birodalmat, a hatalmi ágak megoszlása pedig nagyon véres polgárháborúba torkollott, ami megalapozta a majdani sikeres frank hadjáratokat. Végül a 9. század elején a két ellenség, a bolgárok és a frankok közül behódoltak a kevésbbé veszélyes frankoknak, de még a 828-as birodalmi gyűlésre külön követeket küldtek, ami azt feltételezi, hogy vazallusokká váltak ugyan, de volt egy saját vezetésük. A korábbi történelmi feltételezésekkel ellentétben nem irtották ki őket – a kor technikai feltételei mellett ez sima gyakorlati okokból sem lett volna lehetséges, még ha esetleg lett is volna ilyen szándék akárkiben – hanem nagy valószínűséggel megérték a 890-es években történő magyar államalapítást. Az Alföldön van olyan település is, ami a 8. századtól 1241-ig folyamatosan lakott. A belső-ázsiai társadalmi formákhoz, államrendhez, gazdasági működéshez, hadügyhöz és nem utolsósorban valláshoz való merev ragaszkodás, illetve az európai szomszédokhoz való bármilyen hasonulás hiánya pecsételte meg voltaképpen az Avar Kaganátus, mint állam sorsát.

    Zoltán regénye ezen érdekes, történelmi forrásokkal viszonylag kevésbbé lefedett kor – leginkább a 6. század eleje a 626-os konstantinápolyi ostromig, illetve a 8. század legvége adatolt történelmi írott forrásokkal az avar kornak, a 8. századból szinte semmi írásos forrás nincs róluk – hangulatába, történelmi, társadalmi, katonai és nem utolsósorban lelki, vallási viszonyai közé illeszt egy misztikus cselekményt. Ő eszmetörténész a civil életben, ennek oktatásával is foglalkozik, és ezen előképzettsége ahogy a belsőázsiai avarokról, a hunokról írt könyveiben, úgy itt is nagyon erősen tetten érhető. Különben ez egy általános jelenség, minden írónak a civil szakmája erősen nyomon követhető a regényei stílusában, Bán Mór például újságíró, ezért ő a minél nagyobb szenzációt, látványt, botrányt emeli ki, én régészként meg a tárgyi kultúrát, kinézetet, fegyvereket részletezem hol nagyon pontosan, hol nagyon pontosan, csak túl fölöslegesen.

    A Morningstar kiadó kiadásában megjelenő kötet kartonizált, 334 oldal törzszsöveget tartalmaz, a könyv végén a kiadó által megjelentett pár másik regényt ajánlójával. A borítón egy táltos rajzát láthatjuk, ahogy tűz előterében dobol. A nyugtató színű, sötétkék kötet hátsó oldalán olvashatunk pedig egy rövid összegzést a könyv tartalmáról.

    A cselekmény fő szálát egy bűvös hatalmi tárgy, a címben is megjelenő aranyjogar váratlan felbukkanása okozza. Egy halász hálójába kerül, aki ezt elviszi a kagáni udvarba, aminek megérkezése után nem várt események láncolata kezdődik. Egy fiatal kagánőr és egy szintén fiatal táltos a két főszereplő, az egyik a világi, fizikai síkon, a másik a szellemi, földöntúli síkon küzd azért, hogy a különböző méltóságok között ne robbanjon ki belső harc, ami a Kaganátus végét jelentené.

+ A regény számomra legnagyobb előnye, hogy szépen bemutatja, hogy a vallásosság, mai szóhasználattal élve, abban a korban nem vált el szervesen a mindennapi élettől. Mai materializálódott életünkben, ahol minden steril, és ahol az időjárástól, éghajlattól, természettől minden korábbi korhoz viszonyítva csak minimálisan függünk, másképp nehezen tudjuk elképzelni, hogy ez régen mennyire mindennapos gyakorlat lehetett. Az avarok meg úgy egyáltalában a sztyeppei népek esetében mai értelemben vell vallásról nem is annyira, mint inkább egy világnézetről, világfelfogásról lehetett beszélni, amelynek nyilván voltak szertartásai, tudói, ezeknek társadalmi rendje, de mai értelemben vett intézményesült formája nem. A természettel, és ezáltal a szellemvilággal való nagyon erős kapcsolódás révén egyrészt nagyon sok olyasmitől féltek, amitől mi már egyáltalán nem, ellenben a halált, fájdalmat, erőszakot, gyászt, ami ma minket nagyon és hovatovább egyre inkább megráz, azt minden bizonnyal sokkal természetesebben, egészségesebben élték meg. Zoltán minden regénye szépen átadja ezt az akkori világfelfogást. Ez számomra azért ad külön nagy pluszt hozzá, mert rengeteg, sőt a történelmi regények nagy része sajnos a mai gondolkodásmódot, materialista világfelfogást vetíti vissza történelmi korokba.

+ Önmagában a cselekmény érdekes volt, a két főszereplő útján keresztül bemutatni azt a sokszínű, esetenként gyorsan változó társadalmi, hatalmi viszonyrendszert, ami jellemezhette a fénykorán túli Avar Kaganátust.

+ A szereplők nem egysíkúak. Misztikus regény révén az önmagában nem lenne hátrány, de itt különösen hozzáad a hangulathoz, hogy minden szereplőnek megvannak a saját árnyoldalai és erényei egyaránt. Természetesen ez nem csap át nihilizmusba, tehát ettől azért még a legtöbb szereplőről egyértelműen meg lehet állapítani, hogy jó, vagy rossz szereplő-e, de nincsen az olvasó sájába rágva.

+ A feszültséget végig erősen fenntartotta, mindig volt újabb és újabb izgalom, sok szereplő való indítékai végig szépen rejtve maradtak, sok meglepetést okozva, mikor kiderültek.

+ Annak ellenére, hogy alapvetően misztikus, lelki, szellemi megközelítés a fontosabb benne, érezhető az a gondos előmunka, ami az adott történelmi kort kutatását illeti, egy pár, lentebb említett hiba kivételével, így történelmi regény mentén elfogadható a materiális világ leírása is.

+ Amint fentebb is említettem, a modern történelmi regényekben rendszeresen előforduló, nagyon hatásvadász jelenetek, testi szerelmet, szélsőséges erőszakot részletező szövegrészek nincsenek benne.

+ Az avarok hitének valamennyire rekonstruálható részei elég jól benne vannak, a fennmaradó részek kitöltésében sem láttam feltűnő anakronizmust.

+ Nagyon örültem, hogy bemutatta az avarok vallási szinkretizmusát, valamint, hogy akkoriban is már mennyire sokszínű volt a Kárpát-medence lakossága, megjelentek a más nomád-, és nem nomád népek is, bár egy olyan kellemes arányban, hogy végig az avarokon maradt a hangsúly.

+ Hasznosak voltak a magyarázó lábjegyzetek, sok mindent tanultam belőlük még én is.

+ Van ugyan egy enyhe misztikus rész, ami a központi cselekmény része, mint a bonyodalom kifejtője, de azt leszámítva teljesen olvasható volt tisztán történelmi regényként is.

– A handzsár szó az avar tőrökre, rövidkardokra nekem anakronisztikus volt.

– A béggel és agával sem voltam kibékülve, azt gondolom, hogy a későbbi nomád népekhez hasonlóan már az avaroknak is tízes hadrendszerük lehetett, tehát a tizedes, százados, ezredes szerintem helyénvalóbb lett volna. Létezett különben ez a két fogalom is, de érdemes lesz egy következő esetleges újrakiadásban ezt egy lábjegyzetben megmagyarázni, hogy nem a kora-újkori török értelemben kell venni.

– A szerelmi háromszöget kicsit fölöslegesnek éreztem, bár annyira központi szerepet nem kapott, hogy a figyelmet elterelte volna. Nagyon kevés olyan szerelmi történetet ismerek, ami nem egy szerelmi háromszögről szólna.

– Ez valószínűleg nem a szerző, hanem a kiadó hibája, de egy tartalomjegyzék nagyon hiányzott, anélkül nehéz egyes jeleneteket utólag visszakeresni, valamint szívesen olvastam volna egy történelmi áttekintést azon olvasók részére, akik ennyire nincsenek otthon az avar világban. Egy térkép úgyszintén nagyban segítené az események áttekintését. 

    Összességében nekem egy kellemes olvasmányélményt adott, akit érdekel az Avar Kaganátus, a sztyeppei népek hitvilágának enyhén misztikus bemutatása, annak nagyon szívesen ajánlom!