Klasszikus barokk kori erdélyi korkép. A Rákóczi szabadságharc leverését követő évtizedekben, a 15. század óta Erdélyben első hosszabb békeidőszakban íródott, egy erősen katolikus és királyhű (habár ő általában császárt ír) háromszéki főnemes tollából. A ruházkodás, a szokások, a mulatságok, az esküvők, a temetések, az étkezések, meg általánosabban véve a mindennapok és erkölcsök változásáról ír. Természetesen az új szemében mindig rosszat jelent, és igazából ez volt Apor Péter személyes balsorsa is, hogy úgy akart minnél többet megőrizni a régi, Fejedelemség-kori Erdélyből, hogy mindamellett egyre erősebb Habsburg függés után vágyakozott, és nem ismerte fel, hogy ez a két célkitűzés teljességgel összeférhetetlen. Ez a keserű hangvétel tehát az egész könyvön végighúzódik, ha azonban ettől el tudunk tekinteni, akkor jó koncentrálni a végletesen élethű, legtöbb esetben első kézi tapasztalatból leírt részletekre a korabeli életet illetőleg. Egy Orbán Balázzsal, Kriza Jánossal vagy Bod Péterrel felérő szerző lett volna, ha ugyanezen élményeit, illetve a már felgyűjtött írásait sokkal nagyobb terjedelemben folytatja. Nagyon ajánlom elsősorban azoknak, akiket érdekel a 18. századi Erdély, a felvilágosodásnak nevezett kultúráramlat keveredése a régi, javarészt még sztyeppei alapokon nyugvó hagyományos feudális renddel és népi szokásvilággal, de igazából annyira olvasmányos és sok esetben szellemes, székely furfanggal íródott, hogy az is kedvét teli benne, aki különösebb tárgyi érdeklődés nélkül, csak a szellemi élmény kedvéért olvassa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése