Történelmi esszé, olyan műfajhoz sorolható, mint nálunk Domonkos László írásai. Szilaj Ló, a híres-hírhedt lakota törzsfőnök életrajza történelmi források, valamint népi elbeszélések és ősi regék alapján. A szerző lakota anyanyelvű történész, tehát legtisztább forrás, ennek ellenére igyekezett egy teljes képet nyújtani, nem csak erényeket kidomborítani. Nagyon érdekes volt másik oldalról is megismerni a Grattan-mészárlást, a Rose Bud-i csatát, a Little Big Horn-i csatát és a Fetterman mészárlást. Elsősorban a sziú nép hétköznapjainak, vallásának, mítoszrendszerének, életmódjának az ábrázolásában kiváló munka, tekintve az író származását, a sziúk rengeteg sok részletet egyáltalán nem fednek fel kívülállók előtt. Természetesen a történelmi része is elég elgondolkodtató, akaratomon kívül is párhuzamot vontam a magunk és az ő történelmük között, bár természetesen, mint minden párhuzam, úgy ez is sántít. Hála Istennek idős kora révén Marshall kimaradt a napjainkban annyira népszerű sjw történetábrázolásból, és realisztikusan tárja fel a sziúk meg általánosan véve az őslakók sorsát. Az 1870-es években már nem is a telepesek és a hadsereg, hanem az évi ételadomány, kereskedelmi cikkek miatt erődök közelébe, ügynökségekre költöző indiánok jelentették a legnagyobb veszélyt az ősi életmódra. Egész egyszerűen a kényelem ölte meg a nemzeteket, sokkal egyszerűbb volt minden hónapban várni az ételt és takarókat az erődből, mint elmenni vadászni. Ez nagyon erős párhuzam a mi régi életünk, életmódunk átalakulására nézve is. Valamint a másik jelenség, amit a mostani haladók történetírása rendre elhallgat, az az indián törzsek belharca volt. Nagyon nevetséges módon, ott volt egy mindannyiukat ugyanannyira fenyegető külső veszély, és még akkor is inkább egymás ellen harcoltak, semmint össze tudtak volna fogni - nem mintha az a végkifejletet megváltoztatta volna. 1876-ban a Little Big Horni csata nem csak a hadsereg számára tragédia, hanem a varjú indiánok számára is, akik nagy számban harcoltak a fehér oldalon ősi ellenségeik, a sájenek és a sziúk ellen. Ez megint áthallásos a mi esetünkre, mi sem vagyunk képesek félretenni évszázados sérelmeinket egy közös, mindannyiunkat ugyanakkora erővel (maximum időeltolódással) fenyegető veszedelem ellen - remélhetőleg esetünkben a végeredmény megváltoztatható lesz, de fontos látni, hogy az európaiak is az 1760-as években jelentek meg a sziúk életében, akkoriban gondolom kinevették azokat, akik fel merték tételezni, hogy száz évre rá ezek az akkor még csak átutazók teljesen leigázzák őket. A jellemrajz is kiválóra sikerült a könyvben, bár érthető és bevallott módon a szerző erősen elfogult, de a gyarlóságait éppen úgy leírta. Amit én kicsit hiányoltam, az például a little big horn-i csata erős elnagyolása volt, két bekezdés az egész, ami elég fájdalmas pont, bár ezt némileg ellensúlyozza az, hogy arról a csatáról ezt a könyvet leszámítva is rengeteg munka íródott. A Fetterman-mészárlást, a sziú hadviselés remekművét, mikor is tíz harcos öt mérföldnyi hegyen, erdőn keresztül csalt nyolcvan katonát olyan lesállásba, ahol kevesebb mind húsz perc alatt az összessel (!) végeztek, azt nagyon részletesen leírja, mivel Szilaj Ló volt a martalék vezére. Aki érdekel a lakota hős élete, az semmiképpen ne hagyja ki, de aki így általánosan érdeklődik az elsősorban síksági indiánok életmódja, gondolkodása iránt, vagy egyszerűen csak szereti a vadnyugati hangulatot, az szerezze be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése