A szerző számomra példaértékű személyiség, már csak abból kifolyólag is, hogy a sepsiszéki nagyon kicsi Zalánpatakról kikerülve az egyetemre, végül mégis úgy döntött, hogy hazaköltözik, és otthon kezdte el kiépíteni a falumúzeumot. Ez már a második könyve a faluról. Alapvetően a régi öregekkel, köztük saját nagyszüleivel való beszélgetések során összegyűjtött humoros történetek, anekdoták. Ügyesen témakörök szerint van kategorizálva, szépen tagolva. A nyelvezetese egyszerre ízes tájnyelv és ugyanakkor látszik a szerző irodalmi előképzettsége is. Néha futólag felbukkan benne enyhe pátosz, de inkább az egész hangulat az, amiből nagyon erősen átjön a lokálpatriotizmus, ennek a kicsi falunak a mély, őszinte szeretete. Szerintem a Kárpát medence minden falujáról lehetne ilyen könyvet írni. A huszadik század van benne leginkább, de előző korszakokból is egyes-egyes részek. A humor, ami ez esetben általában helyzethumor, mellett azért komoly, sőt, a végén egyenesen szomorú történetek is helyet kapnak. Összességében egy jókedélyű. őszinte, mindazonáltal akár dokumentarista igényű könyv egyaránt, ami nem akar annál többet, mint amire képes. Akit érdekel Zalánpatak, vagy általában véve a székely néplélek, az erdélyi zsákfalvak világa, annak nagyon javaslom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése