Könyvek I - Kiss Károly: Magyar alvitézek hőstettei az újabb üdőszakban

Kiss Károly hivatásos katonatiszt, a 37. Máriássy sorgyalogezredben szolgált 1812-től 1815-ig a napóleoni háborúk utolsó szakaszában. 1848-ban a nemzetőrséget szervezte, előrehaladott kora miatt a harcokban már személyesen nem vett részt. A szabadságharc vérbe fojtása után így is várbörtönt kapott, majd teljes elfeledést is, így az Akadémia levelező tagjaként a katonai szakirodalom és katonai jellegű hadtörténelem felé fordult érdeklődése, ennek műfajnak első úttörője lévén.

Ebben művében a hétéves háború, a 1788-as török háborúk majd a napóleoni háborúk magyar (magyar alatt érti a Szent Korona minden alattvalóját, etnikumra való tekintet nélkül) katonahőseinek jeles cselekedeteit gyűjti össze. Célkitűzése a közemberek és altisztek teljesítményének leírása, és szélesebb körben való bemutatása, ugyanis már akkor is, általában a tisztek érdemeit ismerhette meg a nagyérdemű. Körülbelül fele-fele arányban van felosztva a gyalogság és lovasság képviselőinek leírása, bár elvétve akad egynéhány pattantyús is. Igen elismerően ír a székelységről, főleg a székely huszárokról, úgy a keleti, orosz, török, mint a nyugati, francia, porosz ellenségek ellen. A nyelvezet régies, de jól érthető, minimális német katonai szakszóval kiegészítve, de azok lábjegyzetben magyarázva vannak. Igen jól érezhető a stíluson, hogy katonaember az író, nem sok sallang van, az adott hőstett leírása, a kitüntetés, majd sok esetben a vitéz további sorsa - ugyanis rengeteg leírt harcost személyesen is ismert a szerző. A korszellemtől eltérően a mindenkori ellenség nincsen különösebben gyalázva, habár a francia szabadrablásokat és a török fejszedést cseppet sem hízelgően írja le. Az esettanulmányokat történelmi keretrendszer, majd földrajzi magyarázat is követi, így könnyű elhelyezni eseményeket és csatákat térben, időben. Ami hátránya a könyvnek, hogy közvetlen forrásokat nem ad meg, sok esetben a tiszteknek csak a családneve van leírva (a közvitézeknek és altiszteknek viszont mindig van keresztnév is), így nehéz utánuk keresni, illetve rengeteg esetben két egymást követő eset között semmi logikai összefüggés nincs. Összességében egy igen olvasmányos, adott témában teljesen hiánypótló, és késő 18. kora 19. századi magyar vitézlő népek kiemelkedő alakjairól szóló összefoglaló.