Én tényleg nem tudom, mit esznek az emberen ezen a könyvön. Illetőleg tudom, a szerző személyét. Erich Maria Rémarque hatalmas nímbuszt szerzett azzal az angolszász világban, hogy a nemzeti-szocialisták (igazságtalanul) üldözték, a regényét is ők filmesítették meg kétszer, mindkettő elég jól is sikerült. És nem lehet kikerülni a nemzetiségét sem. A háborúellenes könyveket, filmeket olyan 80%-ban a háborúban vesztes országok fiai készítik. Huszadik században sok német, magyar, japán anti-háborús könyvet és filmet ismerek, annál kevesebb amerikai, angol, francia, orosz háborúellenes művet, habár oroszok filmiparban elmúlt tíz évben készítettek pár ilyen művet, de minden olyanra jut kilenc pro-háborús munka. Filmiparban talán egyedül a dél-koreaiakat tudnám mondani, akik megtalálják az anti-háborús művek jelentéstartalmát. Tehát ezzel a szememben a pacifista irodalom teljesen elveszti a hatályát, nem A háború, hanem a VESZTES háború ellen szólalnak fel. Remarque regénye valami harmadrangú könyvecske lett volna, ha nem egy német, hanem egy francia írja ugyanezt. Illetve egy negyedrangű könvvecske lett volna, amiről ma pár emberen kívül senki sem tudna, ha a szerző felsorakozott volna Művész úr támogatói között. De így, hogy egy német, ráadásul egy "mártír" német írta, már lehet minden idők legnagyobb háborús regényeként propagálni, tanulják csak meg a vesztesek, mi vár rájuk.
A szerzői megközelítés után lássuk magát a könyvet. Egy osztály történetéről szól, akik önként jelentkeznek a frontra egyből érettségi után, és egymás után hullnak el a fronton. Ami jó a műben, hogy a bajtársi érzést erősen átadja, illetve leírja az általános frontéletet, mondjuk ez nekem személy szerint sok újat nem jelentett az eddig olvasott más ilyen témájú regények vagy hadi naplók fényében. Aki viszont ezzel a művel kezdi az első világháborús irodalommal való ismerkedést, annak számára könnyed és érthető lehet. Ami még tetszett, hogy a jellemrajzok nem közvetlenül vannak átadva, hanem közvetetten, párbeszédek, cselekedetek útján. Ezzel viszont minden jót el is mondtam. Amit én igényeltem egy háborús regénytől, hogy halljak konkrét harceljárásokról, fegyverekről, hadműveletekről, földrajzi helyekről, stb. abból nagyon keveset kaptam - igaz, most annyiban elfogult vagyok e kérdésben, hogy napokkal ezelőtt olvastam el Ernst Jünger klasszisokkal jobb könyvét ugyanebben a témában (amiből nem hogy filmek nem készültek, hanem kb tizedannyian sem olvasták, mivel Jünger második világháborúban is harcoló tiszt és világnézetileg konzervatív volt) ami viszont tele van fegyverek, harceljárások részletezésével, és földrajzilag annyira pontos, hogy nemrég egy német régész a regény alapján minden egyes helyszínt azonosított. A legnagyobb hátránya a regénynek, hogy nagyon szájbarágós. A háború, mint a legrosszabb esemény, ami történhet egy emberi közösséggel, annyira szörnyű, hogy fölösleges démonizálni, és minden második sorban az olvasó szájába rágni, hogy a háború rossz! Szóval aki még nem olvasott semmit első világháborús témakörben, annak ajánlom, mert nagyon könnyen emészthető, egybites tartalom, aki viszont árnyaltabban szeretné látni világégés irodalmi megjelenítését, az semmiképpen ne álljon le itt, hanem menjen tovább naturalisztikusabb munkákra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése