Ausztrália nemzeti hőse két fő levelet írt a hatóságoknak, amiket azok természetesen nem közöltek az újságokban, mivel akkor még többen álltak volna a bozótlakók oldalára, ez a két levél képezi ennek a magasan díjazott történelmi regénynek az alapját. A narrátor maga Ned, aki egyes szám első személyben meséli el életét öntudatra ébredésétől kezdve egészen a glenrowani utolsó állásáig. Egy pár, aműgy vitatott eseményben is a Kelly család szemszögét ismerjük így meg, de ezt leszámítva nagyon pontos lefedése a történelmi valóságnak. A regény lapjain a korrupt rendőrség zaklatásai és visszaélései, ökölharcok, tűzharcok, nőnek öltözött banditák, ősi ír legendák elevenednek meg egy nagyon darabos, faék egyszerűségű, majdhogynem bunkó, de nem trágár nyelvezeten. Az író szerintem elég jól elkapta a stílust, ahogy ezek az útonállók beszélhettek és írhattak. Beleillesztett egy kitalált szerelmi szálat is, ami végett a vége felé igen szomorű a különben is elég nyomott hangulat, ugyanakkor vannak igen felemelő epizódok is, mikor a koldusszegény Kelly család mesés vagyonért sem hajlandó feladni a különben velük már régóta haragban levő banditát, mert az ír hagyományban, akik hozzászoktak a nyolcszáz évnyi angol elnyomáshoz, a spicliknek, árulóknak, informátoroknak van a legeslegkevesebb presztízsük, az árulást tartják a lehető legocsmányabb bűnnek. Ami egyedül idegesített a könyvben, az a tartalomjegyzék hiánya, egyes részletek így elég nehezen visszakereshetőek. Akit érdekel Ned Kelly élete, vagy egyáltalán csak a késő XIX. századi ausztrál bozótvilág hétköznapjai, az semmiképp se hagyja ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése