A magyar anekdotairodalom egyik legelső darabja. Igen büszkék lehetünk rá, hogy egy háromszéki székely ember gyűjtötte össze. Ilyen formában az egyik legelső könyv ebben a témában. Bod Péternek vannak ugyan korábban közölt anekdotái, viszont azok nem kifejezetten anekdotás kötetben jelentek meg, hanem így általánosabb gyűjtésben, és nem is mind felel meg az anekdota ma ismert követleményeinek formai téren. A tragikus sorsú Andrád Sámuel által Bécsben összegyűjtött rövid tréfás történetek ellenben megalapozzák a műfaj magyar nyelvű kiindulását. A felvilágosodás szelleme erősen érezhető a történeteken, 18. század végéről beszélünk, de nem az a nyugatfetisiszta szellem, mint sok más korabeli magyar műben, annak ellenére, hogy szinte mind nyugati kultúrkörzetben megjelenő történetek. Az itt megjelenő általános toposzok azonban nagyon hosszú ideig éreztették a hatásukat, rengeteg későbbi szerzőt megihlettek, ezáltal Andrád Sámuel hatása sokkal nagyobb, mint az a köztudatban él. Két fejezetre osztott könyv, az elsőben kizárólag férfiak szerepelnek, a másodikban pedig mindegyikben nők is, és általában szerelemmel kapcsolatos adomák képezik a tréfa tárgyát. Külön jó pont a könyvnek, hogy annak ellenére, hogy Bécsben tanult, mégis a székely, erdővidéki és sepsiszéki korabéli tájszólás elemei bukkannak fel, illetve rengeteg latin kifejezés, amik ebben a kiadásban megmagyarázásra is kerülnek. Nagyon könnyű, kedves olvasmány, betekintés a felvilágosodás kori könnyebb hangvételű irodalom világába, semmi különösebb elvárással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése