A trilógia befejező kötete 1918 kora nyarától 1919 őszéig követi az eseményeket, a világháború utolsó évében az olasz front, valamint a hazai liberális, aztán kommunista hatalomátvétel harcairól szól. Itt is ismételnem kell, hogy ha még nem olvastátok Gyula diák életrajzát, akkor ne tegyétek előtte, hiszen elég sok minden olvasmányélményt elrontana. Az olasz front leírása ezúttal bőven meghaladja az 1916. évit, ugyanis az ivóvizet leszámítva szinte mindenben romlott a helyzet, egy iszonyatos hegyszakaszon kerültek állásba, ahol az ellenséges tüzérség magabiztosan uralja a terepet. Megdöbbentő, mi mindennel szembe kellett nézzenek ott a mieink, a könyv a hétköznapi élet egész kis részleteit is leírja, a tisztálkodástól kezdve a közlekedésen át a fegyverkarbantartásig. Olyan szempontból viszont tűrhetőbb, mint a Bruszilov offenzíva, hogy hadnagy úr ittléte alatt tényleges harccselekményre nem kerül sor, az ő vonalukat közvetlenül nem támadták, hanem "csak" lefogó tűz alatt tartották. A frontcselekmények után leírásra kerül a Hinterland lelkiekben katasztrofális állapota, a papírbakancsgyártók, a pesti jassz, a lógósok, az irodahuszárok, a cseh árulók, a nyerészkedők, a galileisták, szabadkőművesek és egyéb belterjes vörös pestis népség. A forradalmi és ellenforradalmi események a német vére ellenére talpig magyar hazafi, nagypolgár és istenfélő ember szempontjából sorakoznak fel. Író úr ekkor kezdett magasabb ívű irodalmi tevékenységet folytatni, az a rengeteg politikai, családi és magánéleti csapás hatására. Az utolsó pár oldalon hatalmas tragédia szakad a nyakába, amit mégis visszafordít, és szépen látszik ebben is Isten keze, hogy mi volt az építő célja vele. Az egész regényt átlengi a szerző példaképének, egyik legjobb barátjának, az 1916-ban a bledowi pokolban elesett és orosz katonacsizmák által sárrá taposott tisztnek, Látrányi Mihálynak a szelleme, a cím is rá utal. A műben a legtisztább legfényesebb erények éppen annyira megjelennek, mint az emberi gyarlóság és lélek legsötétebb bugyrai. 1945 után természetesen azonnal indexre tették, hiszen finoman fogalmazva, nem a legszerethetőbben ír a baloldalról. Semmiképpen nem kihagyható darabja a magyar irodalomnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése