Nem olvastam A katedrálist, ami maga nemében eléggé népszerű, de ez a regénye alapján nem is fogom elsietni. Ez elég gyenge középszer lett, bár persze az nem kizárható, hogy valaki egyik történelmi korszakban vagy műfajban maradandóbbat tud alkotni. 1982-ben, tehát még az afganisztáni szovjet háború idején írta, nyilván nem is tudta kivonni magát ennek hatása alól, klasszikus propagandaregény lett. A propaganda önmagában persze semleges fogalom (az elmúlt században kapott ez negatív felhangot, a terjesztendő anyag helyett most már a fősodor hazugságot szokott alatta érteni) az viszont negatív, ha valaki ezt próbálja leplezni. Egy eléggé hippi, haladár, majd én megmutatom a férfiaknak stílusú angol nő, egy amerikai kalandor és egy francia orvos érkezik Afganisztánba, más-más felállásban. Utóbbi kettő az amerikai és a szovjet titkosszolgálat ügynöke, akik a nő kegyeiért harcolnak, tehát nagyon sablonos és teljesen kiszámítható végkifejlet. Ami tetszett benne, az az afganisztáni vidéki élet leírása, eléggé naturalisztikusan, annak ellenére, hogy maga a szerző sosem járt ott. Ez volt a legmaradandóbb olvasmányélmény a könyvből, a korszellem, a hely bemutatása, illetve az utolsó száz oldal már tényleg érdekes, annak ellenére, hogy sejthető, mi lesz a vége. Ahhoz képest, hogy propaganda, mégis értékeltem, hogy a szovjet szempont is valami szinten megjelenik benne. A női vonal elég érdekes, ez is tetszett, hogy ügyesen lavírozott az afgán családmodell szeretete és a nyugati feminista eszmények között. A harcjelenetek végtelenül unalmasak, fegyverek leírása is elmaradt az általam elvárttól, valamint akadtak elég erős önellentmondások is a személyiségjegyekben. Az ilyen általánosan véve apróságokat valószínűleg a szerző tudatosan beáldozta a gyorsan olvashatóság kedvéért. Egyszeri szórakozásnak nem rossz, maradandó részek is szerepelnek benne, de különösebben nem ajánlom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése