Nagyon érdekes könyv, aminek külön történelme is van. Ugyanis hosszú kutatásba tellett rájönni, hogy ki ennek, az eredetileg német és francia nyelven megjelenő szakmunkának a szerzője. Végül Zachar József ezredes úr derítette ki nagyon szorgalmas levéltári munkával, ugyanis Jeney Lajosról aladdig csak nagyon szórványos információkkal rendelkeztünk. A magyar, osztrák, porosz, francia hadseregben is szolgált, eredetileg huszár, aztán gyalogostiszt páratlan harci tapasztalatait felhasználván írta meg ez a szakkönyvet. A 18. században járunk, amikor a tömeghadseregek első korszaka kezdődik a sorkötelezettség bevezetésével. A teljesen motiválatlan legénység, a franciakovás lőfegyverek tömeges elterjedése, ezzel együtt a tűzerő növekedése, valamint a korai vonalharcászat kialakulása igen érdekes eleggyé álltak össze a 18. század első felében. Ekkoriban az úgynevezett kisháborúnak, tehát a kisebb alakulatokkal végrehajtott, jellemzően gyors hadműveletek, a felderítés, járőr9zés, biztosítás, ellenség utánpótlásának elvágása, rajtaütés, lesvetés, erőszakos felderítés és más, asszimetrikus harcászat felé hajló harcmódok kisebb érdeklődést kaptak, mint a nagy, nehézkes csapattestek csatadöntő mozgásai. Jeney ebbe akart változást ezzel a könyvével, rávilágítván, hogy a kisháború éppen annyira, vagy akár fontosabb része is a hadviselésnek, mint a nagy, ekkoriban a fentebb sorolt körülmények végett mindkét fél részére rendszerint hatalmas vérveszteségekkel járó, de látványos csatái. A ló és lovas felszerelésétől kezdve a legénység összeállításán keresztül a jellemző hadmozdulatokig mindent igen részletesen leírt ebben a könyvben, térképvázlatokkal is kiegészítve. Nagyon információdús, mégis olvasmányos munka. Külön örültem a komoly hadtudományi bevezetőnek. Amit szerkesztési hátránynak láttam az az, hogy az igen hasznos, és gyakorta megjelenő lábjegyzeteket a könyv végén sorolták fel, nem a hivatkozott oldal alatt, így aztán elég nehézked volt visszakeresni, ez nagyban rontotta az olvasmányélményt. Nem az eredeti mű hiányossága, de nekem eleinte vicces, aztán unalmas, aztán dühítő volt a felvilágosodás eszméinek lépten nyomon való magasztalása a lábjegyzetekben. Bocsi, de egy hadtudományi munkát olvasok, nem politikai propagandát. A 18. század sok tekintetben sokkalta kegyetlenebb és embertelenebb volt, mint akár a középkor, akár a kora-újkor, szóval ez az eszmei maszlag nagyon nem hiányzott. Másképp kiváló hadtörténeti munka, aki a 18. század harcászatával foglalkozik tudományosan vagy akár amatőrként is, az semmiképpen ne hagyja ki - és csodálkozzon aztán rá, hogy a sztyeppei lovasnomád taktika számtalan eleme hogyan él tovább a 18. században - de nem szakmabelieknek is szívesen javaslom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése