A kuruc szabadságharc egyik kirobbantó emberéről szóló regényes életrajz, nagyobbrészt három kóbor, árva magyar, román és kárpátorosz kisfiú szemszögéből nézve. Kommunista korszakban íródott könyv, gyermekfejjel még nem volt egyértelmű a rejtett propaganda, az osztáyharcos ellentétek erőltetett kiemelése, aztán most már nyilvánvaló. Különösebben azonban ezt rossz pontnak nem tudom be, lévén ez adott korban majdhogynem feltétel volt, s annak ellenére, hogy jelentősen eltúlozza a nemesség és közemberek ellentétét, de nem minden alap nélkül. Nagyon érdekes, ahogy több kuruc énekben megjelenő személyt, Tyukodi Andrást, Csinom Palkót és Jankót (akik legutóbbi kutatások szerint a dalban nem személyeket, hanem lovakat jelölnek) Buga Jakabot, Kuczug Balázst, Pap Jánost, Pap Mihályt stb. valós történelmi szereplőkként mutat be, talpas hadnagyokként. Elég fura, hogy ezt mondom, de a Fejedelemmel kapcsolatos részek, cselekményszálak nem különösebben érdekeltek, majdhogynem untattak, engem egyedül a János, Ion és Jano története, illetve a kuruc seregek harcai érdekeltek. Esze Tamás halálát itt kifejezett merényletként jeleníti meg a szerző, amit azok a "gonosz potrohos nagyurak" szerveztek meg, ez mai fejjel enyhén szólva is megmosolyogtató. Az átlag magyar paraszt, kárpáti baltás ember, bujdosó vitéz életéről viszont szép korképet ad a regény, csatajelenetek is élvezetesek és nagyon szép a regény zárása. Aki érdeklődik a kuruc kor iránt, annak a kommunista felhangok elfogadásával/kizárásával erősen tudom javasolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése