Egy német népfelkelő tábori orvos visszaemlékezése a Székelyföldön, Udvarhelyszéken, Háromszéken (egész pontosan az Ojtozi szoros környékén) és a Gyimesekben vívott magashegyi harcokról. Alacsony rendfokozatú tisztként végig a legénységgel tartván első kézből szerzett értesülései voltak, és ott terepen jegyezte le ezeket. Végül a naplóírást azért hagyta abba, mert felettesei figyelmeztették rá, hiszen esetleges fogságba kerülés során a napló hasznos hírszerzési anyag lehetett volna az ellenség számára. A napló nagy előnye, hogy egy pár helységnevet kivéve összes település és földrajzi helység nevét magyarul írta le. Mélyen humánus, emberszerető orvos, aki nagyon komolyan vette a hipokratészi esküt, saját német, magyar, osztrák, cseh, lengyel, zsidó sebesültek mellett a szembenálló románokat, oroszokat,ukránokat, cserkeszeket is gondosan ápolta. A székely-magyarságról, illetve románságról is alapvetően jó véleménnyel nyilatkozik, kiemelvén az emberségességet és az együttérzést. Legszebb jelenet, mikor Hidegségből egy menekülő gyimesi csángó családdal találkoznak, egy fejedelmi szépségű özvegy vezeti a nagyon megpakolt ökrösszekeret, rajta gyermekekkel, s olyan tekintettel néz a menetelő németekre, mintha királynő lenne, s a katonák a szolgái. A harcok pár napos elülte után - a hegyi franciák pár napra elfoglalták a falut, de a mieink aztán kinyomták őket - meg azonnal tér is vissza a család, s ekkor, a boldogság mámorában már büszke alázattal kérdezi a németeket, hogy maradt-e ép ház a faluban, van-e, ahova hazamenjenek. Ami számomra hiányérzetet jelentett, hogy szinte kizárólagosan hátországbeli, másodvonaltól hátrábbi eseményeket ír le, az elsősegélypontot és kötözőhelyet értelemszerűen nem az első vonalba telepítették, különösen nem a folyamatosan mozgó frontvonalon. Ily módon viszont közvetlenül a harcokra szinte semennyi rálátása nincs, egyetlen egy alkalommal került ellenséges tüzérségi tűzbe, ő maga sosem lőtt senkire. A sebesültek ellátásának kissé részletesebb leírását is hiányoltam, de ezt betudom annak, hogy neki orvosként ez annyira magától értetődő volt, hogy nem tartotta érdemesnek külön lejegyezni. A forrótapasz eljárást mutatja be inkább. Mindent összevéve, elég életközeli, emberi és szinte kézzel foghatóan hiteles harctéri napló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése