Igazából nem csak az 1938-as októberi kárpátaljai küldetést (bár azt a legrészletesebben) hanem általában véve, a nyugat-magyarországi szabadságharctól kezdve írja le a rongyosok harccselekményeit. Természetesen, mivel az 1921-es harcokban személyesen nem vett részt, azokat csak a bajtársaitól, idősebb önkéntesektől hallottak, illetve korabeli dokumentumok alapján rögzítette, viszont a kárpátaljai akciót már személyes élmények alapján. Az egyik fejezet nem szigorú kronologikus rend alapján kapcsolódik a másikhoz, akár önállóan is olvashatóak. Szinte kézzel fogható közelbe kerülnek a kor önkéntesei, igen megfogó részletességgel írja le az elkövetett szabotázsakciókat, az esetében és mások többségének esetében is árulás végetti fogságba esést, a fogságot és aztán a szabadulást. Nagyon tetszett a bőségesen adatolt kalandok tényszerű összegzése, egyedül ami kissé a vége felé szúrta a szemem, az a túlzott pátosz volt. Jó bornak nem kell cégér, a rongyosok érdemeit és emberi nagyságát az általuk elért eredmények és áldozat bizonyítja, szerintem fölösleges két mondatonként ezt ismételgetni. Persze mindezt be lehet tudni a korszellemnek is, 1939 tavaszán, tehát Horthy népszerűségének a csúcsán íródott könyv, talán valamilyen szinten ez elvárás is volt az akkor megjelenő történelmi témájú könyvek terén. Aki érdeklődik a Rongyos Gárda nevű magyar irreguláris alakulat iránt, azok számára ezzel együtt is kihagyhatatlan olvasmány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése