Gyula diák trilógiájának második kötete 1917-es hadiévet veszi sorba, illetve 1918 első felét. A Bruszilov offenzíva során szenvedett sérülését kihevervén ismét a keleti frontra tért vissza, ahol már olvadoztak az orosz csapatok a bolsevizmus nyomása alatt. Rövid harctéri beszámoló után inkább a hátországban töltött vakációjáról ír többet, budapesti tartózkodásáról, valamint a Tátrában való sívakációról. Mindkét esetben van egy-egy nőkalandja is a még mindig csak huszonhárom éves hadnagynak, amelyeket nem kevesebb szenvedéllyel és részletességgel ír le, mint a fronteseményeket. 1918 januárja, tavasza a keleti fronton köszönt rá, aztán az oroszok végleges felbomlása után még harcba vetik a rumunyok ellen, és utána visszakerül az olasz frontra. 1918 tavaszán itt csak hátországi szolgálatot adtak Karlovác városában, a frontra való áthelyezésnél ér véget a regény. Természetesen itt is volt neki egy, előző kettőnél komolyabb kapcsolata. A regény stílusa változatlan, a háború pozitív és negatív hatásait, jelenségeit egyaránt bemutatja, itt már jelentősebb különbséget tesz a front és a hátország között, természetesen előbbi javára, ahol sírig születő barátságok kötődnek, és minden kis érzést megosztanak egymással a legények, ellentétben a hátországgal, ahol mindenkit csak a saját megélhetésének az érdekel érint. Annak ellenére, hogy lapszámra mérten sokkal-sokkal kevesebb időt tölt ezen könyv lapjain az arcvonalban, mint a trilógia első kötetében, mégsem kevésbé komor a visszaemlékezés hangulata, habár szintén pozitívan fejeződik be, tehát ne aggódjatok. Költői szépségű és nagyon mély részletek szépen arányosan váltogatják egymást könnyedebb részekkel, igen olvasmányossá téve a művet. Ha még nem olvastátok volna hadnagy úr életrajzát, akkor előtte ne tegyétek meg, mert az elég sok eseményt le fog spoilerezni. Számomra egy kicsivel azért volt lassúbb ez a könyv, mert mint mondtam, javarészt hátországban játszódik, és a szerelem váltja fel inkább a harcjeleneteket. Elsősorban lányoknak, de továbbra is minden kedves ismerősömnek ajánlom a fűzfa visszaemlékezésének második részét is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése