Magyar kortárs krimi. Nagyon kettős érzéseim vannak ezzel a könyvvel. Egy visszavonult magyar belső elhárítósról szól, aki felszámol egy lánykereskedő hálózatot. Maga az alapötlet nem egy nagy újítás, viszont a kivitelezés egyedi. Ami nagyon tetszik, hogy ez egy magyar könyv. A kortárs, magyarul olvasható krimik döntő többsége vagy angolszász vagy skandináv kultúrkörzetben játszódnak, ez azokra is igaz, amiket magyar szerzők írnak. Undorító öngyarmatosítás. A szereplők, a helyszínek, a helyzetek, a környezet teljesen magyar, illetve a címadó szereplő szatmárnémetii. Nagyon súlyos, nem csak a magyar társadalomra, de ránk is erősen nehezedő társadalmi kérdéseket és problémákat feszeget, hajléktalanság, állatkínzás, pornográfia, magzatgyilkosság, alkoholizmus. A főszereplő elég erősen azonosítható a szerző személyével, olyan 1/2-ben, ami érdekes volt, gyakran elemeiben én is szoktam használni. A feszültség szépen fel van építve, minden egyes fejezet egy-egy szemléletből indul ki, ez elég erősen Tűz és Jég dala behatás lehet, de jól áll itt is. Illetve minden fejezet fel nem oldott feszültséggel van befejezve, mint pl. Bear Grylls könyveiben, ez kiválóan talál a krimi műfajra, hiszen valósággal kényszerít, hogy tovább olvasva visszatalálj ugyanerre a szemléletre. Egyszóval ez a honi érzés nagyon tetszett a regényben. Ami nem tetszett, az a globalista-modernista szemlélet. Mindjárt azzal kezdődik a nyitósor, "ha Isten létezik". Számomra az ateista szemléletű művek nagyon nem bejövősek, és ez nem egy elejtett mondatrész, mert utána a főszereplő is kinyilvánítja hitetlenségét. A karácsonyról is sok szó van benne, de csak ebben a modernista szemléletben, hogy gyerekkorom karácsonyai meg stb. de szó nem esik az ünnepeltről - igaz, itt védelmére annyit fel kell hozzak, hogy legalább elítéli azt a lélektelen bevásárlási lázat, ami ilyenkor jellemzi a plebejusokat. A főgonosz egy abortuszt elítélő személy, tehát tulajdonképpen az életpárti mozgalom vagy kriminalizálva, számomra ez a legfőbb gyarlósága ennek a regénynek. Az utolsó fejezetekben pedig egy valami magyar szélsőjobboldali mozgalmat vizionál, ami terrortámadást intéz a saját országa ellen, ez megint olyan jel, hogy ebből nem kérek többet. A valószínűleg pont hogy titkosszolgálati háttérrel operáló tatárszentgyörgyi halálbrigádot is odaírja, ez a fokozatos ijesztgetés, csak épp irodalmi módszerekkel. Ami meg nem hiba, csak csűnyaság az angol szerzői álnév használata (ez nem hiba olyan esetekben, mint pl. Demkó Attila, aki külföldre is publikál, és nemzetközi megítélésben az ő témáját illetően fontos kérdés, hogy milyen nemzetiségűnek hiszi az olvasó a szerzőt) illetve számomra külön visszataszító, ha ráírják egy könyvre, hogy bestseller, és ha egy író kijelenti magáról, hogy ő a legjobb. Összegezve, akit az általam leírt gyarlóságok nem zavarnak, azoknak javaslom, mert érdekesnek érdekes, de én soha többet nem fogok ettől a szerzőtől olvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése