Mágikus realista történelmi regény. Már régóta célpont volt nekem, ásatásvezetőm tavaly augusztusban mondta, hogy neki ez az egyik kedvenc világirodalmi műve, s ezáltal nagyon kíváncsivá tett. Az én kedvenc világirodalmi művem továbbra is a Gyűrűk Ura, de ez a regény is megérdemelten ennyire népszerű globális szinten. Kolumbiai vidéken, a kitalált Macondo városkában játszódó családregény, a Buendía család sorsát követi végig négy nemzedéken át a város alapításától kezdve a város pusztulásáig. Készüljön fel rá mindenki, hogy realizmushoz illően, igen szomorú történet, a címben jelzett magány szinte az összes szereplőre jellemző, mindegyiküket sajnáltam, csak más-más módon és mértékben. A regény egyben figyelmeztetés is, az egymástól való elhidegülésre hívja fel a figyelmet, úgy kultúrák, mint persze emberek tekintetében. Elég nehéz olvasmány, mivel úgy a férfi, mint a női szereplőknek több más generációban sokszor ugyanaz a keresztnevük, így végig figyelmesen kell követni a családfát is, mert hanem nagyon sebesen bele lehet zavarodni, hogy ki-kicsoda, és ki milyen kapcsolatban áll kivel. A családi vonal mellett persze korrajz is, a XI-XX század fordulói latin-amerikai köznapok, világkép, politika lenyomata. Nem ajánlom mindenkinek, mert ismétlem, nagyon nyomasztó és nehezen olvasható, de aki mégis belevág, arra egészen biztos komoly hatással fog bírni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése