Nagyon sokan Tamási Ábel trilógiájához mérik ezt a művet, ami nagyon hasonló történelmi kor és idő, illetve részben téma végett is érthető ugyan, de helytelen. Nyírő József munkája szintén egyes szám első személyben narrálódik (főhőst névről nem ismerjük meg) viszont nem szegény pásztorgyerek, hanem gazdagabb, kicsivel idősebb úrfi, és az ő legényéről, Uz Bencéről szól a történet. Egyes-egyes részek sok esetben önmagában is olvashatóak, de együtt adják ki a teljes egészet. Nagyon anekdotikus, egészséges székely derűvel ellátott részletecskék, a román-magyar együttélésről, az erdőjárásról, a csempészésről, a zugivásról, disznóvágásról és persze vadászatokról, természetről, állatokról. Mindezek mellett azért elég erős üzenettel is bírnak, főleg a legutolsó részek, amik nagyon erős keresztény tartalmat visznek, tehát a szórakoztatáson sokkal inkább túlmutat regény jelentősége. Számomra ennek a műfajnak nem abszolút, de megosztott első helyezése az Uz Bence, minek élményéhez számomra az is külön hozzátesz, hogy ez azon kevés könyvek egyike volt, amit először a testvérem, s utána én olvastam ki. Kortól, identitástól függetlenül mindenkinek ajánlom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése