A legismertebb szamuráj irodalmi munka hazájában való elterjedtsége ellenére nálunk az öreg kontinensen még mindig nem kapta meg az őt megillető figyelmet. Jamamoto Cunetomo először szamuráj, majd ura halálá után szerzetes lett, és a busidóról, a harcosok szellemi útjáról való mondásait egyik bajtársa, Tasiro Curamoto jegyezte le a 18. század elején. Ez már a klasszikus szamuráj háborúk utáni korszak, de nyomtatásban először csak a Meidzsi korban jelent meg. A 20. század ötvenes és hatvanas éveiben az amerikai megszállók nagyon erős cenzorlistára tették a könyvet - érthető okokból - de manapság lassan megint reneszánszát éli.
A mű a harcos erényeiről, a bátorságról, a halál megvetéséről, a szeretetről, a kitartásról, és mindenek felett a sírig tartó hűségről és szolgálatról, önfeláldozásról szól. Az egyén életét a legteljesebb módon alá kell rendelni a közösség érdekeinek, ez általános keleti hozzáállás, de a busidóban aztán nagyon hangsúlyosan megjelenik. Minden erény leírását rengeteg élő példával mintázza. A szerző tónusa jól követhető, érdekes, habár sok esetben nem mindig kapcsolódik egyik fejezet a másikhoz. Nagyon erősen elítéli az adott kort, főleg az ifjúságot, a férfias tulajdonságok kihalását többek között azzal is jelzi, hogy most már alig mer valaki lefejezni hátulról egy hátrakötött kezű bűnözőt. Az általános emberi erények mellett legalább ilyen erősen megjelennek a keresztyén, konzervatív európai értékrendünk számára a japánok gondolkodásmódjának, világnézetének a legsötétebb, beteges oldala is, a végletes kegyetlenség, az alacsonyabb rangúak és idegenek erős megvetése és lenézése, valamint a rengeteg aberráció, amelyek közül elsősorban a homoszexualitással foglalkozik igen behatóan a szerző. Éppen ezért ennyire értékes munka, mert naturalisztikusan kifejezi saját társadalmának kettősségét, és kiváló alapot nyújt európaiak, valamint más országbéliek számára a Felkelő Nap országának, értékrendszerének, felfogásának a megismerésére. Aki behatóbban szeretne foglalkozni régi Japánnal - illetve nem is annyira régi Japánnal, mert a Hagakuréban leírt általános jellemzők nagy része mai napig megáll - illetve szűken véve a szamuráj műveltséggel és életszemlélettel, azok számára alapmunka, megkerülhetetlen primér forrás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése