Tolkien után a második legnépszerűbb fantasy-író ezen munkája nem összefüggő regény, hanem három kisregény, vagy nagyobb terjedelmű novella, amit a főhős személye, Bolhavégi Dunk kapcsol össze. Első részben haldokló ura fegyverhordozóból lovaggá üti és viadalra száll az ország legjobbjai ellen. Második részben egy szegény veterán várát próbálja védeni hatalmaskodások ellen. Harmadik részben pedig a Targaryen ház ellen fenekedő Fekete Sárkány második lázadással kerül szembe egy udvari eseményen. A főhős, az író által alkotott többi karakterhez hasonlóan nagyon emberszerű, teljesen lehet azonosulni vele, viszont a későbbi, Tűz és Jég dala legtöbb szereplőjéhez képest sokkalta erkölcsösebb és gerincesebb. A többi szereplő is kiváló jellemábrázolással bír, ahogy Dunk rokonszenvesebb a fő regények szereplőinél, úgy a negatív hősök között sincsenek annyira visszataszító alakok, mint majd Ramsay Bolton, Gregor Clegane vagy Joffrey Baratheon. A lovagi kor összes szép erénye kidomborítva jelenik meg a regényecskékben, szinte tapintható a Targaryen dinaszta uralma alatt álló Westeros világa - a naturalisztikus ábrázolás Martin bácsi egyik legjőbb előnye. A szexualitás itt megmarad finom erotika szinten, nem csap át közönségességbe. A teljes kontextushoz viszont azért előnyösebb, ha az ember előtte olvassa Tűz és jég dalát, habár anélkül is érthető. Összességében nekem nagyon tetszett, szép kis korrekt történetek, amelyeknek mondanivalója is van, és szép korképeket adnak egy korábbi korból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése