Tudományos útleírás, memoár, Szépirodalmi kiadó, 674 oldal, 1979
Tizedik könyv, amit itt budapesti tömegközlekedésen olvasok ki, de ezt szinte ugyannyi ideig olvastam, mint előző kilencet összesen. Ez részben terjedelmének köszönhető, vaskos hatszázhetvennégy oldal, éppen hogy csak befért a tarisznyámba, másrészt viszont a tartalmának is, ami viszonylag lassan emészthető, mivel hihetetlen mennyiségű adathalmazt tartalmaz. Két fő szálon megy a könyv, általában fejezetenkénti váltogatással. Az egyik Germanus Gyula visszaemlékezései első mekkai zarándoklatára (első magyar hádzsi a történelemben!) a híres indiai beszédétől kezdve az iszlám felvételén keresztül el egészen a szorsabban vett zarándoklathoz, Egyiptomon és Arábián keresztül. A másik rész pedig ehhez kapcsolódó tudományos igényességű leírások úgy az iszlámról, mint Egyiptom és Arábia kortárs életéről, történelméről, gazdaságáról, népeiről, történelmi személyiségeiről. Emiatt kissé nehezebb olvasni, mint más útleírásokat, mert nagyon gyakran kizökkenti az embert az adott eseményszál követéséből, egyes elemek, például a kortárs egyiptomi költők társasági élete az nekem túlságosan részletezett volt, de máskülönben nagyon érdekesek és tanulságosak voltak ezek az adatközlő részek. Az iszlám különböző ágazatainak a kialakulását, a tizenkettes siíta ág és az iszmailiták viszonyát, a mostani Szaúd-Arábia kialakulását, a nagy hadzs lefolyását itt olvastam eddig a legérthetőbben. Érzelmileg is nagyon érdekes viszonyulni ehhez a témához. Egyrészt az elég általánosan ismert erkölcsi felfogás, hogy a hithagyást kb. minden jelenlegi vallás a legsúlyosabb bűnök közé sorolja (mondjuk annyi eltéréssel, hogy ha egy keresztény válik muszlimmá, az nem jár annyira súlyos fizikai következményekkel, mintha egy muszlim válik kereszténnyé, amivel gyakorlatilag célkeresztet fest a homlokára) másrészt viszont azt nagyon becsülöm benne, hogy a mostani divatmuszlim magyarokkal ellentétben ő végig megmaradt magyarnak, magyar zászlót vitt végig a testén a zarándokruha alatt, nem akart arabbá vagy törökké válni.
+ Nagyon részletes leírások az arab világról.
+ Alapvetően objektív, se pozitív, se negatív irányban nem erősen elfogult az arab világgal, vagy egyáltalában véve az iszlámmal szemben, erényekről, gyarlóságokról, előnyökről, hátrányokról egyaránt ír.
+ Érdekes az alaptörténet is.
+ Jó emberismerő, Keleten nagyon általános a képmutatás. Mármint nyilván mindenütt tapasztalható jelenség, de egy olyan társadalmi rendszerben, ahol hangsúlyosan fontos, hogy minek látszol, így még erősebben érzékelhető.
– Amint már írtam, kiszámíthatatlanul váltakoznak a narráló és történelmi, tudományos szövegrészek, így könnyen ki lehet zökkeni az olvasás ritmusából.
Akit érdekel a harmincas évek Közel-Kelete, az iszlám történelme, világnézete, az arab népek régebbi hétköznapi élete, vagy az egyik legnagyobb magyar orientológus személyisége és kalandjai, az semmiképpen se hagyja ki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése