Egy elég régóta áhított könyv, tavaly a székelyudvarhelyi ásatás közben szinte két hónapot vártam rá, amíg megérkezik, aztán nyilván pár nap alatt ki is olvastam. Háborús regény. A főszereplő, James Reece az amerikai Haditengerészet elit alakulatának, a SEAL-nek az őrnagya, akinek az alakulata két fő kivételével teljesen megsemmisül Pakisztánban egy rajtaütés közben. Hazaérve pedig számtalan árulás éri, hogy magányos farkassá válva bosszút tudjon állni. Az amerikai irodalomban, meg igazából úgy általánosan is a nyugodt életből a harcmezőre egy személyes trauma végett visszakényszerített katona, bérgyilkos, rendőr stb toposza nagyon népszerű, amint az állami jogszolgáltatást felülíró magányos vigilante témája is - itt persze el kell gondolkodni azon, hogy ez a motívum miért annyira népszerű az emberek körében. Ilyen szempontból tehát semmi újat nem hoz a történet, ami viszont igen, az a szerző személye. Jack Carr maga is leszerelt SEAL kommandós, számtalan háborús bevetéssel és magas kitüntetéssel a háta mögött. Éppen ezért a leírt harceljárások, fegyverek, fegyverkezelési tecnikák, a hadsereg belső szervezete, az amerikai állam működési elvei stb. mind élesen realisztikusak, nem hogy realisztikusak, hanem általában teljesen valósak. A mód, például ahogy leírja, hogy hogyan kell robbanómellényt és autóba épített pokolgépet építeni, az annyira részletes, hogy szinte kézikönyvnek lehetne használni. Másik nagy előnye a könyvnek, hogy annak ellenére, hogy nemrég íródott, mégis teljesen mentes mindenféle woke ideológiától. A főszereplő skandináv származású, hosszú hajú és szakállú, magas, fehér férfi, az egyik mexikói barátot leszámítva minden jó szereplő fehér (a gyilkosok ellenben pastuk, bengálok és latinok) és erősen családcentrikus a történetvezetés. Másik jó pont, hogy a fő ellenség a gyógyszermaffia, amelyik beleér a politikába és vannak beépített emberei a hadseregben is, ez is olyan szál, amivel eddig kevés ilyen történetben találkoztam, általában sima korrupt gazdagok a leküzdendő ellenség. Külön tetszett az a rideg, megint csak részletesen leírt kegyetlenség, ahogy elbánt a gonosztevőkkel, noha pont a legfőbb felelősök viszonylag gyors halált haltak. Cselekmény szintjén igazán minimális, de nekem jól esett, hogy a főszereplő nyolcvanas évekbeli autójának komoly szerep jut, amelyik nem elektromos, és semmi olyan elektromos segédeszköz nincs benne, amivel le lehetne követni. Utolsó jó pont, hogy a szerző külön kiemeli, hogy ő nem azonos a leírt főszereplővel, ezt nagyra értékeltem, hogy külön hangsúlyozta. Ami negatív benne, az nem más, mint ami általában minden hasonló gerinces, régivágású amerikai szerző könyvében: a gőg. Az Államokon kívül minden más országról megvetéssel ír, illetve elég sok csöpögős hazafias és macsóskodó részlet van benne. Szerintem egy SEALről, mint ahogy egyetlen más elitkatonáról sem kell háromoldalanként ismételni, hogy "gyilkológép-üzemmódba kapcsol" ez teljesen magától értetődő kéne legyen. Mikor pedig a főszereplő egy nagyon lelkizős jelenetben magyarázza a három (!) éves kislányának, hogy apuci most azért megy el a rossz emberek országába, hogy azok ne tudjanak idejönni és elvenni a szabadságunkat, annál a résznél szinte elhánytam magam. Elsősorban azért, mert ezt rengeteg, több millió amerikai hazafi komolyan így gondolja, hogy ők tényleg ezért mennek el máshová harcolni - aztán csodálkoznak, hogy miért rekordmagas a veteránok közti öngyilkosság aránya, akik szolgálatuk végeztével rájönnek, hogy a patriotizmusukat mennyire kihasználta pár üzletember. Ez úgy általában véve a könyvnek is a hibája, azt közvetíti, hogy a rendszer elromlott és meg kell javítani, nem pedig azt, hogy a rendszer úgy működik, ahogy azt tervezték. Ezek elég Akhilleusz-sarkai a másképp kiváló regénynek. Akit érdekel, mindenképpen először a könyvet olvassa el a sorozat előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése