Krimi nekem sem irodalomban, sem moziban nem a kedvenc műfajom, de kedvenc magyar krimim azért még van ... a skandináv krimik erdélyi kivitelben, és mégis eredetien. Váradi Péter brassói rendőr őrnagyról szól a mű, akinek húga 1989-es szabadságharc forgatagában eltűnt, és azóta minden megmentett lányban a saját testvérét látja. Valanban, egy kitalált dél-erdélyi városkában játszódik cselekmény java része, Péter szülővárosában. Elsődleges erénye a filmnek, hogy szinte kézzelfogható közelségbe hozza a dél-erdélyi rögvalót (Kommandón és Balánbányán forgatták jelenetek nagy részét), naturalisztikusan, se nem lejáratóan, se nem idealizálóan. Az itteni emberek gondolkodásmódját, értékrendszerét, az elzártabb település társadalmi jelenségeit kiválóan visszaadja, a lélegzetelállító tájak és posztkommunista épülettömbök bizarr kettőse meg tovább emeli a hitelesség értékét. Önmagában a bűncselekménysorozat nem különösebben kiemelkedő, egy Agatha Christie-szerű fordulatot viszont ügyesen sikerült belecsempészni. Akciójelenet kevés van, viszont ami igen, az átható erejű, és nem-giccses. A végig nyomasztó hangulatot sikerül egészen megtartani teljes filmidő idejére. Volt pár fölösleges vonal, de látvány kedvéért volt rá szükség, gondolom. Összességében egy maradandó filmélményt ad Bagota Béla alkotása, erdélyi krimi kedvelőknek főleg kötelező.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése