Olasz krimi, 1 óra 50 perc, 2011
Egész egyszerűen videán pörgetve találkoztam ezzel a filmmel, és különösebb elvárás meg semmi előismeret nélkül töltöttem le. Két vonatút alatt néztem meg, angol eredetiben, magyar felirattal. Gabriele Salvatore lasz rendező nevéről nem hallottam, azt azonban egyáltalán nem mondtam volna meg, hogy ez nem-orosz film, a hangulatot jól eltalálták.
Transznyisztriában játszódó film, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján történő eseményekkel. Transznyisztriáról, Dnyeszteren túli területről magyar közvélemény szinte semmit nem tud. Ez a terület de iure Moldávia része, de facto egy orosz bábállam, jelenleg is orosz “békefenntartókkal” a területén, miután 1991-1992 között egy véres polgárháborúban – ahol a kormánycsapatok oldalán rengeteg román önkéntes, a szeparatisták oldalán orosz, ukrán, abház önkéntesek vettek részt – kivívták a gyakorlati függetlenségüket. Ugyanakkor Európának ez a legszegényebb része, még a szintén legszegényebb európai országon, Moldávián belül is. A nyolcvanas években sok bűnözőt telepítettek ide a filmcselekmény alapján (amely különben, annak ellenére, hogy olasz rendezés, egy orosz regény alapján készült), ami így meghatározta a térség fejlődési lehetőségeit, pontosabban lehetetlenségeit.
Két fiatal szibériai sorsát követhetjük fiatal tizenéves koruktól hét évvel későbbi eseményekig. Kolima és Gagarin is Kolima nagyapjától, egy vezető bűnözőtől kapja nevelését. A valósághoz hasonlóan a különböző bűnözői szubkultúrák közti eltérés itt is megjelenik, a szibériaiak a történelmi blatnojokhoz hasonlítanak, akik a rendszert és kiszolgálóit legitim célpontnak tekintették, ellenben például drogterjesztéssel nem foglalkoztak. A cselekmény két szálon fut, párhuzamosan a jelenben, 1998-ban egy kaukázusi különleges művelet során, mikor is a szövetségiek egy drogterítő hadúrra vadásznak, illetve 1988-ban és azt követően, a főszereplők ifjúkorában. Az utóbbi szál kap sokkalta fontosabb szerepet, illetve játékidőt, a jelenben játszódó szál inkább csak ilyen befejezésül szolgál. Annyit elárulok, hogy a befejezés lényege teljesen kiszámítható volt, ellenben a megvalósulási módja elég érdekes volt, az nem kicsit meglepett.
Ami nekem tetszett, az az autenticitás, hogy elég szépen átadja azt a nyolcvanas-kilencvenes évekbeli szovjet hangulatot, annak ellenére, hogy olasz rendezésú film, és amerikai sztárszínészek, Peter Stormare és John Malkovich vannak benne, különben mindketten, főleg utóbbi, kiváló alakítással. Litvániában forgatták azokat a részeket, amihez kellett a kelet-európai háttér, a természeti háttérben játszódó jeleneteket pedig Olaszországban. Különben rengeteg olyan eleme van a kelet-európai valónak, ami nálunk Erdélyben is azonos, vagy erősen hasonló volt, esetleg még ma is az. Ez különben igaz az alvilágra is, érthetó módon a hasonló környezet hasonló bűnözőket szül. A bűn viszonyítását, bemutatását elég érdekesen kezeli a film. Nyilvánvalóan a pozitív szereplők is többségében bűnözők, tehát akár mondhatni, hogy romantizálja az alvilágot, ellenben bemutatja azt is, hogy mennyire magányosnak lehet lenni közben, illetve, hogy sok esetben miért pont a magány kergeti az alvilág karmaiba a fiatalokat, akik vágynak olyan elismerésre, kapcsolatokra, lelki-szellemi támogatásra, amelyet máshol, otthon sem kaptak, kapnak meg. Különben a szovjet rendszerben, valamilyen szinten teljes mértékben meg tudom érteni még igazság szinten is azokat a bűnözőket, akik kifejezetten csak a rendszernek igyekeztek ártani. Mondjuk ebben a viszonyrendszerben a kommunizmus megszűnése sok változással nem járt. Tehát a gondolkodás, a hatóságok és a civil lakosság viszonya javarészt maradt az azt megelőző, és ez rengeteg esetben még a mai napig is így van a posztszocialista országokban, a lakosság bizalmát mai napig nem tudta elnyerni a rendőrség. A berögződött lelki viszonyuláson felül ezt azzal lehet magyarázni, hogy amint a film ezt helyesen be is mutatja, a rendőrség is mélyen benne van a szervezett bűnözés fenntartásában, maguk is jövedelmeznek belőle. Amennyiben az állam, és annak minden fegyveres szerve, valamint a lakosság is konszenzusra jut annak tekintetében, hogy a bűnözést fel kell számolni, akkor olyankor rendszerint fel is tudják számolni. Erre legjobb példa Mussolni Olaszországa, a maffia azért vándorolt ki a húszas-harmincas években New-Yorkba és a keleti partra, mert a Duce lerendezte őket Szíciliában és Dél-Olaszországban. Egy másik, már kortársnak mondható látványos példa a Fülöp-szigetek, vagy El Salvador a tavalyi évben. Amint a bűnözés szervezett volta meghalad egy bizonyos szintet, az minden esetben a hatóságok tudtával, félrenézésével vagy akár kifejezett támogatásával érhető el. A cselekmény is érdekes volt, lehetett azonosulni a szereplőkkel, a motivációik érthetőek voltak, egy bizonyos szintű feszültség fent volt tartva annak ellenére, hogy amint már mondtam, azért eléggé kiszámítható volt a végkifejlet. Nagyon érdekesnek tartottam az enyhén szellemi fogyatékos lány történetét, ott a rendező sikeresen szakított a gengszter-romantikával és egy sokkal realisztikusabb véget szabott meg. 2011-es és nyugati film, ezért külön jó pont, hogy woke elem, fajkeveredés, férfi szerepkörbe tett nő, indokolatlan negrid karakter, ruszofóbia stb. az nem volt benne. De a legjobbak az öreg bűnöző életvezetési tanácsai és nevelési módszerei voltak, az mindent vitt.
Fogyatékosságot a már említett sablonosságon felül annyit tudok mondani, hogy nekem azért hiányérzetet jelentett az autentikus nyelvezet, így angolul beszélni orosz bűnözőket elég illúzórombolónak éreztem. A jelenben és múltban futó szál között talán túl sok minden bíztak a néző fantáziájára, nekem ráadásul abba a részben valamivel több harc belefért volna. A végének a nyugatias volta szintén nem feküdt nekem, bár egy olasz filmtől ez valamilyen szinten várható volt.
Összességében nekem tetszett, a tervezett Oscar-díjat ugyan nem érzem indokoltnak, annyira nem találtam eredeti ötletnek. Akit érdekel az orosz alvilág, vagy egyáltalában egy egyszer-nézős krimit keres, azoknak javaslom. Imdb-n 6 jelenleg a pontszáma, én is ennyit adnék rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése