1925 október 1, Román Királyság, Kovászna
Rendesen zimankós idő volt már a Háromszéki havasok alján, Fehér Holló a fásszín mellett aprította a télire szánt cserefát, mikor beállított Metmet Miklós, a furfangos cigány. Helgi, a félig farkas-félig husky házőrző megszokta, hogy aki fényes nappal, a különben mindig nyitva levő kapun jön be, azt ne bántsa, a más rasszba tartozókat – a cigányok mellett a tavalyi évben idelátogató Sironka maszáj vadőrt, Szaito Nobunaga japáni tanárt vagy Bajdar Samanov avar gazdát – meg dühödten üldöző hat erdélyi kopó éppen a kert mögött kezdődő erdőben (orv)vadásztak, így a more harapás nélkül bejuthatott.
– No mi a helyzet, Miklóska? – egyenesedett fel a tőke mellől Holló, leengedve az ütésre emelt fejszét.
– Nagy az étlenség, instálom – vágott savanyú képet Miklós.
– No egyet se félj, gyere, vágjuk össze, s rakjuk el ezt a fél öl fát, aztán mindjárt eszünk. Kedves kis feleségem nagyon finom pityókatokányt főzött – biztatta jóindulatúan a vitéz.
– Jajj, instálom, éhesen nem lehet dolgozni – csóválta meg a fejét a cigány, s kioldalgott a kapun.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése