Thriller, Helikon kiadó, 378 oldal, 2024
Szöllősi Mátyással még 2015-ben a harmadik uráli orosz-magyar régészeti expedíción találkoztam, ő fényképezte az utunkat. Nagyon pozitív benyomással maradtam róla, szakadozva bár, de igazából tartottuk ez a tíz év alatt a kapcsolatot, így aztán örömmel fogadtam első regényének hírét, amit volt kedves dedikálni is nekem.
Általánosan gondban szoktam lenni a műfajmeghatározásokkal, családregénynek, thrillernek, lélektani regénynek is lehetne mondani A kartonizált, 378 oldalas kötet borítóját értelemszerűen a szerző egy igen kiválóan sikerült fotója illusztrálja, ami kiválóan átnyújtja a könyv hangulatát. A cím, a Fóbia is már előre jelzi, körülbelül milyen hangulatra, érzelemvilágra lehet számítani. 2020 tavaszán, a covid-19 magyarországi elterjedésének kezdetén egy két napot követhetünk egy fővárosi, igen labilis lelki állapotú és zűrös családi hátterű, ellenben igen magas intelligenciájú kutató fiatal fizikus nő életéből. Az egyes szám első személyben narráló főszereplő vidéki otthonába látogat haza, amikor is szembe kell nézzen családi múltja legsötétebb titkaival. A skandináv thrillerek/krimik hangulata kiválóan passzolt az autentikusan, sem idealizáltan, sem démonizáltan bemutatott magyar vidékhez, és az egészre a 2020 tavaszán még jórészt ismeretlen és félelmetes vírus réme vetítette rá az árnyékát.
+ Nagyon bátor volt Matyitól, hogy női főszereplőt választott. Ez alapból azért kézenfekvőbb, mivel általában minden író a saját lelkét, a saját énjét is, ha másképp nem, de tudatalatilag mindenképpen beleírja a szereplőibe, a főszereplőbe főleg. Nem éreztem egyetlen olyan gondolatot vagy érzést se, amit inkább férfiasnak gondoltam volna, szépen végigvitte egész végig. Nem teljesen annyira látványosan jó, mint Kármán József Fanni hagyományai, aki felnőtt férfiként egész pontosan visszaadta egy serdülő lány lelkivilágát, de attól még nagyon jó.
+ Ahogy már fentebb írtam is, a magyar vidék szépsége, nyomorúsága egyaránt megjelenik. Nyilván mivel thriller, így második hangsúlyosabban jelenik meg, de teljesen reális, csak olyan jelenségek, látványok, viselkedésmódok fordulnak elő, amelyek a valóságban is. Meg általánosan is, nagy + hogy magyar környezetet választott.
+ Tetszett a rendőrök bemutatása. Nekem így emberek szintjén körülbelül fele-fele arányban vannak pozitív és negatív tapasztalataim (jellemzően a sima járőröket találtam legtöbbször emberségesnek, a készenlétiseket pedig kifejezetten rosszindulatúnak sokszor) ellenben magáról az intézményről személyes kapcsolat szintjén csak rosszat tudok mondani. Egyetlen problémámat, családi problémámat sem oldották meg, semmiben nem segítettek érdemben, mikor hozzájuk fordultunk, ellenben a fölösleges idegesítés, meg fontoskodás, meg harácsolás az ment, úgy Magyarországon, mint Romániában. Szóval nagyon tetszett a bemutatásmódjuk.
+ Érdekes volt, ahogy az egyetlen cigány jelenetben a két szereplőt se pro, se kontra nem mutatta be, tehát moralizálást nem kapcsolt automatikusan hozzuk, teljesen az olvasóra bízta a megítélést, nem volt szájbarágott értékelés.
+ A feszültség végig nagyon magas volt, és egy elég erős szorongó érzés megmaradt, annak ellenére, hogy egyáltalán nem az én típusom, nagyon hamar sikerült kialakítani egy kötődést a főszereplővel, hogy utána aztán érdekeljen a sorsa, sőt a végén már aggódjak is miatta.
+ A nyitott befejezés nagyot ütött, a szó pozitív értelmében.
– Nem örültem a főszereplő vallás- és házasság-ellenességének. Persze jól talált a feminista, girl-boss, független lelkibeteg nő archetípushoz, de mivel egy alapvetően pozitív színben bemutatott karaktert jellemzett, nem örültem neki. Ellenben annak igen, hogy a legkevésbbé ellenszenves rendőr álláspontja is megjelenhetett ebben a kérdésben, így igazából utána az olvasóra volt bízva, hogy melyikkel tud inkább azonosulni.
Összességében nekem pozitív olvasmányélményt szerzett, jó volt látni, hogy magyar kortárs környezetben is születhetnek ilyen gondolatébresztő és provokáló krimik, a jellemábrázolás valami annyira mély részletességébe merülve, ami kevés kortárs könyvre jellemző mostani, egyre inkább magasabb ingerküszőbű, felszínesedő világunkban. Nem ajánlom mindenkinek, mert elég mély a tömegszinthez, de aki szeretne elgondolkodni sok összefüggésen meg aki csak jólesően, értelmesen akar borzongani, annak jó szívvel javaslom Matyi könyvét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése