1925 augusztus 10, Román Királyság, Belényes
A többségében román kisváros lakosai már hozzászokhattak, hogy az év háromnegyedében nem itt lakó Radu Vodă vadász őrnagy mindenféle érdekes emberekkel ül be a becsületrontóba, de a ma este még a megszokottnál is jobban megbámulták Sir Archibald Spencer angol lordot, Auguste de Rohan francia márkit, Fehér Holló székely lófőt és Sironkát, a maszáj harcost. Az öt férfiú a két évvel azelőtti kenyai vadászexpedíció után találkozott itt újra teljes számban. Könnyű fehér parasztbort, havaselvei cujkát és erős házi szilvapálinkát egyaránt ittak, változó mértékben persze. A kedélyes italozás közben valamennyien dohányterméket is fogyasztottak, Radu egy bakaraszos agyagpipát szívott, Archibald szivarozott, Auguste cigarettázott, Holló egy kurta fapipából pöfékelt, Sironka pedig bagóleveleket rágott, mintha csokoládé lenne, s közben nagyokat köpött a durva fapadlóra. Angolul és franciául felváltva beszéltek, a román vagy az angol úr pedig időközönként pedig fordított szuahélire az afrikai vadásznak, hogy tudjon ő is beleszólni a beszélgetésbe. Felmerült a labdarúgás kérdése, s Radu elbüszkélkedett, hogy ő tavaly a FIFÁnál volt játékvezető képzésen, mert be akarja Biharba is vezetni a futballt.
– Ha már mindenképp fel akarsz zárkózni a fejlett országokhoz, én inkább a golfot, a krikettet vagy a lovaspólót javasolnám – vélte a lord.
– Badarság! Mi franciák vagyunk nektek a legfontosabb szövetségesetek, nélkülünk még harmadekkorával kisebb lenne az országotok. Inkább a pétanque-t javaslom, hogy próbáljátok ki – javasolta a márki.
– Amennyiben kellő elhivatottsággal űzik, minden rendes testmozgást igénylő sport egészséges. Előbbiek közül én a lovaspólót találom a helyi szokásokkal leginkább egyeztethetőnek – mondta Holló.
– Mitől vagytok ennyire gazdagok, bwana? Hogy csak szórakozásból tudtok kimenni mozogni, nem pedig élelemszerzés miatt? – csodálkozott a maszáj. Radu nem akarta, hogy a vendégei összeszólalkozzanak, ezért indulást javasolt. Mindannyian lóháton érkeztek és távoztak, habár de Rohannak kellett segíteni, hogy nyeregbe tudjon szállni a rengeteg alkohol után. Fél órás ügetés után érkeztek meg az őrnagy hegyi lakába, de már olyan fél három lehetett. Érkezéskor és menet közben is a négy fehér a 11 nemzet énekét, az 55 nap Pekingbent énekelte, a semmi európai nyelvet nem beszélő Sironka pedig a tenyerével verte a ritmust hozzá. Mondhatni sem kell, hogy az összes havasi kutya égzengető ugatással üdvözölte a részeg énekelést. Ileana, a ház úrnője ennek ellenére már a ház lépcsőin köszöntötte őket, ahogy az álmos inasok elterelték a hátasokat az istállóba.
– Fáradjanak be, urak, itt az ebédlőben terítettem meg. Van tokaji aszu, francia konyak, német snapsz, még lengyel vodka is. Nyugodtan gyújtsanak csak rá itt bent is, majd kiszellőztetek. A vendégszobákban már meg vannak vetve az ágyak, a fürdőben is meleg a víz, ha elfáradtak. Perecet, pogácsát, fánkot vagy mit szeretnének fogyasztani az alkohol mellé? Ha esetleg szeretnének valami komolyabbat is enni még vacsora után, csak csengessenek, itt leszek a konyhában – az öt férfi kényelmesen el is helyezkedett a tágas ebédlőben, s folytatták volna, ahol abbahagyták, de Holló azért megkérdezte.
– Hogy-hogy ennyire barátságos és készséges a feleséged? Majd meglátjátok két hét múlva nálunk, ha otthon érkeznénk meg ennyire későn, ennyire füstösen, italosan és hangosan, Lia fokosnyéllel kergetne ki a házból.
– A játékvezetői engedélyemmel kapcsolatos. Tavasszal történt még, hogy hazajöttem, de addira Ileana kitanította Borzojt, az orosz agaramat, hogy harapjon meg, ha alkoholt érez rajtam. Meg is kapott először, felmutattam neki egy sárgalapot. Rá egy hétre egy japáni küldöttség jött, azokat is jól leitattam, érkeztünk haza, hát Borzoj megint belemart a már sebesült lábamba. Felmutattam neki egy piroslapot, fogtam a pisztolyomat, s agyonlőttem a dögöt – magyarázta a román.
– Értem én, de hogy jön ez a feleségedhez? – kérdezte a francia.
– Csak úgy, hogy neki már van egy sárgalapja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése