Történelmi regény, Gold Book kiadó, 577 oldal, 2013
Nagyon örültem, mert eddig ez az első olyan Hunyadi kötetem, amit kronologikusan az előtte levő után egyből tudtam olvasni. Az előző kettőhöz hasonlóan szintén valami három vagy négy nap alatt, a vonaton olvastam ki.
A hatodik könyvnél már teljesen kikristályosodott Bán Mór stílusa, ahogy a stílus, úgy a külalak tekintetében is, ezáltal utóbbira különösebben nem fordítok túl sok szót. Hunyadi János szobra látható a borítón, a Hősök terén álló változat, amely szerintem a második legjobb képzőművészeti feldolgozása a kormányzónak, a legjobb szerintem az a szobor, amelyik a budai Vár felhajtójánál található. Nagyon kedves, hogy nagyapjának, Juhász Péternek ajánlta a szerző ezt a kötetet, aki nem csak írni és olvansi, hanem mesélni is megtanította. Ez a kötet a vaskapui csatától a hosszú hadjárat végéig tart.
A bevezető szöveget érdemesnek látom egészében leírni itt is. Ez egy részlet Hunyadi leveléből, amit a királynak írt 1442-ban arra a török ajánlatra válaszul, ami Nándorfehérvár átadása fejében ígért volna békét:
“Ha nem kínálnak békét méltányos feltételek mellett, akkor erős lélekkel kell elviselni a ránk nehezedő külső és belső bajokat, és ezerszer inkább vállalni kell a külső veszélyt, minthogy az ország méltatlan békefeltételekkel megcsonkíttassék, kisebbíttessék. Sem örökre, sem átmenetileg a Haza testéből elszakítani egy darabot sem engedünk. Nem tűrjük, hogy az az ország, amelyet meglehetős hatalomban vettünk át dicső őseinktől, méltánytalan békefeltételek miatt csonkíttatást szenvedjen. Nem létezhetik nagyobb gyalázat számukra, mintha azt az országot, amelyet elődeink példája szerint gyarapítanunk kellene, nemtőrődömségből és kishitűségből napról anpra gyengítünk. A háború folytatása tehát a békének több reményével biztat, mint az olyan béke, melyet ilyen drágán, az ország részeinek elszakítása árán kellene megvásárolnunk. Ilyen béke nekünk nem kell! Erőnk, fegyvereink, és minden tudásunk révén igazságosabb, méltányosabb békét fogunk kiharcolni magunknak.”
+ Végre megjelenik egy olyan szál is, ami igen közel áll hozzám, de eddig kénytelen voltunk nélkülözni: egy kisebb alegység személyes története, előzménytörténetekkel.
+ A karakterfejlődés megállíthatatlan, bár továbbra is ízig-vérig katonaember Jankó, aki vajmi keveset ért a politikához, a politikai filozófiához még kevésbbé, de egyre inkább otthonosan mozog a zászlósurak közit helyezkedések folyamán.
+ A király alakja is rokonszenvesen alakul, egyre inkább együtt lehet vele érezni.
+ A török békeajánlat megtárgyalásának a leírása kiválóan sikerült.
+ A brassói korrupt polgárokkal való elbánás igen kedvemre való volt.
+ A Vlad Dracul vonal ismét újult erővel visszatért, az ő szemszögéből is láthatjuk az eseményeket.
+ Egyre inkább kezdődik megjelenni a regénybeli és valóságban is főgonosznak mondható Cellei Ulrik szemszöge, nincs simán azzal elintézve, hogy gonosz és kész.
+ Nagyon tetszett Luxemburgi Erzsébet királynő hirtelen halálának az interpretálása, itt jön be a történelmi regény szerepe, valós történelmi esemény közti réseket fikcióval kitölteni. Különben egyáltalán nem tartom kizárhatónak, hogy a valóság is ahhoz hasonló lehetett, ahogy Bán Mór elképzelte.
+ A csatajelenetek jól hozzák a magukét, rendesen át lehet élni mindegyiket.
– A Ialomita-parti csatában nem tartom életszerűnek az egyik oláh herceg cselekményformáló tettét, szerintem túlságosan 21. századi nézőpont jelenik ott meg 15. századi köntösben.
– Ulászló és Erzsébet viszonya megint csak mulatságosan naiv.
– Mindazzal együtt, hogy alapvetően jó a román fejedelmi szál, valamint az a csöppnyi, az első két regényhez képest minimális fantasy is jól áll neki, de olyan szempontból bajosnak találom, hogy nekem szerecsenmosdatásnak tűnik. Tehát nem a saját gyarlóságaival, kiszolgáltatott geopolitikai helyzettel magyarázza azokat a rémtetteket, amiket a Dracul família valóban véghezvitt, hanem egy ilyen természetfeletti színezetet ad neki, voltaképpen fel is menti.
– Keveslem a magyar könnyűlovasság szerepét a hosszú hadjáratban, méltatlanul kevésszer jelennek meg.
Összességében egy méltó folytatás, egyre kezd összeállni a történet, jobban-jobban kialakulni a stílus, valamint egyre bővebbek az ajánlott szakirodalom listái és a történelmi kitekintések is. Mindenkinek javaslom, aki eddig is olvasta, itt viszont ajánlatos előző részeket is olvasni, mert csak ezzel nyitva sok fikciós szál érthetetlen lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése