Történelmi regény, Gold Book kiadó, 420 oldal, 2009
Nagy sajnálatomra a második kötetet időben nem tudtam beszerezni a fővárosi Szabó Ervin Könyvtárból, mivel oda csak a Központiba vagyok beiratkozva, és ott gyakorlatilag nincs meg. Elméletileg meg kéne legyen, mert valaki kikölcsönözte, aki már májusban vissza kellett volna hozza, de vagy elfelejtette, vagy hosszabbította, a lényeg az, hogy nem hozta vissza. Ennek ellenére ezt kihagyva bele mertem vágni a harmadik könyvbe, hiszen spoilert történelmileg nem tud elárulni, tudom, hogy mi történt vele Itáliában. Így aztán belevágtam a harmadik kötetbe.
A csillagösvény hídja címet kapta a Hunyadi ciklus harmadik kötete, a címválasztás majd csak az utolsó oldalon derül ki, de teljesen megkoronázza a kötetet. Külalakban azonos az eddigiekkel, 420 számozott oldallal, itt Zsigmond király halotti koronája látható a nagyváradi sírból. “A gyenge panaszát senki sem hallja. Az erős meg nem panaszkodik…” idézettel nyit a kötet, amit egy másik idevágó magyar és latin jelmondat követ a következő oldalon: Hungaria semper libera! Magyarország Örök Szabadságáért! A következő idézet V. Károly császár követétől származik, Magyarország állapotáról, amely felemelő és szomorú, de mindenekelőtt igaz, ugyanúgy a 15. században, mint manapság. A tartalomjegyzék előtt egy újabb nagyon szép, ismeretlen szerzőjű vers zárja az előzőhöz hasonlóan tartalmas, hangulatos bevezető fogalmi egységet.
A kettős cselekmény itt is megmarad, a “jelen” idejű szálban annyi változás áll be, hogy egy török szemszöget is megismerünk, ezáltal még változatosabbá teszi azt a síkot. A “múltban” pedig Hunyadit az Itáliából való hazaérkezéstől kezdve Zsigmond király haláláig, Albert koronázásig követhetjük, beleértve a huszita háborúk felvidéki szakaszát és az erdélyi parasztfelkelést.
+ Nagyon-nagyon erős karakterfejlődés. Az első könyvben leghosszabb ideig felvállalhatatlan, ifjonti hevű, a szó inkább rossz értelmében vett forrófejű ifjonc helyett itt egy felelősségteljes, hosszú távon gondolkodó, megfontolt, önfegyelmezett, rendezett családi- és párkapcsolatban álló felnőttet találunk.
+ A huszita harcmódor realisztikus, se nem túlzó, se nem démonizáló leírása.
+ A kunok továbbra is jók.
+ A zsidókhoz való rendkívül kiegyensúlyozott, se nem filoszemita, se nem antiszemita hozzáállás és bemutatás.
+ Az inkvizítor lelki hátterének bemutatása.
+ A királyi udvaron belüli intrikák összetett volta, elsősorban Újlaki sorsán keresztül mutatja rendkívül összetetten, mennyire fontos volt adott körban, hogy ki mikor ki mellé állt.
+ Az elsőhöz képest jóval kevesebb fölösleges szexjelenet.
+ Eltűnt a fantasy.
+ Dugovics Titusz vonala egész voltában.
+Az eddigieknél sokkal részletesebb irodalomlista.
- Sok fölösleges erőszak. Mármint ilyen szinten részletezett erőszak. Elsősorban a Dugovics Titusz szál nyitójelenetében van ízlésem szerint a szükségesnél naturalisztikusabban ábrázolva. Nagyon erős cselekményformáló hatása van, tehát nem gondolom szükségtelennek, mindösszesen úgy vélem, hogy az intenzitásának részletezése fölösleges. Gárdonyi Gézának sem kellett naturalisztikusan leírnia, csontszilánkokig bezárólag, hogyan törték kerékbe a törökök Paksy Jób vitézeit, elég volt azt odatennie, hogy a várbeliek addig csak gyűlölték a törököt, azután már utálták is. Ez a hatásvadász-hajlam (ennek különben az erőszakkal párhuzamosan a testi szerelem gyakori – bár ebben a regényben előzőekhez képest jelentősen mérsékeltebb számú, ami összekötődik a cselekménnyel és a karakterfejlődéssel is – részletezése szerintem jórészt annak tudható be tudat alatt, de akár tudatosan is, hogy a szerző újságíró. Nyilván az újságíróknak nagyon fontos az olvasottság, manapság a kattintásszám, ezért külön hajlandóságuk és képességük van arra, hogy minél látványosabban, figyelmet megragadóbban írjanak le akár teljesen hétköznapi eseményeket, történéseket, személyeket, jelenségeket. Egy magyar közmondással élve, bolhából elefántot. Ellenben amit Bán Mór védelmére mégis felhoznék, hogy az emberek ingerküszöbe jelentősen megnőtt a klasszikus magyar történelmi regények korához képest. Tehát már sokkal látványosabb, naturalisztikusabb képek szükségesek a figyelem és érdeklődés konstant fenntartásához.
– A pallos és a harci fejsze a hosszúkard és a csatabárd helyett csak nem akar elmaradni. Feltételezem, mondjuk ez nem is fog változni, úgy hogy innentől kezdve nem írom ki külön.
Összességében sokkal jobban tetszett, mint a kettővel előző kötet, innentől kezdve nem is kérdés, hogy olvasom-e tovább. Ez egyrészt betudható a tartalmi változásoknak, az erdélyi harcoknak, ellenben nagyobbrészt annak, hogy kikristályosodott az a stílusa az írónak, ami innentől kezdve folytonos lesz. Továbbra is javaslom mindenkinek, aki érdeklődik ez a kor iránt, bár elsősorban azért 18 éven felülieknek a jobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése