Történelmi regény, Gold Book kiadó, 2011, 581 oldal
A Hadak villámát, a Hunyadi-sorozat negyedik kötetét megint csak nem sikerült megszerezzem időben, így muszáj voltam azt kihagyni, hogyan lett Jankóból szörényi bán, de azt a történelemből mondjuk amúgy is lehet tudni. Ami viszont ennél rosszabb, hogy így majd csak utólag fogom tudni elolvasni – mert a közeljövőben be fogom szerezni a hiányzó köteteket – hogyan csalta meg a feleségét például.
A Gold Book kiadó ezen sorozatának előző köteteihez hasonlóan barátságos barna alapszínű borítón ezúttal egy keresztbe tett fantasy láncos buzogány és csatabárd látható, remélhetőleg nem Bán Mór választotta ezt a dekorációt, hanem maga a kiadó. A gyerekes borítóképpel ellentétben az első oldalakon Nándorfehérvár erődjének térképe látható, ami igen jó minőségű – történelmileg nem tudom ellenőrizni, hogy mennyire pontos, mivel nem olvastam utána, ellenben a szerző igen, szóval megszavazom a bizalmat, hogy az elérhető legjobb szakirodalom szerinti rekonstrukció – és nagyon talál is persze, lévén ebben a regényben, mint majd látni fogjuk, Nándorfehérvár 1440-es megvédelmezése áll a cselekmény középpontjában.
Amint megszokhattuk eddigi kötetekből, ttt is igen találó nyitó idézetekkel és ajánlásokkal fogad a könyv. Most is érdemesnek találom mindhármat idézni, hiszen kiváló motivációt nyújt a regény elkezdéséhez: “555 A hősök emlékére, akik 555 esztendővel ezelőtt szembeszálltak a világ legerősebb hadseregének katonáival, és önfeláldozó harcban megálljt parancsoltak nekik.” Valamint: “55 A hősök emlékére, akik 555 esztendővel ezelőtt szembeszálltak a világ legerősebb hadseregének katonáival, és önfeláldozó harcban megálljt parancsoltak nekik.” 2011-ben került nyomdába a könyv, az 1456-os világraszóló nándorfehérvári győzelem 555. évfordulóján, illetve az 1956-os szabadságharc és önvédelmi háború 55 évfordulóján. Az ajánlás számomra teljesen meggyőzőnek és igaznak is bizonyult, a 15. században és a 20. században is felvettük a harcot a világ akkori legerősebb hadserege ellen. Egy 1944-es párhuzam még jobb lett volna, amikor például létezett is Hunyadi-hadosztály, csak azt valahogy most nem adta ki az év. A harmadik idézet Thuróczy János krónikájából való, ez is elég illusztris ahhoz, hogy szó szerint idevágjam: ” Invadere potius hostem, quam invadi ab illo praeoptans” Tehát “Inkább maga rohanta le az ellent, mintsem hagyta volna magát lerohanni.” Ez a mentalitás jellemzi talán leginkább Hunyadi János személyiségét. Egész életében azon volt, hogy lehetőség szerint a magyar határoktól távol ütközzön meg a törökkel, ne saját területen, hogy ezzel is kímélje a lakosságot. Érdekes és sajnálatos módon, a görgényszentimrei és a Ialomita-folyó menti csatát leszámítva mindig győzött, mikor saját területen fogadta a törököt, és mindig vesztett, mikor eléje ment.
A szokásos tartalomjegyzékkel nyit a könyv. A mennydörgés kapujának első felében Nándorfehérvár sikeres 1440-es ostromát izgulhatjuk végig. Ugyan ez kérdéses, hogy Hunyadi részt vett-e ebben az ostromban – a kortárs források ugyanis ekkor a nyugat-magyarországi pártharcokban írják – de nem egyértelmű, hogy idősebb vagy ifjabb Hunyadi Jánosra gondolnak-e, így én igazából teljesen elfogadtam a szerző bőséges interpellációját arról, hogy az ő általa megalkotott Hunyadi-képhez jobban talál az ostromban esetleg résztvevő történelmi változat. Mindemellett, pontosabban ezután pedig a Mezid bég féle betörésről van szó, ami a görgényszentimrei és a vaskapui csatákkal zárult le. A kötet végén pedig a harmadik regénytől kezdődően rendszeresen megjelenő igen hosszú és bőséges történelmi fejtágítóval zár, a fejtágítót most a szó pozitív értelmében véve. Általában történelmileg vitatott, meg a köztudatban nagyon kevéssé élő kérdéseket boncolgat, magyaráz, például hogy földrajzilag konkrétan hol volt a vaskapui csata, vagy miért voltak Brankovics György szerb despotának magyar területen birtokai.
+ A szokásos keretrendszer, úgy a formai, mint a tartalmi az továbbra is eléggé meggyőző.
+ Elég erős Egri csillagok – Eger veszedelme és Holdfordulás áthallásokat fedeztem fel így hangulat szintjén az ostromos részekben. Ami teljesen érthető is, Bán Mór több megnyilvánulása alapján az Egri csillagok lelkes rajongója. Mindazonáltal egyik áthallás sem olyan volt, ami másolásnak lenne tekinthető.
+ Hunyadi Iván (a történelmi ifjabb Hunyadi János) személyes tragédiája nagyon megragadó
+ Kamonyai Simon önfeláldozása, utolsó pillanatai elég erősen ki lettek dolgozva. Ő nekem egy személyes kötődés miatt – a Hunok csatája regényemben a narrátor az ő családnevét viseli – külön egyik kedvenc szereplőm, akinek a halála igazán megkoronázza az addigi életét.
+ Ugyanitt tetszett az a szál is, amivel Hunyadi részvételén kívül összekötötte Nándorfehérvár ostromát és az erdélyi török betörést – ezt nem lövöm le, hogy kinek a részvétele, olvassátok el
+ Mezid bég szinte minden szereplése, főleg ahogy a fiával bánik.
+ Nem volt sem extrém erőszak, sem extrém (arányú) szex.
+ Ahogy fosnak Hunyaditól a törökök.
+ Erzsébet halála, ott kiválóan töltötte ki fantáziával a történelmi rést a szerző.
– Ulászló és Erzsébet románca nekem egyszerre volt történelmietlen és valószínűtlen. Nem különösebben volt ugyan idegesítő, mert ez a részlete a történelemnek ismeretlen, azt viszont lehet tudni, hogy nem a királynét, hanem az ő lányát jegyezték el Ulászlóval.
A sorozat eddigi legjobb kötetét bátran javaslom az érdeklődők figyelmébe, de még a szkeptikusok is tanulhatnak belőle, főleg a regény végén felsorolt, tízoldalas irodalomjegyzékből. Persze továbbra is inkább tizennyolc éven felülieknek ajánlanám elsősorban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése